Ujvári Gyöngy: Zölderdőtűz

írta garael | 2007.10.19.

Megjelenés: 2007

Kiadó: Szerzői Kiadás

Weblap: www.ujvarigyongy.hu

Stílus: magyar népzene

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Egy váratlan és számomra örömteli megkeresés érte szerkesztőségünket, melynek tárgya - úgy gondolom-, ha nem is fér bele lapunk profiljába, valahol mégis rokonságot mutat - ha zeneileg nem is, de gondolatiságában, és érzésvilágában mindenképp. Jómagam, bár szeretem a magyar népzenét, igazából nem értek hozzá: nem tudom hallomásból felismerni, milyen magyar tájegységről származik az adott dal, és jóllehet, a közvetí­tett üzeneteket megértem, átélni nem nagyon tudom őket - ahhoz Moldova György szavaival élve hiányzik az élmények empirikus tapasztalatainak lenyomati alapja. Szerencsére a népművészet olyan, alapvető emberi problémákat fogalmaz meg, és olyan lelki gyökerekkel rendelkezik, mely egyfajta zenei genetikai programként ivódik bele a szocializáció folyamán az arra fogékonyak tudatába. Érdekes módon a hard rock és metal éra csak érintőlegesen figyelt fel a magyar népzene integrálási lehetőségeire, pedig a skandináv és brit csapatok elegendő mintát szolgáltattak ahhoz, hogy megfelelő inspirációt és motivációs lehetőséget villantsanak fel a hazai rock csapatok előtt - ráadásul a népzene zenei képlete igencsak alkalmas az adaptálásra, szövegvilága pedig legalább olyan fontos értékeket hordoz, mint az átlag metal dalok lázadáscentrikus felfogása. Újvári Gyöngy Zölderdőtűz albuma egyrészt a folkból, másrészt abból az intellektuális popból táplálkozik, mely talán Zorán legkomolyabb pillanataihoz, esetleg Szörényi folkpróbálkozásaihoz hasonlí­tható - az arány Gyöngy esetében azonban inkább a népzene felé billenti a mérleg nyelvét. Az elégikus, egy szál gitárral előadott dalok csendes szemlélődéssel fogalmazzák meg az előadó egyetemessé váló érzéseit, folkzenei szövegi képekkel, ahol a természeti metaforák olyannyira bájosan és pontosan érzékeltetik a magyar kulturális hagyományok emberközpontúságát. Olyan általános emberi értékek fogalmazódnak meg, melyek egyrészt a kereszténység hagyományait, másrészt a folk még távolabbra nyúló benyomásait foglalják keretbe. A zene és a szöveg szerencsésen alkot élvezhető egységet, bár én kissé erősebbnek érzem a versek - költemények - üzenetét, mint a zenei háttér kissé egysí­kú folyamát. Talán szerencsésebb lenne néha - a zenei dramaturgia miatt - egy - két tempósabb dalt is beépí­teni a repertoárba, biztos vagyok benne, hogy - akárcsak a reneszánsz világi dalokat előadók esetében - lehetséges lenne ezeknek a dalszövegeknek egy kicsit más tempójú tolmácsolása is. A dallamok persze nagyon szépek, melyhez hozzájárul Gyöngy kellemes, természetes hangja - mintha csak egy tábortűz előtt adná elő a dalokat, a hangulati közvetí­tés tökéletesen működik. Talán ez is a legnagyobb erénye a lemeznek - és ebben mindenképpen rokon a rock-kal - , úgy tud a lélekre hatni, hogy közben el is gondolkodik az ember a hallottakon, a dallamok gondolatisága hűen követi a szavak metaforikus értelmét. ( Elég csak megnézni Gyöngy honlapját, plasztikus képet kaphat a hallgató a képviselt zenei világ szí­nvonaláról és gondolati eszenciájáról.)

Pontszám: 0