Slipknot: We Are Not Your Kind

írta karpatisz | 2019.08.11.

Megjelenés: 2019

Kiadó: Roadrunner Records

Weblap: https://www.slipknot1.com/

Stílus: metal, modern metal

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

20 évvel ezelőtt, 1999. június 29-én jelent meg a Slipknot első nagylemeze. A két évtizedes jubileum első, ünnepi fogása a most nemrég megjelent nagylemez, a ’We Are Not Your Kind’, amellyel a bizonytalanságokat hátrahagyva új, kikövezett alapra lépett a zenekar. Bár Chris Fehn ütőhangszeres távozása kissé megzavarta ezt a nyugalmat, de ettől eltekintve most már mondható, hogy a Slipknot gépezete magabiztosan érkezett el oda, hogy a hatodik nagylemez megjelenhessen.

A 2014-es '.5: The Gray Chapter' óta öt év telt el, ami a zenekar életét nézve átlagos lemezek közötti időnek számít. Ami viszont meglepett, hogy már a friss anyagot reklámozó korai időkben is határozott és pozitív előérzetet közvetítő jelzőket dobott be Corey Taylor is és Jim Root is. Gondolok itt a teljes „albumérzet” kifejezésre a gitárostól és a frontember szavai is felcsigáztak. „Komplikált, sötét, kemény, de dallamos, dühös, nyers és valós dalokkal találkozhatunk majd.” Szerintem ez így is lett, hallgassuk meg bizonyítéknak az Unsaintedet.

A korong első „track”-je, az Insert Coin tökéletesen megalapozza az ember hangulatát ahhoz, hogy mire számíthat a következőkben. A rengeteg effekt és a horrorisztikus hangzás, a Solway Firth dallamai megadták a kezdő lépéseket. A folytatásban rögtön kapcsolódó Unsainted rögtön a helyére teszi az embert, hogy itt most tényleg bombasztikus, igazi bika slipknotos dalokkal lesz dolgunk. Az ehhez hasonló brutális, igazi tomboló energiákkal rendelkező dalok még a Birth Of The Cruel, a Nero Forte, a Critical Darling és az Orphan. Szerintem ezek azok a friss művek, amik majd a kilencesfogat koncertműsorába is könnyedén elférnek majd. A Solway Firth az utóbbi 10 év egyik legjobban sikerült szerzeménye lett. Nemcsak erejében, brutalitásában, de komplexitásában is megidézi a csapat korai idejét. De ezek mellett még az új arcok egyedisége – Jay Weinberg dobos elsősorban – is jól érezhető. A hozzá készített klipben a ’The Boys’ című sorozatból láthatunk részleteket, de ezek a véres, belezős részek annyira nem fogtak meg. Itt M. Shawn Crahan rendező túllőtt a célon. A Solway Firth mellett a Red Flag lett az a dal, ami a klasszikus Slipknot-hangzást és dalformákat idézi. A brutális riffek, az ütőhangszerek szerepe, Corey hangjának ereje egyszerűen földbe döngölő élmény!

Az érme másik oldalán viszont több olyan mű is van, amellyel a Slipknot a sokszínűségét próbálja bizonyítani. Sokan mondhatják, miért is kell ez dallamos, melankolikus vonulat. Koncerteken úgysem fognak ezekből elővenni. A Liar’s Funeral, a What’s Next és a Spiders című dalok segítenek a fülnek megpihenni. Kellenek ilyen művek, hiszen a szerzőknek a kreativitás, a különböző zenei oldalak előtérbe kerülése is jó lehetőséget biztosít. Corey részéről lágyabb, Stone Souros dallamokat idéző hangszínt hallhatunk és a meglepetés egyértelműen a zongora megjelenése. Jót tett ez a zenei sokszínűség a teljes képnek. Az említett dalok esetében sokkal kerekebbnek éreztem a dalszerkezeteket. A metalos vonal esetében többször volt olyan érzésem, hogy a rétestészta sorsára jutott a dolog: túlnyújtották. Ennek ellenére a metal az igazi terep, ahol ez a banda iszonyatosan otthon van. Megvan benne a régi idők hagyománya, de az új vonal jellegzetessége is, és ez mind egy egyedi masszává gyúrva.

Az All Out Life mellett se menjünk el szó nélkül. Hogy miért nem került fel a már októberben bemutatott dal a korongra? Nem tudni. Nekem hiányzik. Még Corey is elmondta, hogy a dalban található szövegrészre fűzték fel az egész lemezt. Vagyis akkor tulajdonképpen lemaradt a címadó dal? Véleményem szerint nagyon jól illett volna ebbe a képbe, amit a ’We Are Not Your Kind’ album mutat. Az élet furcsa módon meg is oldotta ezt a dolgot, ugyanis Japánban – szokásos módon – egy bónuszdallal jelent meg a kiadvány, természetesen az All Out Life lett az extra.

Pontszám: 7.5