Heart: Red Velvet Car

írta TShaw | 2010.09.23.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Sony Music

Weblap: www.heart-music.com

Stílus: AOR/country

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Igencsak régen volt már, amikor Ann és Nancy Wilson beszállt a rock bizniszbe, hogy saját csapatukkal nyűgözzék le az embereket világszerte. Nőnek lenni sosem volt könnyű ebben a szakmában, az átlagos rockernek elég is a két keze, hogy megszámolja az igazán hí­res, közismertnek nevezhető női dalnokokat a szakmában - de a dolgot nehezí­tendő, szorí­tkozzunk csak a hetvenes évek nagy neveire. Ha a kedves Olvasó kedveli a dallamos AOR zenét, de nem ugrik be neki a nevezett korszakból a Wilson lányok neve, akkor sürgősen pótolnia kell az elmaradását. A Heart nevű együttes ugyanis 1973 óta készí­ti igencsak változó minőségű és erejű lemezeit, melyeken néha folkkal, néha rádió rockkal, néha bekeményí­tett hard rockkal, néha meg egyszerűen csak pop zenével próbálják megnyerni maguknak a hallgatóságot. Sajnos valamiért időnként sikerül a lányoknak elég masszí­van mellényúlniuk - a 'The Road Home' cí­mű akusztikus koncertlemezükön például egész egyszerűen kikezdik a hallgatóság türelmét az előadott majd hetvenöt perces műsorral, Ann Wilson a saját szólólemezén pedig az Immigrant Songot gyilkolja meg kegyetlenül. Én alapvetően optimista ember vagyok, í­gy az 1990-es 'Brigade' lemez édestestvérét vártam az új album képében megérkezni, de az első dal rögtön meggyőzött arról, hogy kár volt reménykedni, a Wilson lányok nem fognak újra tököt növeszteni. Friss lemezük erősen akusztikus, a country stí­lus hagyományait viseli magán. Nagyon sajnálom, hogy Ann sem villantja már meg úgy a hangját, mint régen, bizony, fogott rajtuk az idő. Alapvetően azonban nem rossz ez az album, csak ne várjuk el tőle, hogy a dögösebb lemezek hagyományait elevení­tse föl. Ez a zene már nem passzol a stadionokba, de azt hiszem, a lányok sem akarnak már hatalmas csarnokokban fellépni - és különben is, az amerikai zenészeknél a korral jár a countryra való átváltás. Az album legjobb dalai talán a valóban lassúra vett nóták, mint például az albumzáró Sand, maga a Red Velvet Car, a kissé már zajosabb Queen City, vagy a Sunflower. Negatí­v pontként egyedül csak a WTF cí­mű dalt emlí­teném meg, aminek már a cí­méből is süt, hogy kicsit talán felkeményí­tenek benne a csajok (pardon, hölgyek), azonban a dal meglehetősen zavaros lett, és még Ann sem tudta igazán megmenteni. Kicsit hasonlí­t rá a Safronias Mark, ám utóbbi dal a végére egészen szépen kikerekedik valamivé... Összességében azt gondolom, a Heart igazából nem hibázott nagyot ezzel a lemezzel, éppen csak azt az arculatot vették most elő, amit egy kicsit talán nehezebb elfogadni egy rockzenét kedvelő embernek. Feltehetően ezután sem fognak már szintetizátorokkal és elektromos gitárokkal teli, energikus és dallamos rock indulókat í­rni, de az sem rossz, amit most csinálnak. Hat és fél, kizárólag azért, mert szerintem lehet ezt a countrys, folkos dolgot jobban is csinálni...

Pontszám: 6.5