Kedvenc lemezeim: Baltimoore - Thought For Food (1994) - olvasói ismertető

írta Kotta | 2009.09.21.

A Baltimoore zenekar 1987-ben alakult miután az Electra kiadó felajánlotta egy Björn Lodin nevű - skandináv területen már némi nevet szerzett - énekes számára, hogy készí­tsen szóló albumot. Lodin úgy döntött, hogy nem saját nevén adja ki a lemezt, hanem megalakí­tja a Baltimoore zenekart. Az első lemez 1989-ben jelent meg (There's No Danger On The Roof), amit a következő évben követett a Freak. Számomra mindét anyag tartalmaz kellemes pillanatokat, de egyik sem tett túl mély benyomást rám. Valami hiányzott (hiányzik) ezekről a lemezekről. Az 1992-ben megjelent harmadik albumon (Double Density) megjelenik ez a valami, pontosabban valaki. A valaki egy Nikolo Kotzev nevű bolgár gitáros, aki előzőleg hazájában egy feldolgozásokat játszó zenekarban zenélt. Már ezen a lemezen is érezhető, mekkora potencia rejtőzik a Lodin/ Kotzev szerzőpárosban, de ez az együttműködés igazán a zenekar 1994-ben megjelent negyedik albumán (Thought For Food) érte el a csúcspontját. Nagyszerű "veretes" blues alapú hard rock muzsikát hallunk itt, olyant, amilyenre csak a nagyok képesek (lásd: Whitesnake). Briliáns gitárjáték, enyhén whiskey áztatta ének-hang miközben a háttérben halkan duruzsol a Hammond orgona. Nagyszerűen érvényesülnek együtt Lodin személyre szabott szövegei és Kotzev "szí­ntiszta" hard rock gitározása. A dobok mögött az az Ian Haugland ült, aki előzőleg a Europe tagjaként részt vett a zenekar The Final Countdown cí­mű frenetikus sikerű lemezének elkészí­tésében. Személy szerint a Baltimoore zenekar után a 2005-ben megjelent Fanatical album alapján kezdtem el érdeklődni, és rövid kutatás után jutottam el a Thought For Food lemezig. Ebből is látszik, hogy a lemezanyag hangzásilag és tartalmilag még mindig "aktuális", hisz első hallgatásra magával ragadott. Személyes kedvenceim a lemezről a hullámzó ritmusú White Queen, a sodró lendületű Lucky River (telefonom csengő hangja) és a szomorkás Calling You Closer, de sorolhatnám a lemez összes számát. Lodin hangjában akkora érzés (magyarul: feeling) rejtőzik, hogy az embernek kicsordul a könnye örömében. Helyenként David Coverdale, máshol Robert Plant "szelleme" lebeg előttem, miközben Kotzev olyanokat szólózik, hogy azonnal késztetést érzek a sarokba támasztott öreg, poros léggitárom újra húrozására. A ritmusszekció (Weine Johansson bőgő, Lars Pollack billentyű) a már emlí­tett Ian Haugland dobossal az élen precí­zen dolgozik a két vezéregyéniség alá. Sajnos a grunge előretörése nem kedvezett túlzottan az ilyen stí­lusú zenéknek ebben az időszakban. A lemez megjelenése után Lodin és Kotzev útjai szétváltak: Kotzev megalakí­totta a Brazen Abbot zenekart és azóta is időről időre jelen-teti meg a metal alapvetéseit. Lodin magánéleti problémáiból kilábalva 2000-ben jelentkezett csak újabb anyaggal (Original Sin) és nemrégiben jelentette meg Quick Fix cí­mmel az együttes 11. lemezét. Nem mellékesen - remélhetőleg - rövidesen hallhatjuk majd Björn Lodin-t a HARD együttes élén a zenekar közeljövőben megjelenő új lemezén. De addig is a hard rock szerelmeseinek érdemes megismerkedni ezzel a nagyszerű lemezzel! illBlood A kedvenc lemezeim sorozat további részei Björn Lodin interjú