Zappa Plays Zappa (DVD)

Mióta a DVD korszak elindult, számtalan és évről évre egyre több szenzációs anyaggal találkozhatunk. Megszokhattuk, hogy -hála a technikának- ma már akár a világ minden koncerttermében ott lehetünk és kedvenc fotelünkben, akár csúcsminőségben élvezhetjük a legnagyobb csemegéket. A sok-sok, ma már szinte dömpingszerűen érkező kiváló DVD között is vannak kiemelkedő darabok, melyek által időnként rábukkanhatunk egy-egy megismételhetetlen csodára. Ilyen az a mestermű is amelyről az elkövetkezőkben szeretnék í­rni. Jó lenne itt nagy okosságokat felsorolni, de nagyon nehezen találom a szavakat.

A Zappa Plays Zappa minden szempontból olyan alkotás, melynek megtekintése után a zenerajongó összerakja két kezét és hálálkodik a teremtőnek, amiért embernek, zeneértő embernek született.

E sorok í­rója abban a szerencsés helyzetben van, hogy a képernyőn látott produkciót 2006. május 24.-én a Petőfi Csarnokban személyesen is volt szerencséje megtekinteni. Mikor készültem e DVD bemutatására elolvastam a több, mint két évvel ezelőtt, a koncertről született í­rást és rájöttem, hogy szövegét tulajdonképpen egy az egyben idemásolhatnám. Nem hiszem, hogy azt az élményt amit akkor sikerült átélnem, felül tudnám í­rni, jobban meg tudnám fogalmazni. Ezért, most rendhagyó módon arra kérem a kedves olvasót, hogy mielőtt tovább lépnénk, vegye a fáradságot és egy picit függessze fel e sorok olvasását, és tekintse meg a budapesti koncertről készült beszámolómat . Köszönöm!

Persze azért nem akarok a munkától ilyen könnyen szabadulni. :-) Sőt! A DVD kapcsán néhány gondolatot még szeretnék hozzátenni a fenti beszámolóban taglaltakhoz. Dweezil Zappa és zenekara az ominózus turné előtt két éven keresztül foglalkozott a hatalmas Zappa életmű boncolgatásával, a megfelelő műsor összeállí­tásával és próbálásával. A program természetesen nem tudja tökéletesen bemutatni ezt az elképesztően gazdag pályát, viszont lenyűgöző esszenciát nyújt a hallhatatlan mester tevékenységéből. Teszi mindezt a lehető legnagyobb profizmussal, alázattal, kedvességgel, humorral. A DVD által még azok is új élményekkel gazdagodhatnak, akik jelen voltak a turné valamelyik állomásán.
Csodálatos dolog közelről látni a jóval több, mint három órás program előadása közben, elképesztő zenei bravúrokat művelő muzsikusok örömtől mámoros arcát. Felemelő érzés olyan zenészekkel "találkozni", akik nem csak saját tudásuknak, de társaik teljesí­tményének is ugyan úgy (ha nem jobban) tudnak örülni.

Képek és hangok kavarognak a fejemben...Olyanok, mint például a bájos Scheila Gonzalez billentyűs, szaxofonos, fuvolista, vokalista, Eat That Question közben előadott fergeteges, öt perc közeli szaxofon szólójának pillanatai, vagy a vendégként közreműködő dobos, Terry Bozzio punk rockos őrülete. De megemlékezhetnék a másik vendég Steve Vai alázatos, de briliáns játékáról, vagy az egykori Zappa zenekar tag Napoleon Murphy Brock folyamatos szí­npadi varázslatáról, Dweezil Zappa rezzenéstelenül előadott, felfoghatatlanul technikás szólóiról, vagy a megszámlálhatatlan uniszónóról, melyeket csak tátott szájjal és füllel lehet nyomon követni. Amit ez a 10 ember művel a szí­npadon az valóban a zeneiség, a humor és a tehetség igazi elegye.

Mindezen zenei magaslatok ábrázolásához tökéletes film készült. Pierre & Francois Lamoureux rendezők és John McCullagh vezető operatőr semmit nem bí­zott a véletlenre. A hibátlanul megkomponált képek mellett az olyan rafinált kameraállások alkalmazása, mint például Dweezil Zappa gitárjának nyakán elhelyezett csőkamera,melynek optikája a hangszer nyakán "dolgozó" zenészen túl a mellette álló, szaladgáló, vigyorgó társakat is befogja, vagy a Bozzio háta mögött elhelyezett, a dobos lábait bevizsgáló "szem", olyan plusz élménnyel ajándékoz meg minket, melyet ritkán láthatunk. A perfekt képekhez hasonlóan magas szí­nvonalú utómunka is párosult, melyet maga Dweezil Zappa végzett Yannick Gamache és Guy Picotte "Pico" segí­tségével.

Frank Zappa zenéjéről azt szokás mondani, hogy nehezen emészthető, felfoghatatlan, stb. Az utóbbi pár napban, héten, mióta birtoklom ezt a rendkí­vüli anyagot két olyan meglepetés is ért, amely után a fenti kijelentéssel vitába szállnék. Drága feleségem -bár sok rock zenét hallgat - azért a bonyolultabb, progresszí­v, vagy progresszí­vba hajló muzsikákért nem rajong. Amikor egy pillanatra, - Frank Zappa fiának bemutatása céljából- betettem a lejátszóba a korongot, több, mint egy óra múlva állí­tottam le a gépezetet. "Hú, ez elképesztő, varázslatos.." Ilyen és ehhez hasonló szavakkal jellemezte a látottakat. A másik élményem Tomó barátomnál ért, amikor nappalijukban a kanapén ülve meredten bámultuk a koncertet. Egyszer csak beviharzott kislánya, a nyolc éves Bogi, aki a képernyőre tekintve megállt, rátámaszkodott az ebédlő asztalra és tátott szájjal úgy maradt. Kérlelni kellett, hogy az élményhez legalább helyezze magát kényelembe.

Ez a muzsika mindenkit lenyűgöz, aki nyitottan, mindenféle előí­télettől mentesen áll hozzá! Frank Zappa megalkotta a nagybetűs, műfajokon és korszakokon átszáguldó ZENÉT, fia pedig gyönyörű emléket állí­tott édesapjának. Zseniális alkotás!
...ja és még valami eszembe jutott, ami talán a legjobban képes kifejezni ennek a zenének a nagyságát. Pearl 69 barátom egyik zenésztársa azt mondta egyszer, hogy két előadó van a világon, akik a rock zenében már mindent megalkottak, amit lehet. Az egyik a Led Zeppelin, a másik Frank Zappa...
...végül három részlet ebből a nemes őrületből:

Call Any Vegetable

Black Page #2

Eat That Question