After Rain: Vitorlát Szélbe/Sky

írta JLT | 2008.10.02.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Hammer/Edge Records

Weblap: www.afterrain.hu

Stílus: Zene

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Egy manapság kedvelt zenekartól idéznék í­rásom elején: "Mindenki Vár Valamit". Jómagam roppant módon vártam már ezt a korongot több okból kifolyólag is. Egyfelől mindig érdeklődéssel figyelem kis hazánk újonnan induló zenekarait, stí­lustól függetlenül. Mivel gondolom mindenki tisztában van szeretett zenénk helyzetével kis hazánkban, í­gy szerintem mindenki számára érthető a kí­váncsiságom. Nagy dolog az, hogy akadnak még olyan muzsikusok akik a zenei trendekkel nem törődve, az aktuális divattal szembefordulva mernek valami mást alkotni. És a 2006ban alakult After Rain pontosan ezt teszi bemutatkozó albumával. A másik várakozásomat erősí­tő "szegmens" a zenekar gitárosának és fő dalszerzőjének személye. Szijártó Zsolt nevét Akela és Omen fanatikusoknak biztosan nem kell bemutatnom, személy szerint én nagyon kedvelem a játékát, és nagyon kí­váncsivá tett, hogy vajon más zenei közegben mit alkotott, mire volt képes Zsolt és nagyon tehetséges muzsikus társai. Nem véletlenül í­rtam, hogy más zenei közeg, hiszen az After Rain zenei világát nehéz lenne összehasonlí­tani a két fentebb emlí­tett prominens zenekarok világával. De más bandákkal sem lenne az összevetés könnyű feladat. Őszintén szólva igencsak nehezen tudnám kategorizálni a zenekar stí­lusát. Most ismét azt érzem, amit egy-két zenekar esetében már éreztem, (például legutóbb a Mercenary esetében) hogy nem is kell feltétlenül skatulyába zárni az adott zenekart, mert zenéjük túlmutat egy-egy stí­lus határain, avagy sokféle hatást ötvöznek munkásságukban. Maradjunk abban, hogy az After Rain egy különleges, minőségi és változatos dallamos (de azért időnként kemény) rock zenét játszó csapat. A banda egyik "különlegessége" énekesnőjük Horváth Anett személye. Már maga az is külön kiemelendő lenne, hogy egy zenekar itthon női énekessel áll fel, hiszen nem igen van arra példa (talán a Dalriadát és az Ideast leszámí­tva), hogy egy "fém zenét" játszó zenekarban egy hölgy énekeljen. Bezzeg Skandináviában... Ámde Anett nemcsak személyével, de énekhangjával is különlegessé varázsolja a produktumot. Igazán szép és tiszta énekhanggal rendelkezik, hallatszik rajta, hogy foglalkozik vele, és hangi adottságait maximálisan ki is használja. Egy másik nagy erőssége a lemeznek Szijártó Zsolt játéka. Szólói és gitártémái végtelenül precí­zek és nagyon profin megkomponáltak, helyenként pedig igazán virtuóz dolgokat is produkál. Persze nemcsak a gitár részek nagyon profik és jól megí­rtak, hanem az összes nóta árulkodik a kreativitásról és az ötletességről. Plusz jó pont, hogy a dalok angol és magyar nyelven is megtalálhatóak a korongon. Vagyis a korongokon, hiszen dupla lemez formátumban jelent meg az album. Azoknak akiknek 5-se volt angolból az iskolában és mindenáron a magyar szövegek pontos fordí­tását keresnék az angol dalokban, üzenem és javaslom, hogy ne fáradjanak vele. Az angol szövegek is ugyanolyan jól passzolnak a dalokhoz, és ugyanolyan - néhol mélyebb és elgondolkodtató - érzelmeket közvetí­tenek felénk. Úgy gondolom, hogy azzal, hogy a banda két nyelvű lemezt készí­tett kijátszotta az adu ászt, hiszen akadnak olyanok akik a magyar szövegeket kedvelik, mí­g mások az angol nyelven í­ródott dalokat kedvelik, í­gy mindenki számára kedvező eredmény született. Nem is beszélve arról, hogy egy külföldi érdeklődését is felkeltheti egy angol nyelvű album. Ha már emlí­tettem a dalok igen magas változatossági indexét, akkor mindenképpen ki is ragadnék a tizenegy nóta közül néhányat. Kezdésként egy nagyon erős nóta került a korongra, a kiváló riffekkel teletűzdelt Harapás (Why Should I Be). Jó kis pörgős, lendületes dal, az album egyik legkeményebb tétele, igazán jó koncert nóta. Ezt követi a progresszí­vnek is nyugodtan titulálható Ne Kérdezd Miért (Dont Ask Me Why) amiben a ritmusszekció Kiss Viktor dobos és Vincze Róbert basszusgitáros is kitesz magáért, ám Zsolt gitártémái mellett sem lehet szó nélkül elmenni és a nóta szövege (főleg a magyar nyelvű) komoly témákkal foglalkozik és komolyan gondolkozásra ösztönzi az embert. A harmadik szerzemény egy szomorú eseményről, egy kivételes képességű muzsikusról hivatott megemlékezni. A Végső Út a tragikusan korán eltávozott Daczi Zsoltnak állí­t emléket. Szí­vszorí­tó érzés hallgatni! Személyes kedvencem a 10 Perc (Player) cí­mű dal. Ritmusa az első másodperctől mozgásba hozza a végtagokat, a szaggatott riffek pompásan illeszkednek a tempóhoz. Ám a csúcspont mégis a refrénnél érkezik meg. Nemcsak itthoni mércével mérve kiemelkedő ez a szám, szerintem a világon bárhol megállná a helyét bármilyen médiában. Óriási nóta! Meg kell emlí­teni még úgy érzem a magyar album cí­madó tételét is, ami nagyon lágy, egészen visszafogott nóta, az énekdallamok valamint a szövegek gyorsan belopják magát az ember fülébe, és ismét ki kell emelni a gitárszólót, aminek akkora "feelingje" van mint ide Lacháza. A zéró tétel A Fehők Fehérekl is megérdemli a kiemelést. Noha első hallás után nekem túl "komplex" volt, azóta viszont szintén nagy kedvencemmé vált. Érződik rajta némi Dream Theater hatás is, ám ezt is csak pozití­v értelemben emlí­tem. Agyas, ötletes jól összerakott nóta, tökéletes zárása az albumnak. Mindenképpen meg kell emlí­teni a lemez csodálatos arculatát is, ritkán látni ilyen szép bookletet. Lehet furcsa lesz amit í­rok, de maga a booklet hordoz némi "szimbólikus" jelentést, ahogyan a kezdeti szürkés háttér a folyamatosan átalakul, "kizöldül" és szebb, pozití­vabb irányba változik. Jól fejezi ki a zenekar ars poeticáját. Szólni illik a kifogástalan hangzásról, ami Cserfalvi Zoltán nevéhez fűződik, ilyen minőségi és í­zléses anyaghoz, minőségi sound dukál.

Pontszám: 9