Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Eclipse: Paradigm

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.


Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.


Kis csapat, nagy bajusszal: Mustasch, Motorjesus, Dynamite – Dürer Kert, 2019. 11. 17.


„Nem nehéz kifejezni magad gitárral”: Interjú Vinnie Moore-ral


A boldogság sötét oldala: Swallow The Sun, October Tide, Oceanwake – Dürer Kert, 2019. 11. 11.

Hozzászólások

  • Aerosmith – Júliusban a Puskás Ferenc Stadionban ünnepelnek Steven Tylerék (x) (11)
  • Orden Ogan – A Grave Diggerrel karöltve jönnek (2)
  • Deep Purple – Kész az új album, jövőre a Blue Öyster Culttal turnéznak (1)
  • Kid Rock – Új lemezt készít (2)
  • Helloween – Jövőre a Budapest Arénába jönnek (26)
  • Psychotic Waltz – Februárban jelenik meg a régóta várt ötödik nagylemez (3)
  • Female Metal Voices Tour – 12 női-frontos zenekar lép fel egy estén a Dürer Kertben vasárnap (3)
  • Heathen – Januárban érkezik a ’The Evolution Of Chaos’ évfordulós változata (1)
  • Demons & Wizards – Nyilvánossá tették végre az új album részleteit (1)
  • Arena – Új albummal és jubileumi turnéval jönnek Budapestre (2)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 2 felhasználó és 60 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Intermaus
  • CsiGabiGa

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- At Night I Fly: Mirror Maze
- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- The Dark Element: Songs The Night Sings
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name

- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Yngwie Malmsteen: Blue Lightning

CsiGabiGa, 2019, április 9 - 15:16
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2019
Kiadó: 
Mascot Label Group
Weblap: 
https://www.yngwiemalmsteen.com/
Stí­lus: 
neoklasszikus blues
Származás: 
Svédország
Zenészek: 

Yngwie Malmsteen – gitár, ének, szitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, vokál
Lawrence Lannerbach – dob

Dalcí­mek: 

01. Blue Lightning
02. Foxey Lady
03. Demon's Eye
04. 1911 Strut
05. Blue Jean Blues
06. Purple Haze
07. While My Guitar Gently Weeps
08. Sun's Up Top's Down
09. Peace, Please
10. Paint It Black
11. Smoke On The Water
12. Forever Man

Értékelés: 

Yngwie Malmsteen feltalálta a neoklasszikus bluest. Vagy legalábbis azt akarja elhitetni. Mert neoklasszikus szóló rengeteg van a lemezen, csak az a baj, hogy a deklaráltam blueslemezén szinte alig van blues. De mint jól képzett gitárdiktátor, tudja, hogy ha következetesen hajtogatja az igazság ellentétét, egy idő után a hallgatók is elhiszik, hogy az a valóság.

Persze mindig lesznek kétkedők, akik a sorok között kikukucskálva észreveszik a rést a pajzson. Pedig remekül álcázta a dolgot. „Ez amolyan 'Inspiration 2' lesz, csak blues klasszikusokkal.” – valami ilyesmit mondott. És az első szám, amit nyilvánosságra hozott, a Sun’s Up Top’s Down valóban egy blues volt. Igaz, hogy nem ismeri senki, de klasszikus. Mert ő azt mondta. És a kétségbeesett hallgató elkezd keresgélni a neten, hogy ki játssza az eredetit. Mert nem ismeri. Nem is ismerheti. Mert ezt Malmsteen írta erre a lemezre. Ha csak egy picit odafigyelsz a szövegére, feltűnt volna az anakronizmus. Mert egy klasszikus delta-blues nem szólhat arról, hogy vadul száguldozol Miami utcáin a Ferrariddal. „Turn the key, get in gear, Drop the clutch and go, Turn the wheel, Cruising down on the Boulevard. 'Cause, the sun is up and the top is down on my car.”

És persze van még egy Texas blues klasszikus a ZZ Toptól, a Blue Jean Blues. Még a pop-blues korszak, a Gimme All Your Lovin' előttről. Persze ezt is telepakolta neoklasszikus futamokkal. De hát ez Malmsteen. Mit vártunk? Elnyújtott, síros gitárhangokat? Hosszan kitartott hangot, mint Gary Moore-nál a Parisienne Walkwaysben? Nem. Mintha csak a Black Star szólóját variálta volna rá az 1975-ös 'Fandango!'... Majdnem azt mondtam: slágerre. Pedig ez nem az volt. Tulajdonképpen érdekes választás arról a lemezről, melyen ott tündökölt a Tush.

Ha már belekönyökölt olyan – ezerszer feldolgozott – rockslágerekbe, mint a Smoke On The Water vagy a Paint It Black, a Tush is jöhetett volna. De ha már az említett két dalnál járunk: egy igazi diktátor átírja a történelmet is. Jelen esetben a dalszövegeket. A Stonest meggyalázza a Paint It Black átírásával. Mick egykor búskomoran, depressziósan bandukolt és még a csajokról is elfordította a fejét („I see a red door and I want it painted black, No colors anymore I want them to turn black. I see the girls walk by dressed in their summer clothes, I have to turn my head until my darkness goes.”), Yngwie meg modernizálta a szöveget, és mintha őt már nem zavarnák annyira azok a csajok. „I see a red door and I want it painted black, No colors in my life, you better turn 'em black. I see the girls walking by, dressed in their summer clothes, I see them strolling by, my happiness just goes.” A Smoke-ot csak egy helyen költötte át, mintha csak kikacsintana a hallgatókra: „Never records with a mobile”. 1972-ben még nem voltak mobiltelefonok, egy mobil stúdióról beszéltek Gillanék, Malmsteen meg belepiszkít a szövegbe: ne csináljatok kalózfelvételeket, mert kevesebb jut Ferrarira!

Jimi Hendrix mindig is nagy kedvence volt és bár blues alapú Hendrix gitározása, de a zenéje nem kifejezetten bluesmuzsika. De tudjuk, hogy régóta Malmsteen imádatának tárgya, vele szemben nem is követi el azt a tiszteletlenséget, hogy átírja a szövegeit. Viszont míg az 'Inspiration'-ön Blackmore-ra feküdt rá (5 dal a 10-ből), most Hendrixet veszi elő jobban. Két dal, a Deluxe kiadás bónuszával együtt három szerepel tőle. Az alapriffek és az ének stimmel, a szólók viszont itt is neoklasszikus futamokkal telik. Mint az összes számban, az Eric Clapton- vagy a Beatles-feldolgozásban is. Mintha billogot tett volna a dalokra: ez most már az enyém.

Azt viszont nem értem, miért vette újra elő a Demon's Eye-t az 'Inspiration' után. Az sokkal jobb verzió volt. nemcsak azért, mert Joe Lynn Turner énekelte, és nem is azért, mert még Chris Tsangarides felügyelte a keverési munkálatokat. Egyszerűen rockos, dögös nóta volt. Most olyan szellős azzal a háttérakkordozással, mintha az 1970-ben meghalt Hendrix dolgozta volna fel az 1971-es számot. Újabb anakronizmus. Vagy csak szenilitás? Elfelejtette volna, hogy ezt már megcsinálta 23 évvel ezelőtt? A diktátorok bizony hajlamosak elfeledkezni korábbi cselekedeteikről.

Azért sem lehetett 'Inspiration 2', mert valahogy nem sikerült kitölteni a műsoridőt a „blues klasszikusokkal”. Vagy Malmsteen magát is közéjük sorolta és írt 4 új dalt a lemezre. Az említett Ferrari-blues mellett a címadó Blue Lightningot és két instrumentálist. A 1911 Strut tipikus Malmsteen-tekerés az Arpeggios From Hell stílusában, a Peace, Please egy lassúbb tempójú, de bizony ennek sincs túl sok köze a blueshoz.

A Mascot ott követte el a hibát, hogyha már felvállalta az anyag kiadását, az ő hangmérnökeikre kellett volna bízni a stúdiómunkát. Sajnos ugyanott, ugyanazzal a hangmérnökkel készült az anyag, mint Malmsteen előző munkái, a Mascot Hollandiában csak a masztereléssel próbált egy kis életet lehelni a hangokba, ezáltal valamivel jobb a megszólalása, mint az előző korongoknak, de az a sistergős Sokol-rádió-szerű hang most is ott van a dalokban, amitől frászt kapok.

Malmsteen-rajongóknak kötelező, a tipikus neoklasszikus futamok és az ismert dallamok keveredése kellemes hallgatnivalót biztosít. Az újdonságra vágyóknak is van egy EP-nyi anyag a lemezen. De ha a holland kiadó hosszú távon tervez a gitárossal, akkor meg kellene győzniük arról, hogy ne maga keverje a házi stúdiójában Keith Rose haverjával a jövendőbeli anyagokat.

Összegzés: 

Yngwie Malmsteen egy gitárdiktátor. És mint jó politikus, kampánybeszédében beetetett minket, választóit vásárlóit, hogy most egy blues albumot fog csinálni. Még a címmel is azt sejteti: 'Blue Lightning'. És mi igaz hívőkként isszuk minden szavát, annyira hinni akarunk neki, hogy szemet hunyunk még ama tény felett is, hogy a blues nem a blue többes száma.

Dátum: 
2019. április 9
Pontszám: 
7
Szerző: 
CsiGabiGa
9
Értékelés: Nincs Átlag: 9 (2 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 1272 olvasás

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.