Steve Hackett: At The Edge Of Light
írta Bigfoot | 2019.03.08.
Megjelenés: 2019
Kiadó: InsideOut Music
Weblap: www.hackettsongs.com/
Stílus: progresszív metal
Származás: Nagy-Britannia
Zenészek
Steve Hackett – elektromos és akusztikus gitár, tizenkét húros gitár,dobrogitár, basszusgitár, harmonika, ének
Durga McBroom – ének (Underground Railroad)
Lorelei McBroom – ének (Underground Railroad)
Nick D'Virgilio – dob (Those Golden Wings)
Simon Phillips – dob (Hungry Years)
Sheema Mukherjee – szitár (Shadow and Flame)
Malik Mansurov – tar (Fallen Walls and Pedestals)
Jonas Reingold – basszusgitár (Beasts in Our Time, Under the Eye of the Sun, Hungry Years)
Paul Stillwell – didgeridoo (Under the Eye of the Sun)
Gulli Briem – dob, ütősök (Under the Eye of the Sun)
Rob Townsend – tenor szaxofon, fuvola, duduk, basszusklarinét (Beasts in Our Time, Under the Eye of the Sun)
Amanda Lehmann – ének (Under the Eye of the Sun, Underground Railroad, Those Golden Wings, Hungry Years, Peace)
John Hackett – fuvola (Beasts in Our Time, Under the Eye of the Sun, Those Golden Wings Conflict)
Gary O'Toole – dob (Fallen Walls, Pedestals)
Roger King – billentyűsök, programok, hangszerelés
Benedict Fenner – billentyűsök, programok (Hungry Years, Descent)
Dick Driver – nagybőgő) (Under the Eye of the Sun, Hungry Years)
Christine Townsend – hegedű, brácsa (Those Golden Wings)
Dalcímek
01. Fallen Walls and Pedestals
02. Beasts In Our Time
03. Under The Eye of the Sun
04. Underground Railroad
05. Those Golden Wings
06. Shadow and Flame
07. Hungry Years
08. Descent
09. Conflict
10. Peace
Értékelés
A két évvel ezelőtti klasszikus progresszív rock albuma, és az azt megelőző melodikus lemez után érdeklődéssel vártam, milyen irányba indul el a korunk egyik legmeghatározóbb rockgitárosa. És megint olyan albumot készített, melyhez az önismétlés legcsekélyebb gyanúja sem férhet. Legújabb albuma természetesen progresszív rockzene, ám rengeteg színnel gazdagította egyébként is vibrálóan izgalmas zenéjét.
Pár dalt hadd fussak át: Az egész úgy kezdődik, mint egy világzenei album, aztán a Fallen Walls And Petestals átcsap egy súlyos szimfonikus témába, kissé a Zep Kashmirjának modorában, mindez hard rockos keménységben. Az ezt követő lágyabb melódia, a Beasts In Pure Time beillene filmzenének: egyszerre lágy, misztikus, és a klasszikus zenei ihletettséget sem lehet letagadni. A szaxofon pont úgy szól, mint azt Dick Parry fújja a Pink Floyd albumain, ám a második részre abszolút rockosra veszik a figurát, és a főhős elenged egy igazi virgás szólót is.
És itt van a lemez egyik erőssége: egy szerzeményen belül annyira bőkezűen váltják a témákat, hogy azokat egyenként kidolgozva legalább háromlemeznyi hosszúsággal bíró műsort is összeállíthattak volna. Viszont mindegyik téma bőségesen megtöltött hangszerekkel, ötletes hangszerelési fogásokkal.
Amikor meghallottam az Under The Eye Of The Sunt, azt hittem, eltévesztettem a lemezt. Ez a nóta bizony elférne a Yes bármelyik korai albumán. A többszólamú ének, a dallam vezetése egy az egyben a kiváló pályatárs zenei világát idézik. Még a sodró, dübörgő basszusgitárfutamok is Chris Squire-t idézik. Az egyik legizgalmasabb szerzemény a Those Golden Wings. Melodikus ének, igazi progos gitártekerés, és még egy roppant fajsúlyos kórusrész is befigyel, a Shadow And Flame-ben pedig indiai és arab zenei hatások keverednek – lenyűgöző a szitárszóló. A Hungry Years tiszta, többszólamú énektémája fülbemászó dallamával akár az album egyik slágere is lehetne. Kissé édeskés, mondhatnám, amerikaias a dallam, ám a szerzemény második felében elhangzó gitárszóló helyrebillenti a világ rendjét.
Bár fajsúlyos, sokfelé ágazó zenét tartalmaz ez a lemez, mégis azt gondolom, Hackett megpróbálta a 2015-ös ’Wolflight’ jó értelemben vett dallamos popularitását ötvözni a 2017-es évjáratú, színtiszta klasszikus rockzenét felvonultató ’The Night Siren’-nel. remek érzékkel hozzáadott egy kis klasszikus zenét némi világzenei cseppekkel karöltve, a végeredmény magáért beszél.
Hackett zsenialítását az is mutatja, hogy most sem egyszemélyes produkcióval állt elő, sok muzsikust hívott a felvételekhez. Fontosabb volt számára a sokszínű végeredmény, melyhez sokféle egzotikus hangszert is felhasznált. Amúgy a dobosok névsora sem gyenge: Nick D’Virgilio, Gulli Briem és Simon Philips is beszállt egy-egy dalba, továbbá testvére, John is fújja a fuvolát három szerzeményben. Nagyon sok zenei stílusban otthonosan mozog, és mestere e stílusok egybeolvasztásának. Ez a lemez erről is szól – nincs határ.
Legutóbbi hozzászólások