2024 novemberében, a Neal Morse & The Resonance debütáló lemezéhez kapcsolódva írtam azt, hogy Neal Morse számára nincsenek akadályok. Erre érkezett újabb bizonyítékként a Cosmic Cathedral megalakulása. A formációt még 2023 vége felé – Mike Portnoy Dream Theaterbe való visszatérése után – hívta életre Neal, amibe ezúttal neves zenészeket invitált: Chester Thompson (Frank Zappa, Genesis, Phil Collins, Steve Hackett) dobost, Byron House (Robert Plant, Alison Krauss) basszusgitárost és Phil Keaggy (Glass Harp) gitárost. A jam sessionök alkalmával rögzített anyagokat Neal állandó hangmérnöke segítségével rendezte, formálta dalokká. A hosszas munka eredményeképp született meg a ’Deep Water’ album, amelyen 5 dalt hallhatunk, köztük a 9 tételre bontott 38 perc hosszúságú Deep Water Suite-et.
Már az albumot nyitó The Heart Of Life alatt kiderült számomra, hogy ebben a formációban (is) Neal az első számú zeneszerző. Az ő dominanciáját csak ritkán töri meg az új zenekar saját stílusával, hol Phil Keaggy vokálja, hol a zenészek nagyszerű játéka képében. Ezek egyike a Walking In Daylight.
A Deep Water Suite egy újabb epikus tétel Neal műhelyéből. A bevezetőben hallható énektéma köré épül fel az a zenei kaland, amely ebben a gigantikus szerzeményben hallható. A Launch Out első részében a ’Sola Gratia’ világát idézi meg, de nagyszerűen keveri a kártyákat, az akusztikus Fires Of The Sunrise-ban ismét Phil kap szerepet, a hangja és szerepvállalása változatosságot teremt. A borítón látható viharos tenger érzete a Storm Surface-ben elevenedik meg, itt köszön vissza az a kozmikus tér, amelyet Keaggy gitárszólója alá teremtett a zenekar. A kísérletező hangvételű Nightmare In Paradise után egy meredek váltással érkezik vissza a Launch Outban megismert téma. A New Revelation percei okozták nekem a legnagyobb katarzist, az a két énekhang és az itt hallható improvizációk a formáció különlegességét bizonyítják.
A végjátékban visszatérő Deep Water-motívum pedig átvezet minket a mennyei fináléba. Az egész lemezen hallható vallásos tartalmú szöveg itt csúcsosodik ki, mint a zenekar nevében megjelenő katedrális tornya. A Cosmic Cathedral bemutatkozó lemeze elsősorban azoknak fog tetszeni, akik Neal Morse szólólemezeinek a világát ismerik és szeretik. Sajnos a másik három zenész egyénisége és stílusa kevéssé érvényesülhetett a lemezen.
Legutóbbi hozzászólások