Soha nem elég: Pandora's Box interjú

írta Hard Rock Magazin | 2009.08.18.

A Soha nem elég cí­mű örökzöld dal jutott eszembe, amikor barátaim, a Hard Rock Magazin szerkesztőinek szí­ves kérésére, felkerestem az újjáalakult, Pandora's Box zenekart, mely bandát, az alapí­tó tagok, Sáfár Öcsi basszusgitáros (a Zöld a Bí­bor és a Fekete zeneszerzője) és Szabó István dobos keltett újra életre. A '80-as években, a kedvenc lemezem, a Kő Kövön volt, ezért örömmel kerestem fel régi barátomat, Sáfár Öcsit, hogy megtudjam tőle és társaitól, mi is történik most az ősrégi Pandora's Box háza táján... Sáfár Öcsi, kertes házának, kellemesen hűs teraszán ültem le a srácokkal, akik ugyanolyan lendülettel beszélnek a jelenről, a jövőről, mint ahogyan berobbantak, anno, a '80-as években, a Magyar Rock szí­ntérre. Güzü: Meséljetek kicsit, hogyan is történt ez a visszatérés? Pityu: Már szegény Pityi (Cserháti István) életében többször felmerült, hogy csináljunk egy nagy bulit, mert tényleg, a P.Box kimaradt ebből az újrajátszásos "Csináljunk újra bandát" hullámból. Végül is az idő meghozta, megérlelte azt a gondolatot, hogy csináljuk meg ismét a zenekart, hiszen rengetegen játsszák a nótáinkat. Például lásd, a Megasztárban, Tóth Vera, ha jól emlékszem, a "A zöld a bí­bort" énekelte és nagy sikere volt,és ez is adott nekünk egy lökést, ezek a nóták a magyar rock irodalom részeivé váltak, túlnőttek rajtunk, és ma már önálló életet élnek. Arról nem beszélve, hogy Sáfár Öcsi kollegám, azóta is í­rja a nótáit. Egyszer már megfogalmazta, azóta is mondogatja, hogy a "A zöld a bí­bor és a feketé"-t ugyan ő í­rta, de meg akarja mutatni, hogy tud ő még ilyet í­rni:) Úgyhogy ez a kettős gondolat szülte meg ezt a zenekart. Güzü: A régi dalokat is játsszátok, ez természetes, de mint mondtátok egy új nagylemez is született, erről is mondj pár szót! Pityu: Éppen ma hallottam a "Soha nem elég" cí­mű dalt, és rájöttem, legalább annyira aktuális, mint 1983-ban volt. Vagy ott van a "Fantom lány", ma pontosan ugyanazt a drámaiságot hordozza, mint amikor született ez a dal. Ezek a nóták nem vesztettek az aktualitásukból, naná, hogy játsszuk őket! 🙂 Persze, a most született nagylemezen a mai hangunk szól, hisz csak a változás örök Szerencsére sikerült olyan társakat találnunk a zenekarba, akik nagy szeretettel vállalták a feladatot, hiszen ők a mi zenénkből táplálkoztak, azon nőttek fel és most tisztelettel fogadták el a meghí­vásunkat. Nagyon nagy öröm számunkra a mostani munka, a próbák, és igazi boldogság, hogy csinálhatjuk, és hogy í­gy összeállt! Güzü: Köszönöm Pityu. Öcsikém, mondani akartál valamit, kérlek, tiéd a szó. Öcsi: Röviden csak azt akartam mondani, hogy annyi zene halmozódott fel bennünk, bennem ennyi idő alatt, hogy ki kell adnunk magunkból ezeket. Nem lenne szabad veszni, hagyni, annál is inkább mivel a régi nótáink ennyire jól átvészelték az időt! Güzü: Nagyon sok zenekar játssza a régi Pandora' Box nótákat, többek között a Debreceni P.Box is, erről mi a véleményetek? Öcsi: Persze, idézőjelben mondom, egy kis irigységgel is nézegettem ezeket a zenekarokat, miközben az én vinyóm, agyam tele volt és van jobbnál jobb dalokkal. 🙂 Kérdésed második felére válaszolva; Cserháti Pityi 2001 környékén megkeresett engem, Varga Mikit, a Szabót, és a régi tagokat, azzal az ötlettel, hogy ő csinálna egy zenekart Debrecenben P.Box vagy Pandora' Box néven, és megkérdezte, hogy van-e ellenvetésünk. Mi természetesen hozzá járultunk a név használatához, hiszen Pityi Debrecenben élt, mi Budapesten, és a távolság túl nagy terhet rótt volna az együtt működésünkre. Nos, sajnos, Pityi szomorú távozása véget vetett ennek a debreceni projektnek és a zenekara, 2006. november 3.-án be is jelentette megszűnését. Aztán tavaly, Csiga Sanya (aki az első lemezen í­rt néhány nótánkra szöveget), előjött azzal, hogy már három éve feloszlott a debreceni zenekar, kéne valamit csinálni, össze kéne hozni egy nagy bulit, nála van próbahely is. Elkezdtük a próbákat, aztán kiderült, hogy egy csomó nótám van talonban. Ugyanakkor, mert az ember néha az interneten csak megnézi a régi nótákkal kapcsolatos infókat és láttuk, hogy a "Zöld a bí­bort" beütve a Google-ba, hat oldalon keresztül, fiatal húszévesek í­rogattak olyanokat, hogy "De kár, hogy akkor nem éltünk", meg, hogy "Ez volt az igazi Rock Korszak" stb. és az ember ilyenkor azt mondja magában, hogy mindenki játssza a régi P.Box. nótákat, csak MI nem? Akkor egy kicsit az is ott volt bennünk, hogy rendben, hadd játsszuk már mi is a saját szerzeményeinket... Persze, úgy gondoltuk, hogy ha már összejön a régi társaság, igaz, új tagokkal kiegészí­tve, akkor csináljunk egy új lemezt is, vadonatúj dalokkal. Ez azért is van, mert például, amikor elkezdtük az első P.Boxot, elég erős "P.Mobil-hatás" volt a Samukáékon keresztül (Bencsik Sándor"Samu" és Cserháti István, "Pityi", a P.Mobilból váltak ki és í­gy alakult meg a P.Box.- a szerk.), ezért én, megkértem a srácokat, sőt, ez kikötésem volt, hogy azért ne hasonlí­tsunk annyira a P.Mobilra, mert már az a, nevünkben lévő "P" betű is sokaknak szemet szúrt. 🙂 Szerencsére, ez a téma egy éven belül megoldódott és a P.Box nem lett a P.Mobil kópiája. 🙂 És lásd, büszkeséggel tölt el a tény, hogy az akkori rivális, maga a P.Mobil is, most már felvette a számainkat a műsorára, tehát elismerték ezeket a dalokat!:) Röviden, ha a P.Mobil a P.Box nótáit játssza, az számunkra a legnagyobb elismerés. Ez gyönyörű dolog! Na, most, mint már emlí­tettem, közben van bennünk egy olyan, hogy azért ezeket mi is szeretnénk játszani. A régieket és természetesen, mellé az újakat. Güzü: Ha már a régi időkről eset szó honnan ezek a becenevek, Dödi, Pityi, Putyur? Pityu: Jaj! Ez a drága Samuka (Bencsik Sándor, gitár) mániája volt, hogy mindenkinek becenév kell. Így lett Cserháti, Pityiri majd Pityi, az Öcsi Dödöle (aki persze mindjárt í­rt belőle egy 10/8-os zenekari nótát). Mivel én is István vagyok én Putyur lettem, gondolhatod mennyire örültem neki, de Samu is megkapta a magáét, a szép orosz szőke herceget Pityi Fegyának nevezte el. Nem szerette, de jókat röhögtünk egymáson hazafelé a mikrobuszban. Güzü: Meséljetek még arról, hogy hogyan kezdett el kialakulni ez a mostani formáció? Öcsi: Tavaly szeptemberben kezdtük el kóstolgatni egymást, akkor összeállt a társaság, összeszedtük a tagokat, megkerestük a legjobb embereket, mint például Kyrut, akit én már öt éve ismerek. Akkor még szó sem volt a P.Box-ról, de én azt mondtam, hogy ezzel a palival szeretnék egy zenekarban játszani, mert ilyen énekhang egyszerűen nincs. Egy buli alatt szerelmes lettem a hangjába! Aztán, amikor ez a P.Box terv kezdett komolyra fordulni, akkor én kikötöttem, hogy van egy ember és kész, senki más, csak a Kyru lehet itt az énekes! Nos, szépen alakultak a dolgok, két gitárossal, de ezt máshol is elmondtuk. Megcsináltunk 12 új nótát, ezek nem abszolút folytatásai a ‘80-as éveknek, de valami párhuzamot majd fel lehet fedezni a két zenekari stí­lus között. Mindig valami kis útkeresés a cél, semmi trendi, semmi beállt frázis, hanem egy kis kockáztatás, hogy az ember azt mondja, hogy kí­sérletezünk egy picit, ha bejön, akkor nagyon bejön. Ha az egyszerűbb utat választanánk, az félek, hamar elsikkadna. Szerintem, azért élnek ezek a régi nóták is már 30 éve, mert ezekkel nagyon sok munka volt. Nem igazán akartunk beállni egy úgymond biztonsági zenélésbe, inkább kis kí­sérletezgetéseket végeztünk - egyébként a mostani anyagot is ez a felfogás jellemzi. Güzü: Öcsi, most mondtad ki azt, hogy végül ti nem csak a régi anyagot és sikereket akarjátok mindenáron meglovagolni, hanem igazából az új dolgokat akarjátok előhozni, mert tele vagytok jobbnál jobb ötletekkel, jól értem? Öcsi: Jól mondod, de a régi nótákat mindenképpen kell játszani, és mivelhogy a közönséget nem akarjuk terhelni, egyelőre csak négy-öt dalt játszunk az új lemezről. Természetesen, idővel, a teljes, új anyagot elő fogjuk adni. Pityu: Egy mondatot, azért hadd tegyek hozzá a régi nóták születéséről. Ugye, ott adott volt két erős személyiség, a Samu és a Pityi, de elsősorban a Samu volt a zeneszerző, többnyire az ő koncepciója érvényesült, de... Tulajdonképpen elég sok vita volt ebből, ugyanis ott volt az Öcsi is, aki viszont, a V73-ból hozott zeneiséget szkanderezte be P.Boxba. Ezek a kompromisszumok hozták meg az igazi eredményt , í­gy született meg az "Engedj el", a "Fantom lány", mely dalok a legjobbak közé sorolhatók. Tudod, ez úgy van, hogy az ember vagy akar mondani valamit, vagy nem! Akinek nincs mondanivalója, az csinálja a másét, lásd tribute vagy cover. Akinek viszont van mondanivalója, akiben van belső feszültség, aki át akar adni valamit, az menjen szí­npadra, és tegye meg! Öcsi: Most igazából, gyorsan hozzáteszem, van egy őrült nagy nosztalgia hullám, a Korda Györgytől kezdve, most már mindenki belefér, tehát, egyszerűen, valami nem jól működik manapság és ezért mennek vissza az időben. Én nem akartam elhinni, hogy 30 év után ezek a nóták még mindig teljes, saját életet élnek. Güzü, te ezt jobban tudod, hogy manapság különböző tribute zenekarok is, AC/DC -től kezdve, most nem akarom sorolni, sok van, ezerrel nyomulnak. Van közönségük, hitelesen és nagyon jól játsszák a dolgokat a gyerekek, de ezek mind utánjátszók. Na most, amiről az előbb beszéltünk, lehettünk volna egy, egy mit tudom én, egy-két hónapos próbával, egy jó kis "P.Box nosztalgia zenekar", de annak nem sok értelme lett volna, mert akkor lejátszunk egy pár bulit, és kész. Azok a régi nóták nagyon jópofák, meg jó és könnyű is játszani őket, meg hálás a téma, de azért gondolni kell arra, hogy az a közönség, aki anno a koncertjeinkre járt, már nem biztos, hogy eljön. Nekünk a rengeteg fiatalra is gondolnunk kell, azokra, akik talán a szüleiken keresztül szeretik a régi P.Box nótákat, de nekik is kell ÚJ, hogy ez a P.Box egy élő zenekar legyen és ne egy nosztalgia banda! Güzü: Elértünk a jelenhez, mit tudhatunk az új Pandora's Boxról? Kezdjük az itt ülő Kyru-val... Pityu: Mindenki Kyru-ról beszélt, és mondták, hogy iszonyatosan jó hang, majd elmentünk egy próbára. Ő, a Sasvári Feri gitáros barátunknak a földije, mindketten Budakesziek. A lényeg, hogy elmentünk Csepelre, egy próbahelyre, lementünk egy légópincébe, a manus elkezdett ott össze-vissza énekelni és az a tónus szólalt meg, amire vágytam. Megfeszültem, mert tiszta David Clayton Thomas jött le. Ahogy ránéztünk, ahogy énekelt... Már ő is volt, ő kell, mondtuk. Nem néztük, hogy fiatal, idős, szí­npátiahordozó-e, ez a hang kell, egy iszonyatosan nagy figura, meg fogja látni a közönség, ő tényleg egy igazi zenész, egy fenegyerek. Nagyon jól szólnak vele a régi Pandora's Box nóták. Természetesen, Vikidál Gyula és Varga Miki legendás tagjai voltak ennek a zenekarnak, és rengeteget köszönhetünk nekik, és ami jó a dologban, hogy ezeket a hangokat, ezeket az időket idézi vissza a Kyru hangja. Ő egy másik személyiség, természetesen, nem is szeretnénk, ha ő egy Vikidál Gyula lenne, de a Rock iránti lelkesedés és maga, az az életszemlélet, viszont ugyanaz! Güzü: Kyru, meséld el, hogy te hogyan élted át ezt az egészet! Kyru: Öcsivel játszottam egyszer, amikor megjegyezte, hogy egy napon még együtt fogunk mi zenélni. Aztán, egy szép napon felmerült a Pandora's Box projekt! Ekkor én inkább a külföldi bandákat hallgattam, nem voltam képben a magyar rock szí­ntérrel, de azért, pár banda még élesen ott volt az emlékezetemben, köztük a régi P.Box is. Sőt, képzeld el, még P.Box koncerten is voltam anno, a Metro klubban és emlékszem, hogy piros nadrágban volt a Varga Miki, tehát még ilyen apróságok is megmaradtak, mert az a koncert, mint az egész P.Box munkássága, mély nyomot hagyott bennem! Güzü: A srácok felkérését illetően, elsőre igent mondtál? Kyru: Szerintem igen! Igen, igent mondtam... Elkezdtem barátkozni a gondolattal, hogy mivel is jár ez. Tudniillik, én egy olyan fazon vagyok, akit meg kell fogni, oda kell vinni, mert én magamtól sosem mentem sehova. Mindig volt valami, bandákba be, onnan ki, de titokban, magamban, a nagy dobásra vártam! Güzü: Tudom, hogy több zenekarban is énekelsz, a Pandora's Box-ot hova sorolod? Kyru: A többi zenekarral úgy vagyok, hogy van is meg nem is, tehát, egyértelműen, a Pandora's Box az első a sorban! Pityu: Hadd, tegyek még annyit hozzá, hogy a Kyrut, amellett, hogy iszonyatosan jó hangja van, azért is szeretjük, mert nem foggal-körömmel nyomult, hanem csak a zenére koncentrált és nem a dolog marketing, üzleti részét nézte. És igaza van, mert az ő dolga, hogy zenéljen, énekeljen, a többi a promóció, a menedzserek dolga! Güzü: Most értünk el az utolsó kérdéshez, és pedig ahhoz, hogy mik a jövőbeli terveitek? Pityu: A legtávolabbi tervünk, egy lemezbemutató koncert, mely jövő tavasszal, legkésőbb nyár elején lenne, ezzel még variálunk, sakkozunk:) Visszafelé megyek, tehát előtte, nyilvánvalóan, minél több koncertet szeretnénk az országban. Budapesten, sok bulin nem leszünk, de ide is terveztünk pár koncertet. A Crossholder zenekarral fogunk együttműködni pár buli erejéig, ebben az évben, ugyanis ők, most az elején, nagyon kedvesek voltak, segí­tenek nekünk Erdélybe is kijutni, de még előtte, a Crazy Mama-ban fogunk kezdeni, Augusztus 29-én, ahol ők játsszanak előttünk. Ez lesz tulajdonképpen az első olyan fellépésünk, mely közönség előtt fog lezajlani. Megmondom őszintén, nagyon izgulunk és szeretnénk, ha sikeres lenne, és nagyon kí­váncsiak vagyunk, hogy hányan jönnek el. Elég nagy internetes promócióival indí­tunk. Ezután következik az Erdélyi kiruccanás, a Crossholderrel együtt. Mindig szerettem volna Erdélyben játszani és sosem sikerült, de most bekövetkezik, méghozzá Székelyföldre megyünk, azon belül Székelyudvarhelyre, mely helyszí­n, számunkra, hab a tortán! A következő nagy megmérettetésünk, az A38-as hajón lesz, november 10-én, mely buli, egy sajtótájékoztatóval egybekötött koncertet jelent, ami tulajdonképpen, egy háló nélküli, triplaszaltó lesz számunkra. Erre a koncertre egy, néhány számot tartalmazó demót is szeretnénk készí­teni, mely anyagot, ingyen, a jegy mellé adnánk, remélem, közönségünk örömére. Innentől kezdve szeretnénk az országos média és hallgatóság tudomására hozni, hogy itt vagyunk, létezünk! Továbbá, egy nagy karácsonyi buli szervezése folyik, ahol, szintén a Crossholder lesz az előzenekarunk. December 27-én, közvetlenül Karácsony után, amikor unjuk már a bejglit, a halászlé pedig már szinte a fülünkön jön ki, akkor egy nagy bulira várunk, szeretettel mindenkit a Wigwamba! Szeretnénk kinyomni a Wigwam oldalát, azt szeretnénk, hogy a régi és az új táborral, ott, egy nagy találkozót, egy igazi Pandora's Box ünnepet tudnánk ülni! Güzü: Köszönöm, hogy időt szakí­tottatok erre az interjúra és remélem, hogy minden úgy lesz, ahogyan elterveztétek! Annyit még megjegyeznék, hogy, habár az interjúban nem esett szó róluk, de van még két tag Sasvári Feri (Unkas) gitároson kí­vül. Ők Szabó Peti billentyűs és a szólógitáros Imo (Móré Imre), aki Samu taní­tványa és jó barátja volt. Rock On! Güzü
Ezzel az interjúval a Hard Rock Magazin szerkesztősége nem foglalt állást a két P. Box zenekar közötti vitában! (- főszerk.)

Legutóbbi hozzászólások