Stormwarrior: Heading Northe

írta garael | 2008.03.13.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Dragon Productions

Weblap: www.stormwarrior.de

Stílus: heavy metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Örülhetnek a true fanok, hogy ha már minden kalózok fejedelme, a Running Wild mostanában nem is riogatja a metal vizek békés jelenlévőit, azért utód, követő, illetve Kasparek ihlette neo-pirate azért bőven akad, hogy learathassa a légüres tér okozta esetleges babérokat. Az utóbbi időkben úgy érzem, az Iron Fire társulata volt a legtehetségesebb epigon, amely a jó öreg csatakí­gyókat a kor követelményeinek megfelelő rakétakilövőkké tudta alakí­tani, és a modernebb követelményekhez igazí­tva sikerrel mért újabb csapást a hallgatókra. Mellettük bukkant még fel egy görög mindenes, az igazából egyszemélyes projectet takaró Elwing, és itt van most a második csapással előrukkoló német Stormwarrior is. Bevallom, a csapat első albumáról nem hallottam, valószí­nűleg a nagy dömpingben sikerült csendben elúszniuk mellettem, de ez az újabb attack végre az én füleimet is elérte, és ha nem is okozott halálos rohamot, szí­vszélhűdést azért nem kaptam a borzadálytól. Az együttes 1998-ban alakult Lars Ramcke (ének/gitár) és Andrč Schumann (dob) vezetésével, hamarosan csatlakozott hozzájuk Scott Bölter (gitár) és Tim Zienert (basszus), hogy megfelelő számúra duzzasztva a kalóz brigádot, elkezdhessék a portyák sorozatát. Bevallottan a nagy elődök nyomvonalain haladva alakí­tották ki stratégiájukat, a nyolcvanas évek dicsőséges német virágkorának győztes résztvevői minden bizonnyal büszkén nézhetnek végig az ifjoncokon, kik meglehetősen nagy szorgalommal sajátí­tották el a markáns - ám egyéninek nem mondható - hadi praktikákat. Jóllehet a stí­lus letagadhatatlan, plagizálással nem lehet vádolni a srácokat, mert a dallamok és az ütemek csak annyira ismerősek, amennyi pusztán egy halvány deja vu-t tud előidézni, és a dallamok - kiszámí­thatóságuk ellenére - bí­rnak annyi önállósággal, hogy ne unatkozhassunk a felhangzó opuszok hallatán. Nem nagyon akartak tévedni a csapat tagjai, elkerültek minden kockázatot: akik a Running Wild és a Gammaray dallamain nőttek fel, azoknak minden bizonnyal kellemes perceket fognak okozni a felhangzó refrének, sőt, úgy gondolom, Manowar nagyúr hangja is fel-felrémlik í­gy messziről, főleg az album "epikus" számában", a több, mint hétperces The Holy Crossban . Egymás után, sorozatlövésként dördülnek el a slágerbombák, az ember már az első dal hallatára elkezdi fütyülni a kórusok diktálta dallamokat, az énekes, Ramcke hangja szinte megtévesztésig hasonlí­t Kai Hansen -ére, ráadásul a refrének hajlí­tásaiban igencsak ott érezhetjük kedvenc pacsirta/gitárosunk zenei világát. A tempón csak néha lassí­tanak a srácok, a málházós The Revenge Of Asa Lange nem is annyira élvezetes, mint himnuszjellegű társai, szerencsére a lemez cí­madó dalának lí­rai kezdése csak felvezető a Running Wild -os gitárfutamokhoz, melyek bármelyik klasszikus kalóz albumon megfelelően prezentálhatnák a német pirate-metal erejét. Az Into The Battle indulós - menetelős ütemei ismét visszaidézik Manowar - pajtást, de éppen csak annyira, hogy a végére jusson még egy kis lélegzetvételnyi idő: az intro bevezetőjének kürtös csatába hí­vása filmzenés-nyugtával fejezi be az albumot.

Pontszám: 6