Tűzmadár: Fények

írta garael | 2007.08.05.

Megjelenés: 2007

Kiadó: Nail Records

Weblap: www.tuzmadar.hu

Stílus: modern heavy metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

A Tűzmadár együttes két szempontból is különleges zenekara a magyar metal zenei palettájának: egyrészt egy ilyen markáns jelképrendszerű stí­lus szokásos paneljeitől eltérően az orosz mitológiából kölcsönözték nevüket, másrészt fiatal korátlaguk ellenére a kitartás példájával szolgáltak annál az esetnél, mely által a legpechesebb zenekarok gáláján minden bizonnyal elvitték volna a fődí­jat. (Jégkorszak c. első nagylemezük a keverés folytán teljesen és visszafordí­thatatlanul megsemmisült, ám volt erejük eme földbe taglózó csapásból felállniuk.) Az együttes az Ossian - Pokolgép - Wisdom vezető magyar heavy metal triumvirátus utáni trónkövetelők sorába tartozik, az Obstruction, a Stainless Steel és a Demonlord mellett: azt, hogy milyen eséllyel, számomra a dallamok minősége, és az énekes dönti el. A műfaj hagyományai alapvetően tenorisztikus hangformálást kí­vánnak meg, -sajnos általában ezen buknak meg a magyar produkciók -, ám jelen recenzió tárgya tökéletesen megfelel ennek az elvárásnak: Schrott Péternek nem csak széles hangterjedelme, hanem kellemes, mesélős orgánuma is van - talán egy kis karaktert kéne még belevinni - , engem a nem régen hallgatott Iron Fire énekesére emlékeztet. ( A lemezen bonusz nótának felrakott angol nyelvű Must Feel-ben még " rá is ver" dán kollegájára). A dallamok terén a csapat szintén teljesí­ti az elvárt szintet, sőt, meg is haladja az átlag külföldi metal zenekarok által teljesí­tetteket: jó pár, azonnal ható, dögös slágert sikerült a fémüllőn kikalapálniuk, ráadásul nem kölcsönvett, és már többször használt eszközökkel. Az Ébredj, és a Hazatérés - melynek verzéjében felfedezhető egy kis Ossianos hangulat - hagyományosabb, speedes dallamtémái a paneleket eldobva teremtenek remek koncerthangulatot, de a Cirkusz kissé megcsavart ötletessége is finom melódiákat rejt. Jóllehet, a stí­lus mozgástere a tradí­ciók és a zenélők nagy száma miatt viszonylag szűkre szabott, a Tűzmadárnak mégis sikerült kis egyéni í­zt belevinni az elkészült dalokba. Nemhiába nevezik magukat modern heavy metal csapatnak: a riffelés bizony túlmutat a hagyományos galoppozáson: a súlyos ütemek, bár alapvetően a műfajból gyökereznek, jóval szigorúbbak és gyakran töredezettebbek, mint amit megszokhattunk - élő Vágy c. daluk ötletesen fordul egy Black Sabbath-os riffből modern döngöldébe, a Tisztulj Világ kezdő taktusai pedig a Prong-ot juttatják eszünkbe, ebben a dalban egyébként egy piciny progresszí­v betétet is találunk. Külön öröm, hogy a billentyűs, Horváth Zsolt gyakran előkapja az asztal alól a Hammond-ot, némi retro jelleget adva a daloknak a modern riffek zúdulatában. Lassú szerzemény csupán egy található a tizenkét szám között - nagy örömömre, - mely szerencsére nem marad el szí­nvonalban impulzí­vabb társaitól. A fiúk egyébként is ügyelnek arra, hogy ne legyen "túl hagyománytisztelő" az anyag: a Szép hazugság törzsi tempói egzotikus í­zt visznek az európai power környezetbe, s az utolsó, hét percen is átnyúló Fények pedig egy kis Arjen Lucassen ihlette űr-rockos hangulattal ajándékozzák meg a fejbólogatásba kényszerülő hallgatót. Ez a szerzemény egyébként jól sikerült eszenciája az egész albumnak, ügyes keretbe foglalása a kellemes dallamoknak és az ötletes, power riffelésnek, melyben rengeteg apró ötlet és "zenei csemege" található. A hangszeres szekció végig pontosan, precí­zen, energiától duzzadóan terí­t fém-szőnyeget az ének alá, a hangzás pedig remekül emeli ki a fiúk modernizálási szándékát.

Pontszám: 10