Neal Morse hosszú karrierje során a progresszív szcéna sztárjaival dolgozott mindig. Most azonban a nagyvilág számára eddig ismeretlen zenészekkel készítette el a múlt pénteken megjelent ’No Hill For A Climber’ albumot. A Neal Morse & The Resonance megalakulásáról és a rövidesen Európában is látható MorseFestről kérdeztem Nealt.
Hogyan fogadtad a hírt, hogy állandó partnered, Mike Portnoy visszatért a Dream Theaterbe? Az NMB többi tagja hogy reagált arra, hogy szünetel a zenekar?
Igazán együtt örülök Mike-kal, a Dream Theater mindig is fontos része volt az életének, ésszerű volt a visszatérése. Ez olyan, mintha hazatért volna. Ami az NMB-t illeti, láttuk, hogy ez lesz, és mindannyian megértjük. Ez azt jelenti, hogy egy kis szünetet kell tartanunk, de nem neheztelünk rá ezért. Biztos vagyok benne, hogy fogunk még együtt zenélni, addig is mindenki foglalkozik a saját projektjeivel.
A modern progresszív rock egyik sztárja vagy, most mégis egy teljesen új zenekart hoztál létre. Ilyen impozáns karrierrel a hátad mögött mennyire könnyű egy ilyen lépés?
Ó, ez sosem könnyű. De jelenleg ez minden másnál izgalmasabb. Amikor már régóta csinálod ezt, jó felrázni a dolgokat új emberekkel, új ötletekkel. Friss energiát hoz, amit imádok. Nem megy mindig minden simán, vagy áll össze minden azonnal, de amikor összeáll, az varázslatos! Már az elejétől fogva úgy éreztem, hogy az új zenekar tagjaival tökéletesen kiegészítjük egymást, így nem volt olyan nehéz, mint amilyen lehetett volna. Az albumkészítés ezekkel a fiatal srácokkal tényleg segített abban, hogy egy új, kreatív irányba induljak el.
Mesélnél arról, hogy találkoztál új zenésztársaiddal, akik a ’No Hill For A Climber’ lemezen zenélnek veled?
Lássuk csak… Johnny kivételével mindannyiukat ismerem már egy ideje. Philip Martint szinte egész életében ismertem, mert ő és a szülei a barátaink. Ugyanabba a templomba járunk, ahol Philip nevelkedett, így láttam őt fejlődni, mint fiatalambert és mint zenészt, elkezdtem megbízni bizonyos feladatokkal. Néhány évig ő volt az ütőhangszeres a MorseFesten, és Mike Portnoy dobtechnikusaként is turnézott velünk egy szezonon át.
Chris Riley-t körülbelül 10 éve ismerem, az egyik helyi fesztiválon találkoztam vele. A Radiant School néven futó mesterkurzusomra is eljött több egymást követő évben, szóval ott hallottam igazán a zenei világát. Amikor visszajátszottuk a zenéjét a kontrollszobában, mindenki odarohant, hogy mi ez! Szóval tudtam róla, hogy milyen nagyszerű zeneszerző. És nagyon-nagyon kreatív. Figyeltem, hogy milyen hangzásvilágot használ a saját zenéihez, és ez hatással volt rám a ‘Joseph’-albumokon, megkértem, hogy segítsen nekem hasonló hangzásvilágot kialakítani. Szerintem nagyszerű lett a végeredmény, és közben fantasztikusan éreztük magunkat.
Andrét is körülbelül 10 éve ismerem. Ő egy helyi nashville-i zenész, aki rengeteg session munkát vállal, emellett egy helyi egyetem zenei professzora, és az első ‘Joseph’-albumon volt egy gitárszólója is. Szóval vele is jó ideje ismerjük egymást.
Johnny Bisaha volt az, aki az utolsó pillanatban került a projektbe. Nem viccelek, a legeslegutolsóban! Az album nagy részét már megírtuk egy magasabb hangú énekesnek, de nem volt senki, aki elénekelte volna. Rengeteg énekessel beszéltem, de egyik sem vált be. Májusban kellett volna leadnunk az albumot keverésre, és április végén még mindig nem volt énekesünk! Őrület volt! Aztán egy közös barátunk megadta Johnny számát és találkoztam vele, majd a következő héten átjött és két nap alatt felénekelte az összes szólamot az albumra. Ennek így kellett lennie!
Emlékszem, egykor Eric Gillette csak meghallgatások után került be az NMB-be. Most is voltak ilyen meghallgatások az egyes posztokra?
Nem, ezúttal nem volt hivatalos meghallgatás. Inkább olyasmi volt, hogy kit érzek alkalmasnak erre. Tudod, van az úgy, hogy néha találkozol emberekkel, és van egy olyan érzésed, hogy erre teremtetett. Az NMB kapcsán voltak meghallgatások, mert az egy speciális helyzet volt, de ennél a zenekarnál minden csak úgy kialakult. Inkább a megérzésről szólt, mint a hagyományos meghallgatási folyamatról.
A ’No Hill For a Climber’ zenéje bennem a Spock’s Beardöt idézte meg. Ez a hasonlóság szándékos, vagy csak így alakult?
Nem volt szándékos. A Spock’s Beard mindig is a zenei világom része lesz. Nem ültem le, hogy akkor most legyen a hangzás olyan, mint a Spock’s Beard, de ezek az elemek egyszerűen bennem vannak, ez már a DNS-em része. Azt hiszem, az albumon keverednek ezek az ismerős prog elemek az új dolgokkal, szóval a régi és az új keveréke.
Mi lesz a következő lépés? Koncertek, esetleg kisebb turné, vagy már a második lemezen gondolkodtok?
Jelenleg mindannyian nagyon elfoglaltak vagyunk. A nyár folyamán Chester Thompsonnal készítettem egy albumot, az még mindig nincs kész, úgyhogy azon fogok dolgozni. Lesz még három MorseFest is, ahol mindkét ‘Joseph’-albumot, és a ‘Jesus Christ The Exorcist’-ot is eljátsszuk, továbbá debütál a Nick D’Virgilióval és Ross Jenningsszel alkotott triónk [Az amerikai koncertek most hétvégén zajlottak, az európai fellépésre hétvégén, az angliaira pedig januárban kerül sor – a szerk.]. Mindenesetre, amint eloszlik a füst mindezek után, akkor majd elkezdünk beszélgetni arról, hogy mit fogunk csinálni legközelebb, de most még nincsenek terveink.
2023 óta nemcsak Amerikában, hanem Európában és Angliában is van MorseFest. Mesélnél nekem arról, mennyi munka és idő, mire egy-egy ilyen esemény megvalósul?
Ó, rengeteg! Az emberek nem is sejtik, mennyi munka van benne! Sok a terveznivaló, sok a változó tényező, és mindent össze kell hangolni, ez meglehetősen intenzív folyamat, de van egy nagyszerű csapatom, ami sokat segít ebben. A zenészek összehozása, a próbák, a logisztika… De amikor látod, hogy minden összeáll, és a rajongók remekül érzik magukat, akkor megérte a fáradozást.
A ’No Hill Hill For a Climber’-rel egy időben megjelenik a ’MorseFest 2023’ szerzői kiadásban. Mennyi munkával jár, mire egy ilyen 5 CD + 2 Blu-ray lemezeket rejtő kiadvány eljut oda, hogy a Radiant Records oldalán előrendelhető lesz?
Ez is egy hatalmas projekt, az biztos. Ilyesmit összerakni rengeteg időt vesz igénybe. Át kell nézni az összes felvételt, szerkeszteni, keverni, aztán ott van a nyomdai rész is, meg minden. Ez nem megy egyik napról a másikra, de szerencsére van egy csapatom, akik nagyon jól kézben tartják a részleteket. Rengeteg munka, de nagy elégedettséggel tölt el, amikor látom, hogy az egész becsomagolva várja a rajongókat.
Ha már szóba kerültek a szerzői kiadású kiadványaid. A ’Late Bloomer’-t hogy fogadták a rajongóid? A fizikai formátumokat, vagy a Waterfallon elérhető streaming változatot keresték többen?
Jó volt a visszhangja. Volt bennem egy kis félelem, mert ez most kissé más lett, de úgy tűnik, az emberek tényleg megkedvelték. Ami a formátumokat illeti, vegyes a kép. Néhány rajongó még mindig a fizikai albumot szereti, míg mások a streaminget kedvelik, különösen a Waterfall platformon. Jó látni, hogy a kettő együtt is létezhet, szóval próbálunk minél több lehetőséget adni az embereknek. A Radiant oldalán a CD és a vinyl verzió is kapható.
Hogy készülsz az idei MorseFestekre?
Rengeteg előkészületet igényel! El kell mélyednünk az albumokban, meg kell győződnünk arról, hogy minden részt el tudunk játszani, aztán ott van a próbafolyamat. Ez rengeteg munka, de nagyon izgalmas is. A ‘Joseph’-albumok nagyon különlegesek számomra, ezért biztos akarok lenni benne, hogy a színpadon is méltóképpen fogjuk prezentálni. Most épp a vonós és fúvós hangszerelésen dolgozom, valamint elküldtem az ének referenciasávokat a háttérénekeseknek és a srácoknak. Ez egy őrült vállalkozás, de pont ezért szeretjük!
A D’Virgilio, Morse & Jennings formációval terveztek harmadik albumot? A novemberi MorseFesten csak hárman léptek színpadra, vagy lesznek mellettetek kisegítők?
Igen, beszélgettünk egy harmadik albumról, az biztos. Azt hiszem, ez olyasmi, amit mindannyian szeretnénk egyszer megcsinálni. Ami a MorseFestet illeti, még nem tudom biztosan! Lehet, hogy bevonunk néhány extra zenészt, hogy segítsenek a dalok kibontásában, de még dolgozunk a részleteken. Meglátjuk, mi lesz! [Azóta ez is kiderült: nemcsak hárman léptek színpadra, a koncert egy részében Randy George és Bill Hubauer segítette ki őket, ez a felvétel viszont az amerikai fellépés előtti napon, a próbán készült – a szerk.]
Szerinted előfordulhat a jövőben, hogy veled és Nick D’Virgilióval együtt ismét koncertezzen vagy lemezt készítsen a klasszikus Spock’s Beard-felállás?
Lehetséges! Úgy értem, időről időre szóba kerül, és határozottan komoly a kötődés köztünk. Azt hiszem, ha az időzítés megfelelő lenne, és mindenki benne lenne, megvalósulhatna. De ki tudja? Meglátjuk, merre visz az utunk. Addig is inkább a közelgő MorseFestre és a ‘No Hill For A Climber’ albumra koncentrálok.
Köszönöm, hogy beszélhettünk!
Készítette: Kárpáti Szabolcs
Szerkesztette: Csiki Gábor
Legutóbbi hozzászólások