Ossian: A reményhozó

írta Hard Rock Magazin | 2019.04.19.

Megjelenés: 2019

Kiadó: Hammer Music

Weblap: http://www.ossian.hu

Stílus: hard rock / heavy metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

A tavalyi évet háromszoros jubileummal ünneplő Ossian idén sem lazít.  A nemrég megjelent ’A reményhozó’ albumuk már a 23. a sorban (ha nem számolom a koncert- és válogatás kiadványokat), ami azért nem kis teljesítmény. Paksi Endre emblematikus figurája a magyar heavy metal színtérnek. Őt magát és a zenekart sokan szeretik, sokan „rugdossák” vagy nevetnek rajtuk, de Endre és Ricsi együtt már több mint 20 éve töretlenül járja a saját útját, cseppet sem törődve a kérkedőkkel. Az évek során kialakult – és a zenekart vakon támogató – egyre gyarapodó rajongótáboruk pedig őket igazolja. Az újraindulás óta éves rotációban jelennek meg anyagaik, melyek egyre sikeresebbek és az aranylemez már most is borítékolható volt csak az előrendelések alapján. Persze nem nagy szám a kétezer, de mégsem sikerül sokaknak elérni ebben a műfajban.

Rengeteg emlékem van velük kapcsolatban. Tulajdonképpen meghatározták a gyerekkoromat, és volt idő, amikor minden élethelyzetre tudtam idézni valamelyik szövegrészletüket. Valahol ebben látom még mindig az erejüket. Endre úgy tudja szavakba önteni az emberi érzéseket, ábrándképeket, hogy azokat magáénak tudja érezni bárki, akinek egy kis támogatásra, együttérzésre, elismerésre van szüksége, vagy csupán maga mögött akarja hagyni a mindennapok zakatoló zaját. A szövegeket most is a bajtársiasság-szerelem-elmúlás hármasa köré építette fel – néhány kisebb kitérővel ugyan –, de ez a lemez témájának fő vezérvonala. Valamiért a mostani dalokat sokkal pozitívabbnak érzem. Mintha Endre az életmódváltásával kapott volna egy hatalmas löketet és szebbnek látná a világot.

Ha számba veszem az elmúlt néhány albumot, akkor azt látom, hogy ’A tűz jegyében’ lemeznél elindult egy folyamat, ami azóta is lassú léptekkel tart. Itt kezdett el az Ossian „puhulni”. Értem ezt úgy, hogy kezdtek távolodni a kezdeti időket jellemző „vérszomjas” heavy metaltól és egyre közeledtek a lazább, könnyedebb hard rockhoz. Mindezt úgy sikerült nekik véghezvinni, hogy nem vesztettek az ázsiójukból. Az új dalszerzői megközelítés meg is hozta az eredményét, mert elindult egy sikerszéria, ami azóta is tart. Ez a lazább hozzáállás ’Az igazi szabadság’ albumon csúcsosodott ki, ami eredetileg Paksi Endre szólóalbumának készült, de végül Ossian név alatt jelent meg. Az anyag hallgatása közben én is sokszor ráncoltam a szemöldököm. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a negyedik Wellington-lemezt akarták volna megírni. Hangulatilag legalábbis nekem sokszor beugrott a ’Végtelen dal’ című korong. Bár nagyon is szerettem a Wellington dolgait (az első két albumukat a magyar metaltörténelem fontos ékköveinek tartom), az Ossiantól nem ezt várja az ember.

Ezek tudatában kicsit félve helyeztem be először a lejátszóba ’A reményhozó’-t. A sokadik meghallgatáson vagyok már túl és nagyon vegyesek az érzéseim. A lemezt nyitó Ez jár nekem dal lendületesen nyitja meg a ránk váró 46 percet. Persze ez is „csak” középtempó, de azért végig húz a nóta. Ezt az elsőként bemutatott Hangzavarban a harmóniát követi. Szerencsére itt sem vesznek vissza a sebességből. Kicsit tipikus a dal, de biztosan hatalmas koncertkedvenc lesz a rendkívül jól énekelhető refrén miatt.

A klipes Gyönyörű bolond viszont egy cseppet sem tipikus nóta. A szimfonikus alapokra épülő dal egy új megközelítés a zenekartól. Bevallom őszintén, hogy nem tetszik, mégpedig azért mert a dob-basszus kíséretből hiányzik az élet. Néha olyan érzésem támad, mintha valami olcsó midi programmal lenne programozva az egész. Pedig érzem benne az erőt. Ha néha engednék, hogy Kálózi Gergely ne csak a gépies minimál kettő-négyet hozza, akár még egy jó dal is lehetett volna. A címadó dal egy újabb Wellington utánérzés. Magasan a legjobb dal a lemezen. Kifejezetten erre a korongra vetítve elérte a mondanivalóját, és ez lett a legjobb dal. A lemez további részében felváltva jönnek a lassabb (Örökké az leszel, Ünnepeld velem, Lassan igazán, A szerelem könyve, Körforgás) és középtempós (Szembesítés, Elán) tételek, nagyobb hangsúlyt fektetve a lassú és érzelmesebb témákra. A Körforgás című dalnál újra ráncolnom kellett a szemöldököm, mert a „friss fű zöldel majd” sort és társait kicsit gagyinak és közhelyesnek érzem egy Ossian-lemezen.

Pontszám: 6.5