Kedvenc lemezeim – Iron Maiden: The X-Factor (1995), Virtual XI (1998)

Az újra kiadott Iron Maiden stúdióalbumok közül ezúttal a ’The X-Factor’ és a ’Virtual XI’ lemezekről értekezünk. Vagy ahogy előző cikkemben neveztem: a túlélés időszakáról. Ezek voltak a Blaze Bayley-évek.

Nem tudtuk elképzelni a Maident Bruce Dickinson távozása után. Akivel beszéltem, mindenki ezen az állásponton volt. Három év csend után álltak elő a megoldással, egy nem túl ismert brit énekes, Blaze Bayley személyében. Harris kizárta, hogy amerikai tagja legyen a Maidennek.

1995 októberében meg is jelent az első Iron Maiden-lemez/CD, a ’The X-Factor’ az új énekessel. Nem fukarkodtak a műsoridővel, összeraktak egy hetvenperces albumot. Blaze derekasan kivette részét a dalírásból, és az általa is jegyzett felvételek közül a Man On The Edge tempós zúzása bekerült a Maiden klasszikusok közé. Nem kis bátorságra vall, hogy a leghosszabb nótával, a tizenegy perces Sign Of The Crossszal indítottak. Tipikus Steve Harris-szerzemény: lassúbb Maiden-galopp alaptéma, aztán a ritmus felgyorsul, amikor jönnek a hangszeres részek, ebbe természetesen beleszőtt egy dallamos, akár dúdolható részt is.

A lemez azonban nem jó, pedig ígéretesen indul. A már említett epikus Sign Of The Cross után a William Golding ihlette Lord Of The Flies dallamos középtempója és a Man On The Edge tarolása bizakodásra ad okot, ám a folytatás nem jön össze. (Ez utóbbi két szerzemény kislemezen is megjelent.)  Egyrészt túl hosszú, ami magában még nem lenne baj, csak nagyon sokszor unalomba fullad. Előjönnek az ilyenkor szokásos problémák. Túltolnak egy-egy dalt, nem bírják befejezni időben – ez elsősorban Harris dolgaira jellemző – és nem egy olyan darab található rajta, mely teljesen felesleges. Ilyen például a Fortunes Of War vagy a 2 AM.

Hasonlóan éreztem magam az ’X-Factor’ koncerten is 1995. október 20-án a Petőfi Csarnokban. Nem kötöttek le az új nóták, és hát Blaze sem jött be, mint frontember, a régi dalok nem voltak meggyőzőek az előadásában. Az album turnéján a legtöbb helyen jóval kisebb helyeken játszottak, mint korábban – valószínű, hogy ők is érezték, a zenekar semmilyen értelemben nem a régi.

Bruce Dickinson pedig feladta a leckét egykori társainak, mert Roy Z gitáros-producer segítségével ezalatt két kiváló szólóalbumot (’Accident Of Birth’ 1997, ’Chemical Wedding’ 1998) is letett az asztalra, melyeken Roy mellett Adrian Smith volt a másik gitáros.

Két és fél évvel később jelent meg a második és egyben utolsó Maiden-lemez, a ’Virtual XI’, ahol Blaze Bayley énekhangja hallható. Ezúttal egy hosszabb LP műsoridejére, ötvenhárom percre limitálták az albumot. Lényegesen jobban sikerült, mint az előző, mivel nem szétterülő, dagályos zenei témákat helyeztek el rajta, feszesebbek a dalok, és bár Harris most sem fegyelmezte magát a dalok hosszát illetően, mégis ötletesebben töltötte ki őket, mint megelőzőleg.

Visszatértek a lendületes kezdéshez: a Futureal biztos zenei alapjaira Bayley jól megjegyezhető énekdallamot ültetett. Kicsivel később még Dickinson is felénekelte a dalt a stúdióban. Aztán megijedünk, mert Harrisnek ismét sikerült mellényúlni a The Angel And the Gamblerrel. Egyrészt tízperces, másrészt a „Don’t you think I could save your life” refrént végtelenszer el kell viselni. Harmadrészt egy újrahasznosított darabról van szó: ezt a zenei alapot három éve hallottuk a Lord Of The Fliesban, azt megelőzőleg meg a From Here To Eternityben a ’Fear Of The Dark’-on. A másik epikus tétel, a The Clansman viszont jól megszerkesztett darab minden téren, sok jó zenei ötlettel tarkítva. A ’Virtual XI’ a Maiden-albumok közt a melodikus vonalat erősíti, az egyetlen Janick Gers szerzemény, a Como Estais Amigos is inkább dallam-, mint ritmusközpontú, pedig Gers az, aki inkább a kemény zenei vonalat képviseli a bandában. Megkockáztatom, ez a lemez igazán sikeres lett volna Dickinson énekével, mert a hangszeres részt derekasan összerakták.

Természetesen lehetetlen küldetés volt Bruce Dickinson helyére beállni, de Blaze Bayley mindent elkövetett, nem csak frontemberként, dalszerzőként is. Ez utóbbi tevékenységének erősebb a nyoma a Maiden karrierjében: Bruce Dickinsonnak egyáltalán nem derogál előadni egy-egy dalt az ő repertoárjából. A színpadon azonban nem rendelkezett olyan karizmával, mint elődje, énekesi képességei is határt szabtak a régi dalok előadásánál. A Run To The Hillst például nem is játszották vele. Egyrészt azért, mert túlzottan Dickinsonhoz kötötték a dalt, másrészt Bayley hangadottságainak túl magas volt az énektémája. (Később aztán, a Maiden után Bailey elővette.) Mindent összevetve, Steve Harris hálás lehet neki, mert döntő szerepet vállalt a túlélés éveiben, a vele készült felvételek közül nem egy bekerült a klasszikusok közé, melyeket időnként napjainkban is a koncertprogramba illesztenek.

Iron Maiden 1994-1999:

Blaze Bayley – ének
Steve Harris – basszusgitár
Dave Murray – gitár
Janick Gers – gitár
Nicko McBrain – dob

’The X-Factor’ (1995)

Sign of the Cross / Lord of the Flies / Man on the Edge / Fortunes of War / Look for the Truth / The Aftermath / Judgement of Heaven / Blood on the World's Hands / The Edge of Darkness / 2 A.M. / The Unbeliever

’Virtual XI’ (1998)

Futureal / The Angel and the Gambler / Lightning Strikes Twice / The Clansman / When Two Worlds Collide / The Educated Fool / Don't Look to the Eyes of a Stranger / Como Estais Amigos