Salvus: Irtás

írta Hard Rock Magazin | 2019.05.24.

Megjelenés: 2019

 

 

Kiadó: Nail Recrords

Weblap: http://www.salvusmusic.hu

Stílus: modern metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek

Pötörke Zoltán – ének, basszusgitár
Erdélyi Péter – gitár, vokál
Szabó Dániel – gitár, sempler
Kiss Gergely – dobok

Dalcímek

01. Istenféltő
02. Áruló
03. Barát
04. Mindenki ártatlan
05. Késve ébredő
06. Késve gyászoló
07. Szakadék köztünk
08. Erdő
09. Rohanó vizeken

Értékelés

A Salvus nevét az első lemezük idején ismertem meg és azóta követem őket nyomon. Zenekaron belül szinte folyamatos volt a jövés-menés, ami igazából nem volt markánsan érzékelhető a dalokon, nem vont maga után stílusváltást. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy Pötörke Zoltán basszusgitáros / énekes alapító az elejétől fogva meghatározza az irányt. A zenekar stílusát skatulyába zárni is nehéz. Épp úgy hallunk progos elemeket, mint modern groove-okat vagy az amerikai rockra jellemző stílusjegyeket. Ha még nem hallottad őket, akkor ez alapján valami zűrzavaros útkereső zenekarra is gondolhatsz, de ez nem így van. A Salvus erőssége, hogy a hatásaikat úgy tudja összegyúrni, hogy abból egy egységes egész alakul ki, amikor a dal eléri a végleges formáját.

Munkásságuk eddigi csúcsát nálam a 2011-ben megjelent ’Önharckép’ lemez jelentette. Kiérlelt szövegek, fogós refrének és remek dalok jellemezték. Megszámolni sem tudom, hogy hányszor pörgött le az anyag a lejátszómban. A 2015-ös ’Lélektartó’ anyagot ennek ellenére a megjelenésekor nem tudtam igazán megszeretni. Abból a korongból nekem nagyon hiányzott valami, valahogy nem állt össze a kép, nem sikerült igazán fogós dalokat összepakolni, pedig a recept nem volt nagyon más, mint korábban. Persze voltak jó pillanatai az anyagnak (pl.: Méltatlanok jutalma, Mögöttes én) de most visszahallgatva sem érzem, hogy jóra tudtam volna hallgatni.

Ellenben az áprilisi Hammerworld mellékleteként megjelent és ezáltal remélhetőleg jó sok emberhez eljutó ’Írtás’ hallgatása során már első hallásra éreztem, hogy itt mérföldkő született. Egy modern megszólalású, bivalyerős dalokkal telepakolt, dalcentrikus anyagot sikerült most lerakniuk az asztalra. A korongot jellemzi valamiféle kettősség. Amellett, hogy érezhetően próbálták „kommerszebbre” venni a dalszerkezeteket és emészthetőbbre formálni a dallamokat, megmaradt a kemény metalos él is, ami néha széttépi a gyanútlan hallgatót. Mindemellett végig megmaradt a Salvusra elejétől fogva jellemző búskomor kiábrándult hangulat, amely most is körbeöleli az anyagot.

Az Istenféltő erős kezdés. Hamar fülbemászó refrénje és modern hatású riffje magával sodorja az embert. Az Áruló is ezt a sort folytatja. Erdélyi Péter személyében korábban nem csak egy remek gitárost sikerült leigazolni, hanem a vokálok terén is nagyon sokat hozzá tud tenni a dalokhoz, remekül tudja megtámogatni Zoltánt. Az ezt követő Barát című dalt remélhetőleg senkinek sem kell bemutatni. Véleményem szerint, ha A Dal című verseny a dalokról szólna, akkor ennek a dalnak kellett volna „elhoznia” az aranyérmet. De az, hogy nem tudtak továbbjutni, jól jellemzi a magyar közízlést. Sajnos a Salvus is az alulértékelt, többre hivatott zenekarok táborát erősíti. Azért remélem, hogy ez a „verseny” legalább arra jó volt, hogy kinyisson egy-két ajtót a csapat előtt és lesznek olyan bátrak, hogy be is menjenek rajta.

A Mindenki ártatlan egy erősen Nevermore hatású riffel indít és végig fent is tartja az energiaszintet. Szövegileg pedig jól példázza a mai emberi és politikai helyzetet, hogy mindenki próbálja magát kihúzni a felelősség alól. A szövegek mindig is különlegesek voltak a zenekarnál. Pötörke Zoltán nem mindig fogalmaz egyszerűen, szeret játszani a szavakkal, szószerkezetekkel, ha úgy tetszik művészien fogalmazni. Most úgy érzem, hogy erre is több hangsúlyt fektettek, próbálta jobban rásimítani a zenére a sorokat. Továbbra sem vidám témákról énekel, társadalompolitika, emberi kapcsolatok és a természet pusztítása is megihlette. Az énekhangja kifejezetten tetszik, igazi érzelmekkel teli férfias hang, amiből gyakran árad az elkeseredettség és a düh, a szomorúság a mindent körülölelő közöny miatt.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások