Blackmore's Night: All Our Yesterdays

írta CsiGabiGa | 2015.10.21.

Megjelenés: 2015

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: 

Stílus: Folk rock

Származás: Nagy-Britannia

 

Zenészek
Ritchie Blackmore - elektromos- és akusztikus gitárok, mandolin, tekerőlant, nickelharpe Candice Night - ének, reneszánsz és középkori fafúvósok, tamburin Bard David of Larchmont - billentyűs hangszerek, vokál Earl Grey of Chimay - basszus- és ritmusgitár Troubadour of Aberdeen - dob Scarlet Fiddler - hegedű Lady Lynn - vokál
Dalcímek
01. All Our Yesterdays 02. Allan Yn N Fan (The Geyers feldolgozás) 03. Darker Shade Of Black 04. Long Long Time (Linda Ronstadt feldolgozás) 05. Moonlight Shadow (Mike Oldfield feldolgozás) 06. I Got You Babe (Sonny & Cher feldolgozás) 07. The Other Side 08. Queen's Lament 09. Where Are We Going From Here 10. Will O' The Wisp 11. Earth Wind And Sky 12. Coming Home
Értékelés

Egy mobiltelefonon készült interjú után, a véletlenül meg nem szakadt kapcsolat folytán sikerült elcsípnünk egy beszélgetést Blackmore és Blackmore-né között.

- Ideje lenne új lemezt készítenünk.

- De miből? Nincs egy fikarcnyi ötletem sem.

- Mostanában divat a retró. Csináljunk egy rockosabb albumot. Feldolgozzuk a régebbi dalainkat, keményebb köntösben, mintha a Rainbow játszaná, csak te nem háttérvokálozol, hanem szólót énekelsz.

- Persze, aztán meg állandóan olyanokat várna a közönség! Különben is, az első két lemezen már most is több dal olyan, mintha a Rainbow játszaná.

- Akkor csináljunk egy Deep Purple albumot, csak áthangszerelve a mi stílusunkra. Coverdale-nek is bejött.

- Abba meg anyám nem menne bele.

- Akkor dolgozzunk fel más dalokat! Nézd, van itt néhány régi bakelitlemezem: Rolling Stones, Yardbirds, esetleg Beatles, vagy ez a viszonylag ismeretlen banda, a Green Bullfrog.

- Ne szórakozz velem! Azon te játszol „Man In Black” álnéven.

- De azt anyád nem tudja!

- Amíg el nem mondom neki. Te már annyi kedvencedet feldolgoztad a Self Portraittól a Rainbow Eyesig. Még azzal a köcsög Joe Lynn Turnerrel is duetteztem a kedvedért a Street Of Dreamsben. Most szeretném, ha végre az én kedvenceimet dolgoznánk fel.

- Mint például?

- Például Linda Ronstadttól a Long Long Time, vagy Sonny & Chertől az I Got You Babe.

- Nem is értem, ilyen ízléssel hogy dolgozhattál egy rockrádiónál. Egyébként is. Csináltunk már egy komplett albumot giccses karácsonyi dalokból (’Winter Carols’), a szörnyű Rednex nótáról (Wish You Were Here) nem is beszélve, amit azon az albumon már másodszor sütöttél el. Úgyhogy ne zsarolj engem azzal, hogy mindig az én kedvenceimet dolgozzuk fel.

- És az A Whiter Shade Of Pale a Procol Harumtól? Az sem elég jó szám neked?

- Dehogynem. De arra én már írtam egy "választ" pár éve Darker Shade Of Black címmel. Látod, ez jó ötlet. Azt feljátszom majd a lemezre.

- És elénekelhetem?

- Nem. Instrumentális dal lesz.

- Tudod mit szeretnék még elénekeleni? Mike Oldfieldtól a Moonlight Shadow-t. Koncerten elsüthetnénk mindjárt a Shadow Of The Moon után.

- Jaj, baby! Mike Oldfieldot feldolgozni? Az szakmai öngyilkosság.

- De a kedvemért? Ugye megcsinálod? Különben nem engedem, hogy te hozd haza Autumnot az óvodából.

- Már megint zsarolsz! Tudod mit? Legyen! Megfejelem egy olyan Blackmore-szólóval, amilyet Mike sohasem tudott volna eljátszani. Amilyen zseniális zeneszerző, olyan középszerű gitáros.

- De ez még csak négy dal. Ez csak egy feldolgozás EP-re elég!

- Ha már megidézzük a múltat, tegyünk rá egy The Geyers feldolgozást is. Tudod, a Dannemanék, akik előttünk léptek fel egy időben.

- Nekem nyolc. Abban megint nem lesz túl sok szerepem.

- Így is túl sokat szerepelsz, babám! Koncerteken annyi lírai ömlengést játszunk egymás után, hogy a 2006-os turné prágai állomásán a ráadásban elaludtak a nézőtéren. (Szerk.: Ez én voltam.) Bezzeg mikor még Black Night meg Smoke On The Water volt a ráadásban, akkor állva tomboltak, még valami Víg Adó nevű helyen is. (Szerk.: Ez is én voltam.) Nem is értem, hogy lehet ilyen hülye nevet adni egy szórakozóhelynek. Még hogy Víg Adó! Ki a tököm fizet vígan adót bármelyik országban?

- Jó, jó, majd a Home Againt tesszük ráadásba, azon nem fognak elaludni. De ez még mindig csak 5 nóta!

- Kitaláltam valamit: ha már retró, akkor csináljunk lemezt úgy, mint a régi bakelitkorszakban. A oldal nóták, B oldal nóták. Az A oldalon lenne ez az öt dal, írunk elé egy bevezető számot, mondjuk All Our Yesterdays címmel, hogy tudják, ez a mi múltidézésünk. A B oldal elejére meg kitalálunk egy dalt, aminek az lesz a címe, hogy The Other Side. Így még a CD-t hallgatók is megértik, hogy most kéne fordítani a lemezen. Csak nehogy valami idióta tényleg megfordítsa a CD-t, aztán bepereljenek, hogy tönkrement a lejátszó!

- És milyen dalok lesznek a B oldalon?

- Mit tudom én. Én írok még egy akusztikus szösszenetet, azt kisujjból kirázom, a rajongóim meg zabálják, aztán mire felvesszük az eddigieket, csak eszünkbe jut valami új ötlet.

- Nekem van egy dalom a földről, az égről, meg a szélről, ami a kettő között fúj. Lemaradt a szólólemezemről. A kedvedért beleírom még a szivárványt is, és felvehetjük a B oldalra.

- Nagyon jó! Látod, összeáll ez. Ahogy ennek a hegedűs vöröskének is milyen jó művésznevet adtunk (Scarlet Fiddler), majd kitalálunk lemezcímnek is valami ütőset.

- Mit szólnál mondjuk az ’All Our Yesterdays’-hez?

- Én is azt mondtam az előbb.

- De te dalcímnek mondtad, én meg lemezcímnek találtam ki.

- Az más?

- Mit mondtál?

- Asztmás vagyok ettől a száraz levegőtől. Kiszellőztethetnél végre.

- Szellőztesd ki a fejed! Menj el Autumnért az óvodába!

Pontszám: 6