2006-ban az Amorphis új korszakba lépett Tomi Joutsen énekes csatlakozásával, aki friss erőt és karaktert hozott a zenekarba. Az ’Eclipse’ album óriásit robbant, új irányt jelölt ki a banda számára. Visszanyúlt a korai death metal gyökerekhez, miközben megtartotta az indulásuk óta kialakult dallamos, atmoszférikus vonalat. A következő években olyan lemezek születtek, mint a ’Silent Waters’, vagy a ’Skyforger’ amelyekkel az Amorphis tökéletesre csiszolta a zenei stílusát. Az ’Under The Red Cloud’ és a ’Queen Of Time’ hozott némi frissességet az addigra kicsit sablonossá váló lemezek sorába, így sikerült tovább mélyíteni a zenekar epikus, folkos progmetál hangzását, míg a ’Halo’ egyfajta összegzése lett az elmúlt évtized tapasztalatainak.
A friss ’Borderland’ már ennek az érett, kiforrott korszaknak a folytatása – egy olyan zenekaré, amely több mint másfél évtizede változatlan felállással, de folyamatos apró zenei fejlődéssel őrzi meg vezető szerepét a melodikus metál világában.
A ’Borderland’ viszont nem csupán egy újabb fejezet a zenekar hosszú történetében, hanem egyfajta önreflexió is. A lemez címében is benne rejlik a kettősség, ami az együttes egész munkásságát jellemzi. A határokon való egyensúlyozás a dallamok és a súly, a sötétség és a fény, a hagyomány és a megújulás között. Az Amorphis mindig is mesterien kezelte ezt a kényes arányt, és ezúttal sem tesz másként, még ha ez a biztonságosabb megoldás talán önismétlőnek is hat.
A korong hangzásvilága kissé szellősebb, mint a korábbi albumoké. A produceri munka most kifejezetten a tisztaságra és az átláthatóságra koncentrált. A gitárok sterilek, a billentyűk finoman lebegnek a háttérben, a dob pedig feszesen, de visszafogottan támasztja meg a dalokat, miközben a zenekar jellegzetes melankóliája továbbra is átitatja az anyagot.
A nyitó The Circle, lassan építkező, atmoszferikus kezdés, mintha egy misztikus világ kapuja tárulna fel. Innen lendül tovább a Bones, amely a lemez egyik legerősebb tétele. Monumentális riffek, keleti dallamfordulatok és drámai váltások jellemzik. A Dancing Shadow az Amorphis tipikus arca – fogós refrén, epikus hangulat, de közben finom részletekkel teli hangszerelés. A Fog To Fog és The Strange inkább a melankolikus, befelé forduló oldalt képviselik, ezekben a dalokban a fő hangsúly az atmoszférán van, nem pedig a dinamizmuson.
A címadó Borderland a koncepció szíve, a határvidék mint metafora a belső vívódásról, az átmenetről az ismerős és az ismeretlen között. Itt a zenekar tökéletesen eltalálja az egyensúlyt a marcona zenei oldal és a dallamosság között, és ez az a pont, ahol az album igazán kiteljesedik. A záró Despair pedig méltó lezárás, egyszerre súlyos és katartikus, mintha az egész lemez érzelmi íve itt sűrűsödne össze.
Zeneileg a ’Borderland’ semennyire sem forradalmi, de rendkívül kifinomult anyag. Az csapat most sem kockáztat nagyot, inkább a részletekben rejlő apró újításokra épít. A folkos elemek továbbra sem csűrdöngölős kocsmai jelleggel vannak jelen, hanem itt az ősi kultúra finom érzékkel szövi át a dalok struktúráját. A folkos dallamok nem öncélúan, inkább organikusan építik az érzelmi ívet. Számomra az album legnagyobb erénye, hogy minden hangnak megvan a helye, minden szó és dallam mögött érződik a tudatosság.
Ennek ellenére vitathatatlan, hogy pontosan ez a patikamérlegen kimért profizmus a lemez legnagyobb korlátja is. Az Amorphis annyira magabiztosan uralja a saját stílusát, hogy helyenként már túlságosan is önismétlőnek és ismerősnek tűnik minden hangja. A közepére néhány dal összemosódik. Például a Fog To Fog, a The Strange és a Tempest hasonló tempója és felépítése miatt a dinamika időnként ellaposodik. Bár a produkció végig makulátlan, a meglepetésfaktor hiánya miatt a ’Borderland’ nem lesz az a lemez, amely új korszakot nyit a zenekar számára.
Összegzés:
Az Amorphis legfrissebb anyaga mindent figyelembe véve méltó a csapat eddigi hírnevéhez. Nem a radikális újítás, hanem a kiforrott önazonosság jellemzi, amellyel a banda bebizonyítja, hogy több mint három évtized után is képes érzelmileg gazdag, gondosan megmunkált zenét alkotni, ami egyszerre hat az elmére és a lélekre. A ’Borderland’ egyértelműen magas színvonalú munka, ami újra megerősíti, hogy az Amorphis továbbra is az egyik legfontosabb és legmegbízhatóbb név a melodic metal világában.
Pontszám: 8
Megjelenés: 2025
Kiadó: Reigning Phoenix Music
Stílus: melodic metal
Származás: Finnország
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: jewel case CD, digipak CD, arany és türkiz-piros vinyl, valamint 3 lemezes earbook.
Zenészek:
Tomi Joutsen – ének
Esa Holopainen – gitár
Tomi Koivusaari – gitár
Olli-Pekka Laine – basszusgitár
Jan Rechberger – dobok
Santeri Kallio – billentyűs hangszerek
Dalcímek:
01. The Circle
02. Bones
03. Dancing Shadow
04. Fog To Fog
05. The Strange
06. Tempest
07. Light And Shadow
08. The Lantern
09. Borderland
10. Despair
Legutóbbi hozzászólások