Black Leaves : Ivy and Moonlight

Hellstar barátom küldte el a Blavk Leaves albumát - te vagy a népzenés felkiáltással-, s nem is tehette volna ezt jobban máskor, mint most, egy nehézsúlyú nátha padlózó ütésének következtében megroggyant állapotomban.( még szerencse, hogy nem funeral doom-ot kaptam puszta jókí­vánságból:)).

Mivel nem ismertem a zenekart, ellaví­roztam a honlapjukra, ahol a művészi mélabú remek digitalizált leképezésével találkoztam. A bő biography-ból kiderült: a fiúk gothic-doom-folkzenei atmoszférikus zenét játszanak, ennek ellenére hatásaik között a manowart is szerepeltetik. Hmmm, gondoltam, melyik csapatnál is találkoztam hasonlóval? Pár perces elnyújott flash-el aztán rájöttem: a Communic nevű progresszí­v-folk csapat hivatkozott az amerikai warriorok általi inspirációra, miközben zenéjük nem igazán a dühödt indulóké, hanem a merengős elmélkedésé volt.
Nem csak az inspiráció, de a zenei világ is hasonló a skandináv csapatéhoz: jóllehet ők árnyalatnyilag metalosabb témákban utaznak, és az énekhang sem női és férfi páros eredménye, a folkos, több hangulati elemből álló dalok ugyanúgy a természettel harmoniában álló ember csendes szemlélődését hivatottak idézni, mint magyar barátainknál.

A népzenei hatások persze a Leaves-nél elsősorban a magyar örökségből táplálkoznak, és bevallom, én kicsit jobban ki is hangsúlyoztam volna ezt: í­gy nagyon oda kellett figylenem, hogy a rengeteg témaváltás és hangulati relem között felfedezzem a szí­vremnek oly kedves pentaton hangsorokat (kivéve talán a legutolsó dalt, melynél a népzene fő zenei szervező elemmé lép elő.) .Annak örülök azonban, hogy a magyar népzenei hatásokat ugyanolyan baráti szimbiozisba tudták hozni a fiúk - no és az énekes högy- az angolszász eredetű metálzenével, mint mások az í­r, vagy a skandináv folkbravúrokat.

Egy azonban bizonyos: a fiúk dallamérzéke kiváló, a dalok hosszúságuk ellenére is egységes koncepciót képeznek.Szinte minden mozzanat hallgatóbarát módon lett kidolgozva, és a népzenei hatások mellett reneszánsz és barokk motí­vumokat is felfedezni véltem, főleg az akusztikus részekben. Amit én tanácsolni tudnék - nem sok, mert tényleg jó anyag- , hogy a "fémen" lehetne még kicsit súlyosbí­tani, egy-két kétlábdobos zakatoló- amolyan trouble í­zű robogás- méginkább kihangsúyozná az akusztikus részek finomságát,s ezeknél a témáknál a hangzás is lehetne harapósabb(A solitude Song-ban ilyet tapasztaltam, és nagyon működött!)