A karácsony előtti rohanó időszak meglepetéseként rukkolt elő Alapi István az új szólóalbumával. Az akusztikus szerzeményeket tartalmazó, szerzői kiadású CD-t eddig csak a Rockdiszkont és az MG Records kínálatában fedeztük fel. A Havancsák Gyula által tervezett borító tökéletesen passzol a zenéhez, nem is beszélve a képen elrejtett két kincsről: a hátsó borítón jól látható Alapi 60-as whiskysüvegről és a gitáros kissrácról, akit István egy gyerekkori képéről mintázott a kiváló grafikus. Sőt, ha jobban belegondolunk, a gitározó nagypapa is lehet az ő mesterségesen öregített verziója. Az akusztikus, instrumentális album ötlete nem példátlan a gitárosok körében, Al Di Meolának, Steve Hackettnek, Michael Schenkernek is van hasonló anyaga, a hazai mezőnyből Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor latin kettőse ugrik be. Egyszemélyes anyag született, Alapi maga játszik gitáron, mandolinon, arab lanton, bendzsón, kotón, szitáron, basszusgitáron, billentyűs és ütőhangszereken.
A nagypapáról és az albumról első kézből hallhatunk az M2 Petőfi TV múlt heti riportjának két részletében.
A ’Grandfather’s Tale’ zenei anyaga változatos, többféle stílusból merít, de a legnagyobb erénye mégis az, hogy nemcsak a virtuóz játékról szól, hanem érzelmes dallamokról, egy-egy megfogott hangulatról. A dalokat hallva egy többtagú kamaraformáció érzete járt át annak ellenére, hogy egy ember játszott fel minden sávot.
A Behind The Mask Of Zorro tökéletes választás volt nyitódalnak, és ez a latinos világ folytatódik a Cipollában is. A For Many Yearsben és a címadó Grandfather’s Tale-ben a szitáré lett a főszerep. A hangszerválasztás a spiritualitás felé viszi el ezeket a szerzeményeket. A többi nótában a rockzenéhez közeli világ köszön vissza, csak akusztikus hangszereken, mintha a Petőfi TV ’Akusztik’ műsorában szólalnának meg egy elektromos instrumentális album áthangszerelt dalai – talán éppen valami hasonló adta az ötletet.
Személyes kedvencem a Why Not, amit István nem először játszik, ez a kis tappinges szösszenet az EDDA Művek unplugged bulijain már hallható volt. A lemez végén a Fairy Ballettel ismét a latinos világba térünk vissza, de itt az ütőhangszeres kíséret elmarad, csak a gitároké a terep. A 10 perc hosszúságú Dreamland az egyetlen olyan tétel, amelyben a billentyűalapnak fontos szerepe van. Erre építkezve szólal meg a gitár, improvizatív jellege miatt került az utolsó helyre.
A ’Grandfather’s Tale’ egy újabb bizonyíték arra, hogy Alapi István nem hangszerekben, nem stílusokban gondolkodik, a jazz-rock, fusion vagy a dallamos rock után egy ilyen csendesebb, elgondolkodtató anyag is simán megállja helyét a személyes zenei palettáján.
Legutóbbi hozzászólások