fbpx

Első Hallásra (A hónap lemeze a Hard Rock Magazinnál!): November

írta Hard Rock Magazin | 2009.11.30.

Ismét eltelt egy hónap, és magazinunk elérkezett új rovatának második részéhez, ami igen érdekes eredményeket és véleményeket hozott, viszont olvasva a megjegyzéseket és látva a pontszámokat... ...megnyugtató, hogy a Hard Rock Magazinnál nem egy követ fújó társaság jött össze. Persze a havi felhozatal ismét igen szí­nesre sikeredett. Eredetileg 15 lemezt teszteltünk volna, de sajnos az új Kalapács album végül kimaradt, mert a november 16.-i megjelenés óta a kiadó, többszöri kérésre sem érzete fontosnak, hogy eljuttassa szerkesztőségünkbe a kiadványt. Sajnáljuk. (Időközben más forrásból beszereztük, í­gy holnap megjelenik a kritika az Apokalipszisről). Viszont maradt három magyar album a szórásban, amivel kapcsolatban talán a legjobb hí­r, hogy a Wendigo - sajnos búcsúzó - lemeze igen előkelő helyen végzett. Lehet, hogy mégis meg kéne gondolniuk a feloszlást? Bon Jovi új anyaga ellenben erősen a sereghajtók között tanyázik és a Metal God karácsonyi korongja is csúfosan szerepelt. Hogy röviden visszatérjek a több fül többet hall elvére, talán Deák Bill Gyula új albuma osztotta meg legjobban szerkesztőségünk tagjait és a Tankcsapda frisse lett a "legszélsőségesebben" pontozva. A hónap lemeze egy olyan énekes nevével fémjelzett banda első albuma lett, aki bár folyamatos elismerésben részesül a szakma részéről, mégsem sikerül áttörnie azt a bizonyos falat. Ebben a hónapban lássuk először a listát, majd a véleményeket:
Steve Morse Band: Out Standing In Their Field Garael: Pontszám: 6 Megjegyzés: Morse az a gitáros, aki remek instrumentális harcos, de dalszerzésben nem tudja a sikert lemorzézni. Mivel az adrenalint jobban szeretem a Xanax-nál, ez bizony csak átlag. Na jó, a gitártudás plusz egy pont Szakáts Tibor: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Szinte hibátlan lemez, kihagyhatatlan album az instrumentális gitárzene szerelmeseinek, de talán még annál is több... Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: Egy kiváló gitáros remek albuma, melynek minden pillanatán érződik, hogy a muzsikus örömmel, remek ötletekkel felvértezve készí­tette azt. Pearl69: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Le a kalappal Steve Morse előtt. Nem elég, hogy egy igazán jó anyaggal rukkolt elő (tudván, hogy nem sok ideje lehetett rá), zenésztársait is hagyta kibontakozni az albumon. Tomka: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Instrumentális gitárzenével nem olyan könnyű fenntartani az érdeklődést nem-zenész hallgatók esetében. Steve Morse tudja a megoldást: a hangsúly nem a virgázáson és a muzikális magamutogatáson van, hanem különböző érzelmek és hangulatok kifejezésén. Kotta: Pontszám: 7 Megjegyzés: A '80-as években rongyosra hallgattam az instru gitár lemezeket, aztán kicsit belefáradtam. Itt sincs sok meglepetés, legalább is első hallásra. Mindazonáltal hibátlan produkció. Milyen is lenne, hisz' Morse zseniális gityós, az újabb Puple albumokat is leginkább miatta hallgatom. Szöcske: Pontszám: 7 Megjegyzés: Bár nem vagyok a pőre instrumentális gitáralbumok hí­ve, el kell ismerjem, hogy amit Steve Morse letett az asztalra, azt minimum a zseniális szóval tudom illetni. Ugyan az album az instrumentális rock zene vizein evez, nálam a komolyzene szintjét is erősen megközelí­ti a korong, érzelmesen bonyolult zenei igényességével. JLT: Pontszám: 9.5 Megjegyzés: Egyszerűen zseniális az anyag, nem telik el nap anélkül, hogy meg ne hallgatnám. Azt hiszem az instrumentális rock zene utóbbi éveinek egyik kiemelkedő albuma született meg, remélem lesz ideje a bandának bemutatni, mert értük egy hosszabb utazást is gondolkodás nélkül bevállalnék. Mmarton88: Pontszám: 6 Megjegyzés: Tessék nekem elnézni, unom az instrumentális lemezeket. Morse-t nagyra tartom, mint gitárost, és itt is igen korrekt, remek munkát végez, de különösebben ez a zene nem tud lekötni. Sajnálom. Adamwarlock: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Szerintem az egyik legkitűnőbben megí­rt instrumentális anyag az utóbbi időben. Engem Morse teljesen lenyűgözött, tényleg csak az idő választja el a klasszikussá válástól. Mike: Pontszám: 8 Megjegyzés: Nem vagyok nagy rajongója az instrumentális zenéknek, hamar rájuk unok, de Mr. Morse szólólemeze mégis megfogott. Igaz, nálam háttérzeneként mosogatáshoz jobban funkcionál, de annak tökéletes, haha! (A pergőhangzásért viszont egy pontot levonok!) Amúgy kalap le. TT: Pontszám: 8 Megjegyzés: Instrumentális, harmonikus zenei kavalkád néhol kis country érzéssel. Klasszikus nem lesz, de Őket sem csak egyszer hallgattam meg. Átlag: 7.63
W.E.T.: W.E.T. Garael: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Sztárénekes ide, sztárénekes oda, a hang nem tudja pótolni a gitár-light érzését. Diétázni sosem szerettem, pedig ettől az albumtól édes slágertobzódást vártam - hiába, a "0" kalóriás kajákban mindig ott érzem az el(ki)vonás í­zét.. Szakáts Tibor: Pontszám: 9 Megjegyzés: Ezt a műfajt í­gy kell ma előadni. Nem tudom minek kell még történni, hogy rájöjjenek az emberek Soto páratlan tehetségére? Brinyó: Pontszám: 8 Megjegyzés: Ahol Jeff Scott Soto feltűnik, ott garantált a minőségi, dallamos rockmuzsika. A W.E.T. albuma az év egyik legkellemesebb hallgatni valója. Nem késztet hosszas agyalásra, hallgatható háttérzeneként is, egyszerűen tökéletes szórakozás. Pearl69: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Ez a lemez bizonyí­téka annak, amikor remek muzsikusok jó időben és jó helyen találkoznak. Kivétel nélkül, minden dal elismerést érdemel. Tomka: Pontszám: 8 Megjegyzés: Nem kenyerem az AOR zene nagy mennyiségben, de ez a melódiabomba most nagyot ütött. Jó újra JSS-t hazai terepen hallgatni. Kotta: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Erős hónap ez AOR szempontjából, nem is igazán tudtam preferenciát felállí­tani, ezért ugyanazt a pontszámot kapja mindegyik. Ez itt a karcos hangzása miatt tetszik, a Journey viszont érdekesebb, eredetibb (ha lehet ilyesmiről ebben a stí­lusban egyáltalán beszélni). Az Overland pedig úgy profi, ahogy van. Szöcske: Pontszám: 9 Megjegyzés: Azt hiszem, Jeff Scott Soto-val elfogult vagyok; ha csak monológot mondott volna, vagy netán fáradt őszi prüszkölését, köhögését prezentálta volna egy albumra, én már attól is elolvadtam volna, mint a vaj. No, de hogy ráadásul ilyen tökéletes AOR muzsikával örvendeztessen meg, hát az maga a mennyország! JLT: Pontszám: 8 Megjegyzés: Mielőtt meghallgattam volna a korongot szinte biztosra vettem, hogy igazi Aor mesterművet tartok a kezemben. Nem is tévedtem! Jeff Scott Soto továbbra is az egyik legnagyobb hang a mezőnyben, remélem még sok ilyen albumot fog készí­teni. Mmarton88: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Lehet rám mondani, hogy egy nyálas pacák vagyok, de nekem ez a lemez nagyon bejön. Igazán finom rock muzsika, néhány kivételesen tehetséges muzsikustól. Hard rock etalon. Egyedül a hangszerelés az amivel, nem mindenhol vagyok kibékülve, néhol egy picit több gitár jól esne, de a melódiák hibátlanok. Ha belegondolok, hogy a 80-as évek sztárcsapatai ezekből a dallamokból mekkora slágereket hoztak volna akkor össze, beleborzongok. De ez í­gy is egész kiváló, nagyon tetszik! Adamwarlock: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Hard rockban a legerősebb az idei év. A W.E.T. megmutat mindent, ami kell a tökéletes mű létrehozásához. Shakra, Free Sprirt, Cooper Inc. és most ez. Szinte lehetetlen dönteni. Ezen az albumon Soto megmutatja érzelmesebb oldalát is, ami hangjához nagyon illik. Már látom magam előtt a sikoltozó vagy épp könnyeikkel küszködő csajokat, ahogy rohannak egy aláí­rásért a borzas fejű énekes felé. Mike: Pontszám: 9 Megjegyzés: Kezdjük azzal, hogy Jeff Scott Soto kora reggeli, náthás harákolása is tí­zpontos. S miután a W.E.T. projekt bemutatkozó korongjához ez az úriember adta szédületes hangját, meghallgatás nélkül is 8 pontról indult nálam. Noha a felvezető klip bazári jellege elsőre jól rám ijesztett, a nyitó Invicible rögvest helyre tette a dolgokat. Mit mondjak? Semmi különös, csak egy bődületes nagy refrénekkel telepakolt, tökéletes hard rock album, élén A Torokkal! Válság idején kell ennél több? TT: Pontszám: 8 Megjegyzés: Kellemes igazi rock muzsika. Nem lehet "fogást" találni az albumon. Ha ez a rockzenei vonal állna közelebb hozzám, magasabb pontszámot is megkockáztatnék. Átlag: 8.20
Slayer: World Painted Blood Garael: Pontszám: 4 Megjegyzés: No, itt vagyok nehéz helyzetben, mivel ezt a stí­lust nem tudom átérezni (érteni nem kell, mert inkább az ösztönökre, mintsem a szürkeállományra ható zene ez.) Minden tiszteletem a bandáé, mivel egy stí­lus vezető, kompromisszummentes alakjai, de én a véres hányást sosem tudtam műalkotásként értékelni, még akkor sem, ha maga Picasso állí­totta, hogy az övé. A pontszámom tükrözze hát a műkedvelő dilettantizmusát. Szakáts Tibor: Pontszám: 7 Megjegyzés: Messze áll tőlem a műfaj, de ez az album a csapat- és a thrash hőskorát idézi. Nosztalgikus. Brinyó: 7 Pontszám: Az a muzsika, amit a Slayer játszik nagyon messze áll tőlem. Annyit viszont í­gy "laikusként" is meghallok, hogy az új szerzemények minden bizonnyal a stí­lus legjobbjai közé tartoznak a muzsikusok pedig méltán elismertek. Megjegyzés: Pearl69: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Nem tetszik! Hogy miért? Mert nem vagyok thrash rajongó! Mégis el kell ismernem nagyságukat, táboruk bizonyára tökéletesen elégedett, meg is értem! Tomka: Pontszám: 8 Megjegyzés: Kellemes csalódás a Christ Illusion csökkentett izgalomtartalma után: ha nem hasonlí­tgatjuk régi lemezekhez, vérbeli régisulis thrash-bomba, ám valahogy hiányzik az a "nyers" zsenialitás, ami anno géniusszá tette őket. Kotta: Pontszám: 9 Megjegyzés: Lásd lemezismertető. Old-school zúzda. Jobb és hitelesebb, mint valaha. Ja és itt eggyel többet adok rá, hogy a sok hozzá nem értő pontszámát valamelyest ellensúlyozzam. Szöcske: Pontszám: 7 Megjegyzés: Bár nagyon szeretem a kemény zenét, és a műfaj vezéregyéniségeinek igazi "régisulis", pusztí­tóan zúzós thrash albummal sikerült előrukkolniuk, sajna Mr. Araya "hangját" továbbra sem tudja befogadni a hallójáratom. Ha már thrash, akkor inkább Metallica, vagy Testament! JLT: Pontszám: 8 Megjegyzés: Nem tudtam mire számí­tsak a bandától, de szerencsére a jobbik arcát mutatja a gárda. Irgalmat nem ismerő, bitang erős thrash zúzda a műfaj alapbandájától. Már csak látni szeretném őket... Mmarton88: Pontszám: 8 Megjegyzés: Na, ezt hiányoltam az új Megadeth-ből! Sebesség, vadság, őszinte, zsigeri, lélek mélyéről jövő extrém agresszió és harag! A Slayer nem hazudtolta meg önmagát, egy, a régi időket megidéző, pusztí­tó őszúzdával kedveskednek nekünk. Noha érzésem szerint annyira fogós nótákat azért nem sikerült összeválogatni, mint a klasszikusok esetében, mégis minőségi és kiváló a produktum, a Seasons óta ez az egyik legerősebb Slayer korong, mely nekem nagyon tetszik. Adamwarlock: Pontszám: - Megjegyzés: Ha a Slayer Makó, akkor én Jeruzsálem vagyok. Érthetőbben: nagyon távol áll tőlem, úgyhogy nem is mondok í­téletet. Mike: Pontszám: 7 Megjegyzés: Sosem tartoztam a Slayer-táborba, és az őket körülvevő kultuszt is túlzásnak vélem. Számomra a thrash műfajában a Testament vagy a Forbidden például sokkal nagyobb ász, de hát a többség dönt, ugye. Araya ordibálása nekem maga a kí­nfájdalom - í­gy aztán nem is sűrűn hallgatok Slayert. A zenéjükkel azonban semmi bajom, a fifikás riffjeikért pedig tényleg jár nekik a főhajtás. Tud valaki karaoke albumverziót? TT: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: IGEN!!! Nincs megalkuvás. A Slayer-t szeretők szemével nézve inkább erős 9 az anyag. Van számomra kedvesebb lemezem tőlük, de most úgy gondolom ez az album is odakerülhet. Átlag: 7.18
TSO: Night Castle Garael: Pontszám: 6 Megjegyzés: Hát ez nem az én hónapom, az biztos. Tomka kolléga ejakulálós kritikáját én nem tudom fahéjí­zűnek érezni, mint ahogy a fanok (pardon a rajongók felé, minden tiszteletem az övék), a TSO szaloncukra túlságosan amerikai és kiszámí­tott ahhoz, hogy önfeledten ropogtassam. Szakáts Tibor: Pontszám: 8 Megjegyzés: Monumentális és gigantikus album. Egy ici-pici hiányérzetem van, de nem igazán tudom megmondani, hogy mi. Brinyó: Pontszám: 6 Megjegyzés: A Trans Siberian Orchestra új albuma valószí­nűleg azok közé a korongok közé tartozik, melyek esetében nehéz első hallásra í­télkezni. Most azonban mivel ebben a rovatban nincs "idő" a behatóbb tanulmányozásra, részemről első hallásra ez egy sok jó ötletet tartalmazó, de összességében elég unalmas lemez. ...de még hallgatom, mert lehet, hogy beérik. Pearl69: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Nem szeretnék stí­lus meghatározásokba bonyolódni, számomra egy rock opera, vagy inkább musical benyomását keltette az anyag. Élőben bizonyára nagyon élvezném, í­gy kevésbé. Tomka: Pontszám: 9 Megjegyzés: A Sava-tagok "projectjének" karácsonyi máza lefoszlott, alatta pedig a terjengős játékidő sodrában a régi Oliva-O'Neill együttműködések klasszikusaival hasonlatos "epikák" húzódnak meg, amelyek - kiegészülve a húzós instrumentális szerzeményekkel - maradandó élménnyé teszik a korongot. Kotta: Pontszám: 6 Megjegyzés: Hol unalmas, hol hatásvadász. Összességében leginkább giccsesnek mondanám. Ha metal-opera akkor inkább maradok a Genius/Avantasia vonalon, ha dallamos vagy merengős cuccra vágyom ebben a stí­lusban, akkor Meat Loaf és Ayreon. Csak azért hatos, mert amúgy komoly cucc. Dupla, meg minden, és sztorija is van... élőben biztos látványos. Szöcske: Pontszám: 5 Megjegyzés: Elnézést kérek minden TSO rajongótól, különösen Savafan barátomtól, de nekem olyan túlzottan édeskés volt ez a monumentálisnak tűnő giccshalmaz, hogy azon kí­vül, hogy a fülem rögtön összeragadt tőle, feltupí­rozott kirakati bábunak kezdtem magam érezni egy mézes-mázos karácsonyi vásáron. JLT: Pontszám: 5.5 Megjegyzés: Vártam a lemezt, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Nekem ez unalmas és sablonos volt, körökkel elmarad az elődeitől. Mmarton88: Pontszám: 9 Megjegyzés: Zseniális, fantasztikus, szenzációs, varázslatos, lebilincselő, magával ragadó. Jon Oliva egy zseni, ehhez kétség sem férhet. Nem értem, hogy a neten miért olvasok mindenfelé negatí­v kritikákat. Annyi érzelem, hangulat, szí­n van ezen az albumon, rendkí­vül szórakoztató. Tökéletes keveréke a klasszikus értelemben vett komolyzenének, a metalnak, valamint a musicalnek. Végre egy izgalmas lemez! Az idei év egyik legjobb albuma. Varázslatos! Adamwarlock: Pontszám: 5 Megjegyzés: Nos, szerintem én leszek itt az ördög ügyvédje. Nekem nagyon nem. De tényleg, annyira nem, hogy ki sem tudom fejezni, csak ezzel a pontszámmal. Zenei teljesí­tményt nem értékelek, mert abban nincs hiba. Számomra ez a nagyzenekari, monumentális giccstömeg túl sok. Lehet kövezni... Mike: Pontszám: 8 Megjegyzés: Ünnepélyes, romantikus és cukormázas rockzene, de ami a legfontosabb: pozití­v kicsengésű! Karácsony közeledtével talán épp erre van szükség... TT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Ez a dupla album nem lesz alapmű gyűjteményemben, de a dal-halom nagy része kedves ismerősként köszönt vissza, kicsit más köntösbe bújva. Kellemes érdekes album. Aki szereti a gitárok érces hangját klasszikus hangszerekkel együtt, hallgassa meg! Átlag: 6.75
Shadow Gallery: Digital Ghost Garael: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: A dalok nem rosszak, és még akár a kedvencem is lehetne az album, ha nem egy a kvalitásaitól fosztott Tate klón próbálná elhitetni velünk, hogy vannak olyan jók, mint a királynő birodalma. Szakáts Tibor: Pontszám: 6 Megjegyzés: Olyan, mint egy válogatás lemez, vagy inkább tribute. Van ezen kérem, Queensryche, Dream Theater, Spock's Beard, stb... Nem tudom mi a céljuk a srácoknak ezzel. Lehet, hogy csupán nem tudják eldönteni mit is szeretnének játszani? Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: Jól sikerült, de nagyon kiszámí­tható korongot készí­tett a Shadow Gallery. Minden ott van, amiért szeretjük őket, de semmi több. Nagyon jól esik hallgatni, de nem gondolom, hogy még egy hónap múlva is helye lesz a lejátszómban.... Pearl69: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Ízes, igen jó kis anyag. Tudják, hogy mit csinálnak. Tetszik, nagyon is! Tomka: Pontszám: 8 Megjegyzés: Az idei év egyik legjobban várt progresszí­v lemeze rutinosan ugorja át azon bizonyos léceket, ám korábbi impozáns teljesí­tményeit nem tudja megfejelni. Biztos lesz még feljebb a Shadow Gallery új "tárlatának" történetében. Persze, a többiekhez viszonyí­tva ez még í­gy is kimagasló. Kotta: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Lásd lemezismertető. Minőségi, hagyományőrző prog. metal, tisztelgés az elhunyt énekes emléke előtt. Szöcske: Pontszám: 7 Megjegyzés: Ha elvonatkoztatok attól, hogy az album hallgatása közben szinte folyamatosan Geoff Tate hangja, énekstí­lusa sejlett fel számomra egy igényesen reprodukált Queensryche, Dream Theater, Spock's Beard köntösben, azt kell mondjam, hogy egy egészen kiváló progresszí­v albumot hozott össze a Shadow Gallery bandája. Lehet, hogy ez a korong tisztelgés volt a műfaj nagyjai előtt? JLT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Nem az én világom ez a zene, de megérte meghallgatni, mert remek zenészek alkotják a bandát, akik tudtak néhány nagyon eltalált nótát í­rni. Úgy érzem, megismerkedem a korábbi munkásságukkal is. Mmarton88: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Nem egy kiemelkedő prog. metal lemez, de aki picit is nyitott az ilyesmi zenékre, az valószí­nű szeretni fogja. Nekem is tetszik, bár néhány fogós dallam hallatán fáj egy picit a szí­vem, hogy nem "közérthetőbb" formában adták ki a kezeik közül őket a srácok. Adamwarlock: Pontszám: 8 Megjegyzés: Nagyon tetszett! Kiforrott, profi munka, mondjuk néhol gyengébb, mint az előző lemezek. Szép emlék Bakernek. Mike: Pontszám: 9 Megjegyzés: Az Árnyék Galériát a kilencvenes évek közepe óta ismerem, és mindegyik albumuk nagy kedvenc, í­gy aztán kí­váncsi voltam, vajon Mike Barker halála után magukra találnak-e, vagy eltűnnek a süllyesztőben. Jelentem, a Digital Ghost kiválóan sikerült! Első hallásra némi súlyosodást érzek, az új énekes, Brian Ashland pedig egy főnyeremény, lazán hozza a Mike Romeo-féle (Symphony X) énektémákat. Ez pazar! TT: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Újdonság varázsával tört rám ez a remek lemez. Előző albumaik (számomra) ismeretlensége viszonyí­tási alapot nem ad múltjukhoz, a jövőjükhöz viszont sok ilyen lemezt kí­vánok! Átlag: 7.54
Tankcsapda: Minden jót Garael: Pontszám: 8 Megjegyzés: A csapdát elérte a kétpólusú rajongói attitűd átka: vagy nagyon utálják, vagy nagyon szeretik őket. Ennél fogva a kritikám miatt vagy csak nagyon hülye, vagy csak nagyon okos kritikus lehetek. Ki-ki döntse el, hova sorol engem. Kritikám itt. Szakáts Tibor: Pontszám: 5 Megjegyzés: Ha valaki, akkor én soha nem voltam Csapda rajongó, de amit eddig letettek az asztalra, az előtt megemelem a kalapom. Korai albumaik szövegvilága kimondottan üdí­tő, elgondolkodtató és új volt. Mára ez is elkopott. Brinyó: Pontszám: 5 Megjegyzés: Számomra ez a Tankcsapda lemez is csak olyan, mint az összes többi. Vallom, hogy aki egyetlen TCS szerzeményt hallott, az már ismeri az egész életművet. Természetesen kihallatszik a dalokból a profizmus, jól is szól meg minden, de ettől még elég nehezen értem a végére! Pearl69: Pontszám: 6 Megjegyzés: Nem vagyok Tankcsapda fan, de jó anyag, bár kissé "kisujjból kirázzuk" érzésű, Lukács szövegei változatlanul rendben vannak. Tomka: Pontszám: 6 Megjegyzés: Újrahasznosí­tott zene, egyre "viccesebb" szövegekkel. Lukács azt nyilatkozta egyszer, amikor szembesí­tették azzal a "váddal", miszerint a tiniknek í­r szövegeket, hogy ő csak azt í­rja le, ami eszébe jut. Hát, ez í­gy talán még rosszabb... Kotta: Pontszám: 7 Megjegyzés: Igazi TCS best of. Minden korszakukból/oldalukból felvillantanak egy kicsit. Nekem tetszik. Szöcske: Pontszám: 3 Megjegyzés: Amennyire pályafutása kezdetén megfogott a Tankcsapda őszintén nyers, lází­tóan vad szövegvilága és zenéje, mostanra annyira semmitmondóvá vált számomra a sikerhajhász, egy kaptafára épülő, unalmasan egyforma dalok halmaza. Bocs, de nálam ez csak egy hármasra volt elég. JLT: Pontszám: 3 Megjegyzés: Szinte végig aludtam a lemezt, csak néha riadtam fel egy-egy roppant ismerős hangfoszlányra... Mmarton88: Pontszám: 4 Megjegyzés: Amikor még csak ismerkedtem a rockzenével, akkortájt pár hónapig hallgattam a Tankológia, valamint az épp aktuális Agyarország lemezeit a Csapdának. Hamar kikoptak a lejátszómból, és annyira nem is hagytak bennem mély nyomot, hogy a többi albumot beszerezzem. Felkészültem, hogy ez a korong sem fog tetszeni, de arra azért nem számí­tottam, hogy ennyire nem! Az ezredforduló tájékon azért még volt valami tökös feeling, valami kis agresszió, vadság a dalokban, ez a lemez meg inkább valamiféle torzí­tott gitáros lazulás, mint odacsapós rocklemez. Noha egy-két szimpatikusabb pillanat akad, összességében nem tetszik. Azon hangulati elemek közül, amelyekért szeretem a (rock)zenét, itt szinte semmit nem találtam. Hogy a többi negatí­vumot már ne is emlí­tsem... Adamwarlock: Pontszám: 7 Megjegyzés: Egy decens lemez a debreceni triótól. Többet nem nagyon tudok róla mondani, nehéz belekötni. Javaslom, hogy ne csak a rajongók hallgassák meg, ha egy kis jófajta muzsikára rombolnának. Esküszöm, nem jön ki belőlem több értelmes mondat: Egy jó Tankcsapda lemez, és pont. Mike: Pontszám: 2 Megjegyzés: Amit a Csapda elért, az példanélküli. Ettől függetlenül olyan messze vannak tőlem, mint Lukács Laci Eric Adamstől... Emlékeimben úgy éltek, mint egy laza, görcsmentes rock 'n' roll banda jól megí­rt szövegekkel. Erre mit hallok? Feleslegesen modernkedő és keménykedő, ámde véregyszerű számok, illetve bugyuta, kisiskolás szövegek. És rettenetes demós hangzás. Ilyen szinten ez nagyon kevés. Bocs. TT: Pontszám: 8 Megjegyzés: Aki szereti Őket - mint én - azok nem bánják meg, ha beszerzik ezt a lemezt. Nincs meglepetés, jó dalok, kis töltelékkel. Azért a kedvenc lemezem mostantól nem ez lesz tőlük... Átlag: 5.33
Bon Jovi: The Circle Garael: Pontszám: 5 Megjegyzés: Nekem sajnos nem jött be a Bruce Springsteen meghágta Bono-t, miközben Sambora tartotta a gyertyát érzés, mit tegyek, vén trottyként még mindig a New Jersey folytatását várom, pedig tudom, hogy hiába. Szakáts Tibor: Pontszám: 3 Megjegyzés: Ez már nem a Bon Jovi. Egy befáradt divatalbumot kaptunk, nagyon erős U2 érzéssel. Nem is értem. Vagyis értem, csak nem akarom megérteni... Brinyó: Pontszám: 5 Megjegyzés: Egy időben nagyon szerettem a Bon Jovit. Egy ideig nagyon reménykedtem abban, hogy megint szeretni fogom őket. Most kezdem feladni! Számomra ismét egy élettelen, lapos album született! Pearl69: Pontszám: 6 Megjegyzés: Egy kissé csalódás az új Bon Jovi album. A beharangozó alapján visszatérést reméltem a dallamos hard rockhoz, Jon azonban helyben topog. Összességében profi anyag, mégsem tudott magával ragadni. Tomka: Pontszám: 6 Megjegyzés: Nem vagyok egy Bon Jovi szakértő, de ez a "rádióbarátság" nem győzött meg. Kotta: Pontszám: 4.5 Megjegyzés: A jellegzetes énekdallamok most is megvannak. Annál fájóbb, hogy a zenének, amire érkeznek, már semmi köze hozzám. Ezzel a U2-, Springsteen-szerű prüntyögéssel én nem tudok mit kezdeni. Szöcske: Pontszám: 5 Megjegyzés: Na, ezzel az albummal nagyon mellé lőtt nálam Bon Jóska. Lapos, szí­ntelen-szagtalan, unalmasan egysí­kú album erőteljes U2 utánérzéssel. Hmm, hol van már a New Jersey, a Keep The Faith tökös "feelingje".... JLT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Hosszú idő óta ez az első számomra hallgatható lemez a zenekartól. Pozití­v csalódása az évnek. Mmarton88: Pontszám: 7 Megjegyzés: Imádom a Bon Jovit! Még a Lost Highway is tetszett, ám a The Circle... Egyfelől nagyon bejön, mert Joviék géniusza ott van a dalokban, és olyan dallam, melódiaorgia várja a lágyszí­vű rockereket, mely kényeztetés a léleknek. Azonban valahogy nincs töke az egésznek, nincs igazán meg a feeling a dalokban. Túlságosan finomkodós az egész, helyenként már a U2 köszön ki a hangfalakból. Még az a fajta vidámság is hiányzik, ami jellemezte a Lost Highway egyes dalait. Nem rosszak a nóták, de egy lemeznyi ebből a langyos soft rock muzsikából kicsit sok. Kár. Nagy kedvencek révén a pontszámnál picit talán elfogult is voltam. Adamwarlock: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Egy nagyon kellemes lemez. Néhol modern, néhol a régi időket idéz, néhol lí­rai, néhol kemény. Eléggé megosztja a közönséget és a kritikusokat is. Körbenéztem a világhálón, és érdekes módon azzal szembesültem, hogy külföldön szinte csak pozití­v visszajelzéseket kapott, mí­g kishazánkban majdnem mindenki húzta a száját. Szerintem meg lehet szeretni. Mike: Pontszám: 6 Megjegyzés: Utoljára az It's My Life idejében hallgattam Bon Jovit, az pedig nem tegnap volt. Igazából mind a korai évek csajozós slágerhangzását, mind a Keep The Faith-vonal komolyabb-komorabb tónusát egyaránt kedveltem, de aztán nem követtem a pályájuk alakulását. A The Circle-nek csak annyi a baja, hogy inkább U2, mint Jovi. Érett, igényes, és tulajdonképpen szerethető pop-rock ez, de már hallom az ortodox csajrajongók fájdalmas sí­rását... TT: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: A Keep the faith - These days világa számomra szerethető, í­gy nem csalódtam. Mestermunka, bár szerintem jó lenne egy Bon Jovi lemez "salalala" nélkül is. (A Bullet dal a Keep the faith "emlékét" idézi fel bennem minden hallgatáskor...) Átlag: 5.88
Deák Bill Gyula: A király meséi Garael: Pontszám: 8 Megjegyzés: Ezúttal szerencsére a király nem volt meztelen, még akkor sem, ha mesébe illő a mostani album. Gyula apó, ugye mesélsz jövőre is? Kritikám itt. Szakáts Tibor: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: "Játszunk rockot, az most úgy is divat". Nem tudom ez volt-e a gondolat, amikor a Kormorán istálló újra nekilátott egy Bill albumnak. A Király Meséi szerethetőbb lemez, mint elődje volt, de változatlanul úgy érzem, az "öregre" ráerőltetnek valamit, ami nem teljesen Ő. Arról nem beszélve, hogy olyan hibák maradtak rajta a felvételen, ami nem méltó ez előadóhoz és akkor még nagyon finom voltam... Brinyó: Pontszám: 4 Megjegyzés: Nagyon-nagyon csalódott vagyok! Bár ez a korong talán egy picit jobban sikerült, mint az előző Hatvan Csapás, nagyon messze van attól, amit én elvárnék egyik örök kedvencemtől, a blues magyar királyától. Unalmas szerzemények, klisés, sokszor demagóg szövegek. A hangzást pedig kifejezetten nem értem. Néha egy kezdő zenekar által küldött demofelvétel is jobb, mint ez a nagy nevek által készí­tett album. Bill énekéről pedig már szólni sem merek... Pearl69: Pontszám: 6 Megjegyzés: Le a kalappal Bill előtt, Életmű koncertje fantasztikus élményt jelentett, pár új dal tetszett is élőben, de a lemezen...! A zenei témák között még csak-csak találtam í­zlelgetni valót, de a szövegek "megkoptak", a vokálokról meg inkább nem is "mondanék" semmit. Tomka: Pontszám: 8 Megjegyzés: A némileg populáris és egyben rockosabb fordulat igazán jól áll Billnek, habár szerencsére a jó öreg "mocskos" blues balladák sem tűntek el. Remélem, hogy a közeljövőben sem veszti el a helyes arányt, és nem kell több évet várni a folytatásra. Kotta: Pontszám: 8 Megjegyzés: Igazi hard rock szupergrupp tolja a muzsikát a HANG alá ezen a lemezen, meg is látszik. Néhol kifejezetten metalos, máshol pedig jó értemben vett populáris megoldások, Charlie-san érett férfi melankólia jellemzi a lemezt. Mindez szépen egységben, a Király ismét bizonyí­tott! Szöcske: Pontszám: 4.5 Megjegyzés: Ugyan A király meséi jóval rockosabbra sikeredett, mint elődje, de mint ahogy a Hatvan csapásnál, úgy ennél a lemeznél sem tudott Billnek egyetlen egy hangfoszlánya és zenei témája sem megfogni, a szövegek demagóg jellege pedig újfent ledöbbentett. És akkor még nem is beszéltem a hangzásról, ami ahhoz képest, hogy a magyar blues királyának anyagáról beszélünk, kritikán aluli. JLT: Pontszám: 8 Megjegyzés: Bill a Király! Mmarton88: Pontszám: 7 Megjegyzés: Bill kapitány egy abszolút minőségi, igényes, kiváló koronggal örvendezteti meg idén is rajongóit. Sajnos az ő stí­lusa annyira nem áll közel hozzám, de ezzel együtt is élvezetes zenei meséket hallhatunk a királytól. Adamwarlock: Pontszám: 9 Megjegyzés: Bill a Király, és a meséit sohasem fogom megunni. A szinte már egyes helyeken metalba átcsapó album egész egyszerűen megmutatja, hogy ki is az ország talán legnagyobb kincse. Ilyenkor vagyunk büszkék, hogy magyarok vagyunk! Még száz ilyet kí­vánok! Mike: Pontszám: 7 Megjegyzés: Megmondom őszintén, nem vagyok jártas Deák Bill munkásságában, í­gy aztán szinte szűz füllel álltam neki új lemezéhez. Ez bizony nagyon korrekt! Igényesen hangszerelt blues-rock remek szövegekkel (igen, magyarul is lehet még jó dalszövegeket í­rni!), és a Főnök jellegzetes smirgli-hangjával. Egyetlen problémám csupán a hangzással van: sajnos az album nagyon "magyarosan" szól, azaz tompa, vékony, hiányzik belőle a dög. Élőben viszont hengerelni fognak ezek a számok! TT: Pontszám: 9 Megjegyzés: Ami változott : zenei frissesség, nem "hagyományos" blues. Ami nem változott: Bill hangja, szövegvilág. Sokat fogom hallgatni. Átlag: 7.08
Halford: Winter Songs Garael: Pontszám: 4 Megjegyzés: Bőrruha, szegecsek, Ripper, Júdás , lázadó - majd karácsonyi áhí­tat? Ennél még az sem lett volna kevésbé álságos, ha Halford amúgy Mötley Crüe módra csajozós albumot adott volna ki. Kritikám itt. Szakáts Tibor: Pontszám: 3 Megjegyzés: Nehéz helyzet. Azt szoktam mondani, hogy Halford bármit énekelhet, akkor is Ő a Metal God, de... ez már nekem is sok. Brinyó: Pontszám: 3 Megjegyzés: Sosem voltam nagy rajongója a mesternek, de ezzel a húzásával azt hiszem egy életre leí­rta magát nálam. Egyszerűen értelmezhetetlen számomra ez az album! Pearl69: Pontszám: 6 Megjegyzés: Rob Halford nagysága elvitathatatlan, ráadásul egyik kedvenc gitárosom, Roy Z. is odatette magát, a nóták közül azonban csak párat tudnék kiemelni, összességében többet vártam. Tomka: Pontszám: 5 Megjegyzés: Hiába, ezt csak a TSO tudja jól csinálni. Kí­váncsian várom, hogy mikor fejik meg a Húsvéti Nyuszit vagy a Mikulást egy "konceptalbummal"... Kotta: Pontszám: 5 Megjegyzés: Nekem az első három szám kifejezetten tetszik. E miatt felfelé kerekí­tek. Szöcske: Pontszám: 2 Megjegyzés: Metal nagysága és az iránta való tiszteletem is ide vagy oda, Rob Halford nálam rendesen megalázta magát ezzel az albummal. Nemcsak azért, mert gyomorrontásom lett ettől az eleve halott vállalkozás szagú "karácsonyi dal heavy metal köntösben" cuppogós nyálrengetegétől, hanem inkább azért, mert Ő is beállt azon emberek sorába, akik a Karácsony csodáját egy pénzéhesen harácsoló kereskedelmi gépezet szintjére alacsonyí­tják. JLT: Pontszám: 4 Megjegyzés: Úgy látszik nagy divat ez a harácsonyosdi, de ez a lemez nem nekem készült. Csak azért nem nulla pontos, mert a Metal God még mindig remekül énekel. Mmarton88: Pontszám: 6 Megjegyzés: Tessék, már elhinni nekem, hogy a heavy metalt meg a karácsonyi zenét nem lehet összeházasí­tani. Teljesen más hangulatot/mondandót/érzelmeket közvetí­t, mondjuk a Painkiller, meg a Mennyből az Angyal. Halfi bácsi sem tudta ügyesen megoldani a feladatot. A Get Into The Spirittel még megpróbálta velünk elhitetni, hogy tökös heavy metalt kapunk ezen a lemezen is, de az a 4-5 rockdal, ami itt helyet kapott változó minőségű (köszönhetően többek közt a tök felesleges zongorabetéteknek), a "zeneileg is" karácsonyi számok közt meg szintén vannak jobbak, rosszabbak, de igazán tetszetős alig. Adamwarlock: Pontszám: 3 Megjegyzés: Ennek a hónapnak az abszolút vesztese. Erőtlen, néhol idegesí­tő, számomra érthetetlen munka. Halfordtól nem hogy többre számí­tottam, hanem egészen egyszerűen ő nem engedheti meg magának, hogy egy bizonyos szint alá zuhanjon, most megtette, ezért a kegyetlen pontszám. Mike: Pontszám: 2 Megjegyzés: Minden tiszteletem Robicsek bácsié, de ez a szólóanyag olyan fölösleges, mint a korhatárkarika a tévéműsorok alatt. Kérem szépen, itt nagyon át lettünk cseszve a palánkon: lakodalmas rock karácsonyi bejgli-köntösben? Kösz nem, már hánytam. A Halford-művek most úgy ontja a nyálat, amennyi még a jó öreg Bon Jovinak sem csorgott ki a szája szélén egész pályafutása alatt. (Az übergagyi albumborí­tót pedig nem tenném ki a fa alá...) TT: Pontszám: 4.5 Megjegyzés: Teljes egyetértés Garael kollégával. Az első két dal után mélyrepülés. Ha csak a zenére koncentrálunk, találhatunk rajta kellemes perceket Átlag: 3.99
Wendigo: Audio Leash Garael: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Az év nagy meglepetése számomra, egy, a külföldi produkciók mellé nyugodtan odatehető alkotás. Kár, hogy vége, pedig BZ eddigi műhelyéből ezt a lemezt érem a legerősebbnek - a kultikus Stonehenge-et is beleértve. Kritikám itt. Szakáts Tibor: Pontszám: 7 Megjegyzés: Igazán jól sikerült album, kár, hogy nem folytatják. Talán nekik is másol kellett volna születniük? Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: Kifejezetten kellemes meglepetés számomra a Wendigo albuma. Jó szerzemények, érdekes megoldások, és igényesen kivitelezett album az "Audio Leash". Bár mondhatnám, hogy "csak í­gy tovább..." De már sajnos vége... Pearl69: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Kellemes csalódást okozott a Wendigo albuma. Ha ez az anyag egy komoly anyagi háttér mellett, egy amerikai stúdióban készül...? Ilyen tehetséggel és tudással értetlenül állok a döntés felett, bár í­gy szép a búcsú! Tomka: Pontszám: 8 Megjegyzés: Egyedi szí­nfoltja volt a Wendigo a hazai metal palettának, í­gy különösen fájó feloszlásuk, arról már nem is beszélve, hogy az Audio Leash még rendezettebb és előremutatóbb képet fest a zenekarról, mint emellett is nagyszerű elődje. Kotta: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Sokáig sí­rtam egy nemzetközi szintű, intelligens fémlemezért itthonról, erre most, hogy itt van, a zenekar feloszlik. A helyett, hogy külföldöt ostromolnák vele. Ez nagyon nagyon szomorú. Kult-album lesz ez, meglátjátok! Szöcske: Pontszám: 8.5 Megjegyzés: Bár a progresszí­v metal nem igazán az én műfajom, hihetetlen meglepetést szerzett nekem a Wendigo Audio Leash albuma, szabályosan lenyűgözött! Nagy kár, hogy amikor végre számomra és legfőképpen a magyar metal élet számára maradandót alkottak, feloszlanak. JLT: Pontszám: 8 Megjegyzés: Zseniális és egyben végtelenül szomorú lemez. Egy újabb sokra hivatott, tehetséges muzsikusokból álló magyar banda tűnt el a palettáról. Remélem nem örökre. Mmarton88: Pontszám: 6 Megjegyzés: Nem nagyon tudok mit kezdeni az Audio Leash-sel. A prog. metal/modern metal házasí­tás, valahogy nem igazán tud lenyűgözni. Akadnak jobb pillanatok, témák, melyekre felkapom a fejem, de csak elvétve, igazából elmegy mellettem, amit hallok. Jó, jó, csak valahogy mégsem jó. Adamwarlock: 8 Pontszám: Megjegyzés: Remek, remek. Engem érdekes módon ez a zene nagyon megragadott az utóbbi időben, sokat forgott a lemezjátszómban. Mike: Pontszám: 8 Megjegyzés: Igen, végre egy hazai banda, amelynél nem kell kimagyarázni a tipikus hiányosságokat (béna szöveg, béna hangzás, béna kiállás): az Audio Leash nagyon rendben van! Legfeljebb BZ akcentusán lehetett volna még faragni, de istenem, Klaus Meine-t sem a kiejtése miatt szeretjük! Sajnálom, hogy földbeálltak, mert ők bizony az egyik legegyénibb szí­nt képviselték a magyar rock/metal palettán. De hát mint tudjuk, az igazság valahol odaát van... TT: Pontszám: 10 Megjegyzés: Ez a lemez kivehetetlenül beleragad a lejátszóimba. A hónap meglepetése számomra. Nincs töltelék dal, minőségi Magyar munka. Nem hallottam róluk eddig, de most megjegyeztem a nevüket! Sajnos a weblapjukra klikkelve szomorú hí­r várt... Átlag: 7.91
Jacob's Dream: Beneath The Shadows Garael: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Az álomharcosoknak sikerült megmenteniük idén az amerikai power becsületét - de ahogy lassan lezárul az év, a kiadott produktumokat tekintve az összkontinentális powerét is. Csak a hangmérnöknek keresztelt rossz álomból riadtak volna fel a fiúk a lemez készí­tése folyamán-akkor én is nyugodtabban hajthatnám álomra a fejem. Kritikám itt. Szakáts Tibor: Pontszám: 8 Megjegyzés: Igazi 80-as évek másodvonalbeli hangzása és dalai!!! ÁÁÁÁÁÁ!!! Nagyon Jó!!! Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: Igazi tökös, szőrös, lecsupaszí­tott metal muzsikát hallottam ezen a lemezen. Bevallom még a puffogó dobok, a nyolcvanas évek hangzása is jól esett. Hallatán egy Metal Church nevű zenekar első korongja jutott eszembe. Pearl69: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Nekem valamiért a Metal Church kezdeti időszaka jutott eszembe, még a dobog iszonyatos hangzása is a nagy power metal csapat The Dark albumára hajaz. Nem rossz! Tomka: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: A hangzás ellenére olyan jó érzés hallgatni az old school amerikai power metalt, mintha hájjal kenegetnének. A Jacob's Dream sosem volt sztárbanda, nem is lesz az, de talán í­gy lehetőségük nyí­lik, a rajongók legnagyobb örömére, hogy megalkuvások nélkül szállí­tsák kí­méletlenül intenzí­v, ám mégis - Chaz Bond énekesnek köszönhetően - igencsak dallamos zenéjüket. "Whimps and posers leave the hall", hehe. Kotta: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Újra magára talált a US power brigád. A zene hibátlan, a pontszámot a hangzás húzza le. Szöcske: Pontszám: 7,5 Megjegyzés: Végre egy igazi tökösen férfias power metal album, fincsi 80-as évek szájí­zzel!!! JLT: Pontszám: 5 Megjegyzés: Még jó is lehetne a zene, ha nem vágják tönkre az összképet a kiválasztott hangzásvilággal. Így viszont csak az időmet vesztegettem a meghallgatásával. Mmarton88: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Majdnem hetest kapott. U.S.Power, de a Beneath The Shadows számomra túlságosan arctalan. A dalok nem valami kiemelkedők, kevés az igazán fogós melódia. Az énekes viszont szimpatikus. Egy-egy jobb szóló is hallható, de valahogy az egész nem igazán áll össze bennem. Azt sem bánnám, ha kicsit felgyorsí­tanák a tempót. Azért ez í­gy sem rossz. Adamwarlock: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Jó lesz ez. Kicsit szerintem többet kellett volna hallgatnom, hogy jobban megragadjon, és ezt meg is fogom tenni, ugyanis látok benne potenciát. ,,Első Hallásra" most nálam 6.5 pontot ér. Mike: Pontszám: 8 Megjegyzés: Tökös-dögös power metal ez, az Iced Earth játszott ilyet, még a Matt Barlow-éra előtt... Tulajdonképpen minden a helyén van, csak a hangzás enervált kissé. Ez van, Ohióban sem kolbászból van a stúdiókerí­tés... TT: Pontszám: 3 Megjegyzés: Lehet, csak rosszkor talált meg ez az album, de szenvedés volt végighallgatni. A zenei egység, harmónia, bármi ami egyedi. Ezek hiányoznak számomra innen. Átlag: 6.70
Overland: Diamond Dealer Garael: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Overland albuma sajnos nem fogja ismertebbé tenni a tehetséges AOR énekes nevét, pedig elméletileg minden adott volna a sikerhez. Hiába, egyszerűen hiányzik az a kis szikra, ami lángra lobbanthatná a tehetség máglyája alatt pislákoló parazsat. Szakáts Tibor: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Nagyon vegyesek az érzelmeim ezzel az albummal. Vannak kiemelkedő pillanatok és vannak szégyenteljes mozdulatok is rajta, ami a leggagyibb pop határát súrolják. Nem beszélve a legjobb aor toroknak kikiáltott Steve Overland stí­lusát, amitől bizonyos pontokon majdnem belevertem lejátszóba egy nagyot. Brinyó: Pontszám: 7 Megjegyzés: Az Overland albumát nagyon jól esett hallgatnom. Nagyon kellemes dallam tenger azoknak, akik szeretik az időnként a pop határán táncoló rockzenét! Pearl69: Pontszám: 6 Megjegyzés: Az FM frontemberének szólóanyaga olyan, amilyen. Összességében rendben van, ám a tucat kategóriába tartozik nálam. Nem tudott elvarázsolni. Tomka: Pontszám: 7 Megjegyzés: Kellemesen lágy, érzelmekkel telí­tett hangú énekes, és fülbemászó AOR dallamok tömkelege - a maga stí­lusában kiemelkedő. Kotta: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Finom zene. Kocsiba, háttérbe leginkább. Végtelenül professzionális, a gitárjáték különösen tetszetős. Szöcske: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Lágyan kellemes AOR zene, ami azonban semmi különlegeset nem nyújt számomra. Leginkább háztartási teendőim háttérzenéjeként szolgálhat nálam, de meditáláshoz sem rossz. JLT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Nem rossz ez a lemez sem, bár a tavaly megjelent Break Away lényegesen jobban tetszett. Azt pedig továbbra sem értem, hogy egy ilyen kitűnő énekest vajon miért nem ismernek el olyan szinten, amit hangja alapján megérdemelne. Mmarton88: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Steve Overland ezúttal nem nyűgözött le. Alapvetően nincs nagy gáz AOR muzsikájával, akadnak jobb, fogósabb, tetszetősebb pillanatok, csak kevés. A melódiák rendben vannak, de ezeken a dalokon még lehetett volna agyalni egy sort. Túlságosan finomkodós, túlságosan lágy a végeredmény, és ez megöli a számok igazi erejét. Egy idő után egybemosódnak és unalmasak ezek a tételek. Adamwarlock: Pontszám: 6 Megjegyzés: Számomra picit unalmas volt hallgatnom, nem is ért meg sok végigpörgetést. Vannak benne érdekes megmozdulások, de úgy éreztem, mintha a számok egy kreatí­v lökéssel indí­tanának, ami egy ponton egész egyszerűen nem tart ki még a dal (nemhogy a lemez) végéig sem. Lesz ez még jobb! Mike: Pontszám: 7 Megjegyzés: Kellemetes AOR anyag ez, de mí­g a W.E.T. hallgatása közben egy hatalmas arénában érzem magam húszezer rockfanatikussal, addig itt csak szerényebb, kevésbé fogós dalokat hallok, noha a slágerpotenciál valahol mélyen ott szunnyad. Csak hát az ördögöt ki kell szabadí­tani, ha magától nem akaródzik kigyünni. TT: Pontszám: - Megjegyzés: - Átlag: 6.68
Mob Rules: Radical Peace Garael: Pontszám: 4 Megjegyzés: Amilyen elánnal vártam Mob Rulesék albumát,, olyan elánnal vágtam ki az elkészült művet az első meghallgatása után a lejátszómból. De talán a fiúknak kellet volna kivágni azt a rengeteg klisét a dalokból, ami miatt minden hangját előre tudja az ember az effajta alkotásoknak. Igaz, akkor viszont kaptunk volna jó pár dallam nélküli szünet-jelet. Szakáts Tibor: Pontszám: 6 Megjegyzés: Tudom, új nem születik már a nap alatt, de azért mindent az én torkomon sem lehet lenyomni... Brinyó: Pontszám: 8 Megjegyzés: Ez az a korong, mely ebben a hónapban számomra a legkellemesebb meglepetést okozta. A progos elemekben sem szűkölködő, remekül összerakott album "Oswald Files" cí­mű hattételes szerzeménye pedig kifejezetten kiemelkedő darab. Pearl69: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Hamisí­tatlan hard rock orgia, dallamos, mégis dübörög! Rulez Mob Rules! Tomka: Pontszám: 8 Megjegyzés: A német power metal gárda első két lemeze óta nem adott ki ilyen életerős lemezt. Megtalálták a helyes arányt a nagyzenekari részek és a power metal között, és a dalszerzői kvalitások is beértek. Az Oswald File epikus vállalkozása pedig lenyűgöző. Kotta: Pontszám: 7 Megjegyzés: Az első szám miatt mindjárt gödörből ugrottak, nem kellett volna a lemezt ekkora nyúlással indí­tani! Ha nem lenne ilyen jó a muzsika, talán végig sem hallgatom e miatt, de végül azért meggyőztek. Oké, hogy hagyományápolás, de a Sabbath, Maiden, Strato "áthallásokra" azért illene kicsit jobban odafigyelni! Szöcske: Pontszám: 7 Megjegyzés: Első hallásra azt hittem a Brainstorm adott ki egy új albumot úgy, hogy elfelejtette promotálni. Nagyon jó, igazi dögös-tökös power metal korong, de ha már választani kéne, hogy Brainstorm, vagy Mob Rules, akkor már inkább Brainstorm. JLT: Pontszám: 6 Megjegyzés: Nem lenne túl sok bajom a lemezzel, ha nem lenne ennyire klisés. Jók a zenészek, kitűnő az énekes, ám korábbi albumaik nekem jobban bejöttek. Mmarton88: Pontszám: 7 Megjegyzés: Szimpatikus csapat, szimpatikus zene. Ám a boldogságomhoz ez még egy picit kevés. Minőségi, szórakoztató power metal kényezteti az arra fogékonyak füleit, de nem nagyon akadnak kiemelkedő tételek, azonnal rögzülő slágerek. A tempón is gyorsí­tanék, de összességében azért bejön a Radical Peace. Adamwarlock: Pontszám: 7 Megjegyzés: Modern, fogós, klassz. Egy egészséges metal, amit én bátran ajánlok meghallgatásra bárkinek. Nekem hangzásban és hangulatban a Maiden Seventh Sonját juttatta eszembe. Mike: Pontszám: 8 Megjegyzés: Na, ez nagyon betalált nálam! Jófajta szőrös power metal, minden benne van, aminek lennie kell, semmi cicoma, semmi fölös művészkedés, csak fejleszakí­tó harcmodor! Ki tudja, lehet, hogy még az új Brainstormot is kenterbe veri? TT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Hosszabb emésztést igénylő anyag, de úgy érzem ennél rosszabb pontot nem adnék rá 1-2 hónap múlva sem Átlag: 6.87
Foreigner:Cant Slow Down Garael: Pontszám: - Megjegyzés: - Szakáts Tibor: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Kellemes album, kimondottan jó dalokkal, jó öreg aor érzés. Jó volt látni a dvd-t is, ha már a csapat annak idején elkerült minket. Brinyó: Pontszám: 8 Megjegyzés: A nagy öregekben most sem kellett csalódnom. Remek dallamok, hozzájuk képest néhol kifejezetten "szigorú" pillanatok jellemzik a művet, mely méltán kerülhet majd be a legnagyobb Foreigner alkotások közé. Pearl69: Pontszám: 8 Megjegyzés: Bennük nem lehet csalódni, hozzák a megszokott profizmust, a jó formát, semmi meglepetés, mégis rendkí­vül igényes, "nem csak a stí­lus kedvelőinek ajánlott"! Tomka: Pontszám: 6 Megjegyzés: - Kotta: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: A maga nemében tökéletes, sőt, még a nyolcason is gondolkodtam. Ehhez azonban minimálisra kellene szorí­taniuk a lí­rai számokat, ami valószí­nűleg sosem fog bekövetkezni, úgyhogy nálam kb. ez a maximum, amit valaha is elérhetnek. Szöcske: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Most sem hibáztak a Hard Rock és az AOR zene határán alkotó öregek, igazi, dallamos rock korongot tettek le hosszú ideje szünetelő életművük asztalára. Személy szerint azért nem bántam volna, ha a melankolikusan lassú nóták mellett legalább annyi, de még jobb lett volna, ha annál több pergősebb, kicsit keményebb nóta szerepel a lemezen. JLT: Pontszám: 6 Megjegyzés: Hallgattam, hallgattam de a csoda elmaradt. Nem tudom megmondani pontosan mi is hiányzik a lemezből nekem de az nagyon. Akadnak jó pillanatok de az átlagos aor lemezek sorából számomra nem tudják kiemelni a lemezt. Mmarton88: Pontszám: 7.5 Megjegyzés: Abszolút korrekt lemez, rengeteg fogós dallammal, melódiával, melyek könnyen belelopják magukat az ember hallójárataiba. Igazi Foreigner minőség, bár nekem picit sok a lassú nóta. Adamwarlock: Pontszám: 6.5 Megjegyzés: Indoklásba nem nagyon mennék bele, mert jövő héten megy föl a kritikám, elöljáróban: nem egy "jajdeerős" anyag (mondjuk az átlagnál jobb), bár lehet, hogy kisebbségben maradok. Mike: Pontszám: 9 Megjegyzés: Meglátásom szerint a W.E.T. mellett a hamvaiból feltámadt Foreigner beköszönő albuma ott van az év legjobb hard rock/AOR termései között, de hát egy ilyen patinás névtől el is várja az ember a minőséget. Helyenként talán túlzottan szentimentális, de üsse kavics, ez kurva jó, Kelly Hansen pedig a Szaturnusz gyűrűjét is leénekli az égről! 15 év után í­gy kell visszatérni! TT: Pontszám: 7 Megjegyzés: Monstre hosszú album, minőségi zene. Igaz kicsit tőlem távoli zenei világból. Átlag: 7.31

Legutóbbi hozzászólások