A zene határokon átí­velő dolog: exkluzí­v interjú Henrik Flymannel

írta Kotta | 2009.09.09.

Henrik Flyman, az Evil Masquerade alapí­tója, gitárosa és fő dalszerzője az egyik legkeresettebb stúdiózenész és producer is egyben. Olyan együttesekben hallhattuk már, mint a Moahni Moahna, a ZooL és a Wuthering Heights, most pedig éppen a gótikus metal zenekarral, a Lacrimosa-val turnézik. A sokoldalú muzsikust az Evil Masquarade remekbe sikerült Fade To Black cí­mű albumának apropóján invitáltuk meg egy villáminterjúra. Ő pedig, tetemes elfoglaltságai ellenére, szí­vesen válaszolt a kérdéseinkre. HRM: Először is hadd gratuláljak az Evil Masquerade remek új lemezéhez. Nyugodt szí­vvel állí­thatom, a Fade To Black eddig az év egyik legerősebb europower alkotása. Hogyan sikerült ilyen erős dalokat összetenni ezúttal? Bevetettél valami új trükköt a dalszerzés terén? Henrik: Először is köszönöm a dicséretet! Nem változtattam azon, ahogy a nótákat í­rom. Az egyetlen trükk az, hogy ki kell várni, amí­g az adott alkotással 100%-osan elégedett vagy. Ha szí­vvel, lélekkel érzed, hogy minden tökéletes, csak akkor szabad útjára engedni az albumot. Mindig is í­gy gondoltam. Valamennyit lehet kí­sérletezni a hangzással, felépí­téssel, kevésbé járt utakat is ki lehet próbálni, hogy eljuss oda a zenével, ahová szeretnél, de a dalaim lényegével, az alapvető megszólalással már vagy 15 éve tisztában vagyok. Ez vagyok én, ez már valószí­nűleg í­gy is marad egészen addig, amí­g koporsóba nem kerülök. HRM: Az Evil Masquerade egy nagyon nemzetközi társaság. Nem lehet könnyű együtt dolgozni! A tagoknak más érdekeltségei is vannak, hogyan tudjátok egyeztetni az időpontokat? Henrik: Szerintem a zene határokon átí­velő dolog. Végső soron ez egy szenvedély, de tudnod kell, mit szeretnél, és hogy kikkel tudod azt megvalósí­tani. Ebben a zenekarban mindenki tapasztalt zenész, és pontosan tudják, hogyan kell jó zenét csinálni. A földrajzi távolság nem számí­t. Amúgy sem élünk olyan messze egymástól, a legnagyobb távolság öt óra alatt megtehető. Igen, mindenkinek vannak más zenekarai is. Ezzel már csak együtt kell élni, mert manapság sajnos nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy csak egy bandában muzsikáljanak. Ez csak akkor változna meg, ha az emberek újra hajlandóak lennének fizetni a zenéért. Remélem, ez a kérdés előbb utóbb mégiscsak rendeződik valahogy, mert addig a hozzánk hasonló együttesek számára nagyon nehéz rendes koncertkörutat szervezni. HRM: A rajongók nagy örömmel fogadták Apollo Papathanasio-t, aki a hangzásotok meghatározó részévé vált immár. Csakhogy a Firewind is egyre népszerűbb, nem fog ez konfliktusokhoz vezetni? Henrik: Eddig nem volt semmi gond, és amí­g ez í­gy marad, nincs semmi akadálya az együttműködésnek. Nagyon csí­pem a búráját, amúgy! HRM: Tony Carey igazán feldobta a lemezt a játékával. Hogyan akadtál rá? Könnyű volt rábí­rni az együttműködésre? Henrik: Már nagyon régen felfigyeltem a játékára a Rising albumon, amit a Rainbow-val rögzí­tett. De sajnos sosem találkoztam vele korábban, í­gy egyszerűen csak megkérdeztem, érdekelné-e a közös munka. Miután meghallgatta az előző lemezünket, a Third Act-et, azonnal igent mondott. HRM: Mond néhány szót magadról, milyen ember is Henrik Flyman valójában? Henrik: Milyen ember is... hát, azt hiszem őszinte és elkötelezett. Olyan, aki szereti a nevetést és a társaságot. Utóbbit módjával persze. HRM: Rossz kiskölyök voltál? Henrik: Szerintem nem. De inkább a szüleim szomszédját kéne kérdezned és persze a taní­tókat. HRM: Mi a kedvenc kajád, italod? Kedvenc film, könyv? Henrik: Kedvenc filmem a Karácsony Lidércnyomás. Könyv: biblia. Ital: ez az alkalomtól függ. Hideg tehéntej, ví­z, feketekávé, eszpresszó, sör vagy vörösbor. Kaja: majdnem minden jöhet, ami minőségi alapanyagból, jól van elkészí­tve. HRM: Három kedvenc lemezed? Henrik: A top hármat lehetetlen megmondani. Azért mondok 3 nagyon jó albumot, oké? Frank Zappa - Broadway The Hard Way, Black Sabbath - Heaven and Hell, Jethro Tull - Heavy Horses. HRM: Több együttesben is játszol. Melyik a legkedvesebb számodra? Henrik: Játszottam. Most már nem játszom több zenekarban. Jelenleg egyedül az Evil Masquerade létezik számomra, ez a banda most a legfontosabb. Illetve újabban a Lacrimosa-t is kisegí­tem, akikkel éppen világkörüli turnén vagyok. Most is, amikor ezt í­rom neked. HRM: Ők hogyan találtak rád? Nem szeretnél inkább az Evil Masquerade-del turnézni, egy ilyen jól sikerült lemez után? Henrik: Éppen körül akartam nézni, hogy összehozzak valamit Evil Masquerade számára, amikor megkérdezték, hogy nem tartanék-e velük? Korábban nem ismertem őket, de nagyon érdekesnek tűntek, és egy kicsit másnak is, mint amit én csináltam eddig. Három és fél hét alatt meg kellett tanulnom két és félórányi anyagot. Nem kevés. De szeretem a kihí­vásokat és szükségem van új benyomásokra. Az időzí­tés jónak tűnt, úgyhogy elfogadtam. Mondhatom, ezt egyáltalán nem bántam meg, mert ez egy nagyon különleges zenekar és remek emberek alkotják, akárcsak a stáb további részét. Természetes a Masquerade turné továbbra is tervben van, csak még az nem világos mikor és hogyan fog összejönni. Remélem hamarosan. De erről igazából a rajongók döntenek. Ha van ránk igény, mi elmegyünk mindenhová. HRM: Voltál már Magyarországon? Üzensz valamit az itteni rajongóidnak? Henrik: Igen voltam már Budapesten, nagyon szép város! Úgy emlékszem a Lacrimosa-val most nem fogunk benneteket meglátogatni, de az Evil Masquerade-el nagyon szí­vesen fellépnék nálatok! Úgyhogy azt üzenem: ostromoljátok a klubokat és követeljétek az Evil Masqerade-et! Ha tudsz olyan koncertszervezőt, akit esetleg érdekelhetünk, azonnal szólj, kérlek! Remélem, hamarosan találkozunk! Szöveg: Kotta Képek: www.evilmasquerade.com, www.myspace.com/henrikflyman