Előadásból ötös: D·A·D – A38 Hajó, 2019. 12. 07.

írta Adamwarlock | 2019.12.19.

Nemrégiben egy jó barátommal néhány krigli jófajta lötty mellett a legalulértékeltebb bandákat soroltuk. Ezen a – gyászjelentéssel egyenértékű – listán meglehetősen előkelő helyet foglalt el a dán D·A·D. Persze nem maradt el a probléma kimerítő elemzése sem, viszont megnyugtató választ sohasem kaptunk a kérdésre. Pedig egy olyan csapatról beszélünk, mely óriási fesztiválok színpadán lépett fel, előadásmódja csaknem hibátlan, a dalok kiválóak és még az a bravúr is sikerült nekik, hogy megírják a maguk nagybetűs slágerét. Egy ilyen banda ma egy majdnem-teltházat hoz össze az A38-on...

 

 

Mondjuk pár éve meg egy szellős Barba Negra jutott, azelőtt meg egy foghíjas Wigwam-buli. Hát, ez van, ezt kell szeretni, nem mindenkinek jár a Sportaréna. A D·A·D-ről minden fellépésük után azt éreztem, hogy többre hivatottak. Bitang jó kiállással, egy exhibicionista őrült basszerrel és jó dalokkal úgy gondoltam, sokra lehet menni. Hát, nekik mindössze ennyire. Szerencsére az látszik, hogy a már korosodó urak így is nagyon jól érzik magukat a bőrükben.

Ez a 2019-es koncert is rendkívűl jó hangulatban telt, a banda kitűnő formában lépett színpadra. Minden teketória nélkül kezdtek bele a Burning Starba, ami bizony egy 2019-es nóta címe. Mert a D·A·D idén albumot is adott ki, bármennyire is meglepő. A lemezre leginkább a középszerű a legjobb jelző, ennek ellenére az új dalok élőben rendkívűl jól szóltak, hat darabot is letolt a csapat a torkunkon. Jól láthatóan a közönség ezeket a szerzeményeket kb. csak tolerálta, és természetesen a régi számokra volt kihegyezve, így a nyitó újonc után rögtön jött a két megasláger, az Evil Twin és a Jihad. Utóbbit sikerült a bandának kb. fél tempóban eltolni, de üsse kavics.

A folytatásban váltakoztak a régi klasszikusok és az új lemez dalai, szerencsére az előbbiek voltak túlnyomó többségben, és a közönség igen hálás volt. Az Everything Glows, az I Want What She’s Got, a Riding with Sue, a Monster Philosophy alatt a közönség hatalmas bulizásba kezdett, ami a bandát is feltüzelte. Mindenki kedvenc Stig Petersenje minden alkalommal ellopja a show-t, ahogy ezúttal is rá tapadt a legtöbb szem, ahogy teljesen idióta hagszereivel (rakétától a vaskeresztig minden volt) és folyamatos, önfeledt bulizásával élővé teszi a színpadot.

A csúcspont a Grow or Pay volt, ami érzésem szerint máig a D·A·D legjobban megírt száma, és Jesper, a fiatalabbik Binzer itt igazán kigitározhatja magát. Érdemes megjegyezni, hogy a dán csapat talán legjellegzetesebb vonását éppen a cilinderes gitáros countryt és néhol Mark Knopflert idéző játéka adja meg (a hasonlóság már ott megjelenik, hogy Jesper sem használ pengetőt). Frontemberünk, Jacob középen terpesztett és hozta a tőle megszokott színvonalat, bár tegyük hozzá, hogy az évek már nyomot hagytak a hangján. A Flying-V még mindig nagyon jól áll neki szerencsére.

Az „encore” blokk persze maga volt a katarzis, kezdve a Bad Craziness-szel, és az akusztikus Laugh ’n’ a ½-fal. És persze a szuper-mega-giga slágerrel. Le sem kell írnom a címét. Na jó, csak leírom: Sleeping My Day Away, azaz a másnaposság platóni ideájának állított monumentális opusz. Hát na, erre aztán tombolás volt. A végére még megkaptuk az After Dark­ot, ami – ki tudja, miért – a Barba Negrában elmaradt.

Összességében az év egyik legjobb bulija volt, egy nagy formában lévő dán brigáddal, hálás közönséggel.

A kérdésre pedig, hogy miért nem lett akkora celeb státuszú banda a D·A·D-ből, amire a dalaik alapján hivatottak, sohasem tudjuk meg a választ. Lehet, hogy 1986-ban nem egy félig country lemezzel kellett volna debütálni, hanem rögtön glames hard rockot kellett volna játszani... vagy egyszerűen nekik ekkora hírverésre volt szükségük. Mindegy is, amikor csak errefelé járnak, én ott leszek, mert egy ilyen zseniális bulicsapatot ezerszer is látni kell.

Helyesbítés: Cikkünk korábbi változatában helytelenül állítottuk, hogy a közösségi médiában hivatalosan meghirdetett időpont helyett fél órával hamarabb kezdett a főzenekar. A műsorváltozásról adott ki tájékoztatást a koncertet szervező Livesound Agency Ltd.

Szerző: Adamwarlock
Fotók: Savafan
Külön köszönet a Livesoundnak!
További  képek ITT

Legutóbbi hozzászólások