Blackmore's Night: All Our Yesterdays

írta CsiGabiGa | 2015.10.21.

Megjelenés: 2015

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: http://www.blackmoresnight.com

Stílus: Folk rock

Származás: Nagy-Britannia

Dalcímek

Értékelés

Egy mobiltelefonon készült interjú után, a véletlenül meg nem szakadt kapcsolat folytán sikerült elcsípnünk egy beszélgetést Blackmore és Blackmore-né között.

- Ideje lenne új lemezt készítenünk.

- De miből? Nincs egy fikarcnyi ötletem sem.

- Mostanában divat a retró. Csináljunk egy rockosabb albumot. Feldolgozzuk a régebbi dalainkat, keményebb köntösben, mintha a Rainbow játszaná, csak te nem háttérvokálozol, hanem szólót énekelsz.

- Persze, aztán meg állandóan olyanokat várna a közönség! Különben is, az első két lemezen már most is több dal olyan, mintha a Rainbow játszaná.

- Akkor csináljunk egy Deep Purple albumot, csak áthangszerelve a mi stílusunkra. Coverdale-nek is bejött.

- Abba meg anyám nem menne bele.

- Akkor dolgozzunk fel más dalokat! Nézd, van itt néhány régi bakelitlemezem: Rolling Stones, Yardbirds, esetleg Beatles, vagy ez a viszonylag ismeretlen banda, a Green Bullfrog.

- Ne szórakozz velem! Azon te játszol „Man In Black” álnéven.

- De azt anyád nem tudja!

- Amíg el nem mondom neki. Te már annyi kedvencedet feldolgoztad a Self Portraittól a Rainbow Eyesig. Még azzal a köcsög Joe Lynn Turnerrel is duetteztem a kedvedért a Street Of Dreamsben. Most szeretném, ha végre az én kedvenceimet dolgoznánk fel.

- Mint például?

- Például Linda Ronstadttól a Long Long Time, vagy Sonny & Chertől az I Got You Babe.

- Nem is értem, ilyen ízléssel hogy dolgozhattál egy rockrádiónál. Egyébként is. Csináltunk már egy komplett albumot giccses karácsonyi dalokból (’Winter Carols’), a szörnyű Rednex nótáról (Wish You Were Here) nem is beszélve, amit azon az albumon már másodszor sütöttél el. Úgyhogy ne zsarolj engem azzal, hogy mindig az én kedvenceimet dolgozzuk fel.

- És az A Whiter Shade Of Pale a Procol Harumtól? Az sem elég jó szám neked?

- Dehogynem. De arra én már írtam egy "választ" pár éve Darker Shade Of Black címmel. Látod, ez jó ötlet. Azt feljátszom majd a lemezre.

- És elénekelhetem?

- Nem. Instrumentális dal lesz.

- Tudod mit szeretnék még elénekeleni? Mike Oldfieldtól a Moonlight Shadow-t. Koncerten elsüthetnénk mindjárt a Shadow Of The Moon után.

- Jaj, baby! Mike Oldfieldot feldolgozni? Az szakmai öngyilkosság.

- De a kedvemért? Ugye megcsinálod? Különben nem engedem, hogy te hozd haza Autumnot az óvodából.

- Már megint zsarolsz! Tudod mit? Legyen! Megfejelem egy olyan Blackmore-szólóval, amilyet Mike sohasem tudott volna eljátszani. Amilyen zseniális zeneszerző, olyan középszerű gitáros.

- De ez még csak négy dal. Ez csak egy feldolgozás EP-re elég!

- Ha már megidézzük a múltat, tegyünk rá egy The Geyers feldolgozást is. Tudod, a Dannemanék, akik előttünk léptek fel egy időben.

- Nekem nyolc. Abban megint nem lesz túl sok szerepem.

- Így is túl sokat szerepelsz, babám! Koncerteken annyi lírai ömlengést játszunk egymás után, hogy a 2006-os turné prágai állomásán a ráadásban elaludtak a nézőtéren. (Szerk.: Ez én voltam.) Bezzeg mikor még Black Night meg Smoke On The Water volt a ráadásban, akkor állva tomboltak, még valami Víg Adó nevű helyen is. (Szerk.: Ez is én voltam.) Nem is értem, hogy lehet ilyen hülye nevet adni egy szórakozóhelynek. Még hogy Víg Adó! Ki a tököm fizet vígan adót bármelyik országban?

- Jó, jó, majd a Home Againt tesszük ráadásba, azon nem fognak elaludni. De ez még mindig csak 5 nóta!

- Kitaláltam valamit: ha már retró, akkor csináljunk lemezt úgy, mint a régi bakelitkorszakban. A oldal nóták, B oldal nóták. Az A oldalon lenne ez az öt dal, írunk elé egy bevezető számot, mondjuk All Our Yesterdays címmel, hogy tudják, ez a mi múltidézésünk. A B oldal elejére meg kitalálunk egy dalt, aminek az lesz a címe, hogy The Other Side. Így még a CD-t hallgatók is megértik, hogy most kéne fordítani a lemezen. Csak nehogy valami idióta tényleg megfordítsa a CD-t, aztán bepereljenek, hogy tönkrement a lejátszó!

- És milyen dalok lesznek a B oldalon?

- Mit tudom én. Én írok még egy akusztikus szösszenetet, azt kisujjból kirázom, a rajongóim meg zabálják, aztán mire felvesszük az eddigieket, csak eszünkbe jut valami új ötlet.

- Nekem van egy dalom a földről, az égről, meg a szélről, ami a kettő között fúj. Lemaradt a szólólemezemről. A kedvedért beleírom még a szivárványt is, és felvehetjük a B oldalra.

- Nagyon jó! Látod, összeáll ez. Ahogy ennek a hegedűs vöröskének is milyen jó művésznevet adtunk (Scarlet Fiddler), majd kitalálunk lemezcímnek is valami ütőset.

- Mit szólnál mondjuk az ’All Our Yesterdays’-hez?

- Én is azt mondtam az előbb.

- De te dalcímnek mondtad, én meg lemezcímnek találtam ki.

- Az más?

- Mit mondtál?

- Asztmás vagyok ettől a száraz levegőtől. Kiszellőztethetnél végre.

- Szellőztesd ki a fejed! Menj el Autumnért az óvodába!

Pontszám: 6