Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Avantasia: Moonglow

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Beast In Black: From Hell With Love

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Dream Theater – Így készült a ’Distance Over Time’ (3)
  • Avantasia: Moonglow (14)
  • Mötley Crüe – Egy hónap múlva jön a ’The Dirt’ film, itt az első trailer (3)
  • Iron Maiden – Jön a második sorozat a remaszterelt stúdiólemezekből (9)
  • Whitesnake – Végre elérhető a ’Flesh & Blood’ első dala! (31)
  • David Coverdale – Nincs szándékában visszavonulni (5)
  • Ossian – Áprilisban jön az új album (25)
  • Candlemass – Splendor Demon Majesty: új dal a jövő hét pénteken érkező lemezről (1)
  • Grand Magus – „Találkoztunk, jammeltünk és együtt készítettük a dalokat” (2)
  • Witherfall – Helloween- és Tom Petty-feldolgozás az új EP-n (3)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó és 77 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Bagoly

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Bigfoot, 2019, január 26 - 19:27

A fene sem tud Ian Andersonon kiigazodni. 2012-ben feloszlatta a Jethro Tullt, ám karrierjét hasonló szellemben folytatta. A zenekar utolsó felállásából megtartotta David Goodier basszusgitárost és John O’Hara billentyűst, ám Martin Barre, aki negyvennégy éven keresztül játszott mellette a zenekarban, nem tartott vele. Dobosnak Scott Hammond jött a képbe, gitárosnak pedig egy német tehetséget, Florian Opahlét hívta. 2017-ben gondolt egyet, ha már a Tull is elérte a félszázéves jubileumot, visszavette a nevet, és nem a sajátja alatt koncertezett tovább zenészeivel.

Szóval ötvenéves a Jethro Tull, ám nagy meglepetés számomra nem volt a fellépésen, már ami a repertoárt illeti. Két éve Anderson ugyanezekkel a muzsikusokkal egy „best of” műsorral járta a világot, a zenekar neve nélkül. (Remélem, tudtok követni, mert én nem vagyok biztos magamban.) Azt már megszokhattuk, hogy hősünk koncertjeit gondosan komponált multimédiás körítéssel tálalja. Nos, ezúttal nem a fantázia szülte történet zajlott a deszkákon, mint a ’Thick As A Brick 2’ vagy a ’Homo Erraticus’ bemutatóján, hanem a Jethro Tull története elevenedett meg, nemcsak zeneileg. A vetítések is a karrierről meséltek, sőt a vásznon egy-két régi tag is megelevenedett, hogy pár gondolat erejéig velünk legyenek. Mick Abrahams volt az első, mert ő pengette a gitárt az első albumon a szenzációs ’This Was’-on, ezen a kiváló blues albumon. Aztán a többin már Martin Barre és a Tull jellegzetes hangzása már vele alakult ki.

De más is beköszönt a régi cimbik közül, feltűnt Jeffrey Hammond basszusgitáros (jelenleg festőként tevékenykedik), aki a magáért beszélő Song For Jeffrey-t inspirálta. Utána John Evan is megjelent, aki a hetvenes évtizedet szolgálta végig a bandában a billentyűk mögött. Még a néhai Clive Bunkerről is megemlékeztek a Dharma For One-nal. Anderson ezt úgy vezette be, hogy a koncerteken akár tíz percig is verte a bőröket a négy éve elhunyt dobos. Szarkasztikusan azt is hozzátette, manapság már nincs igény dobszólókra egy hangversenyen. Azért Scott Hammond elengedett egyet, bár ezúttal beérte egy rövidebb magánszámmal.

De nem csak az egykori tagok, máshonnan is üdvözölték a kollégák a nagyérdeműt egy-egy legendás szerzemény előtt. Így Tony Iommi is feltűnt, de olyan minőségben is szót kapott, mint a zenekar sorrendben második gitárosa. Láttuk-hallottuk Joe Bonamassát (a rock minden lében kanál figurája), a Def Leppard énekesét, Joe Elliottot és az egyik legnagyobb rajongójukat, Steve Harrist is. Ekkor azt gondoltam, jön a Cross Eyed Mary, amit az Iron Maiden is feldolgozott 1983-ban B-oldalas kislemezként, ám nem az jött, hanem a ’Passion Play’ egy részlete. Slash az Aqualungnál bólintott be benyögve, hogy az egyik legjobb rock and roll dal, amit valaha írtak.

Ötven év ide vagy oda, a zenei kínálat gyakorlatilag megállt 1978-nál. Egyetlen dal képviselte a nyolcvanas éveket, ez a Farm On The Freeway volt a ’Crest Of The Knave’ (1987) albumról. Az is igaz, az első tíz év volt a legerősebb a zenekar életében, mint annyi más kortársuknál.

Most is szellemesen komponálták meg a vizuális körítést, legyen szó valódi dokumentumokról vagy a dalok ihlette képi fantáziákról. A ’Heavy Horses’-nél Anna Phoebe hegedűs is megjelent a kivetítőn és a hangját is hallottuk a dalban. Ő egyébként több évig játszott együtt Andersonnal.

Olyan szempontból különlegesnek mondható ez a mostani Jethro Tull-felállás, hogy 1968 óta ez az első olyan formáció, melynek nem tagja Martin Barre. Az viszont visszatetszően hatott, hogy ő semmilyen szinten nem került be a programba. Negyvennégy éven keresztül pengette gitárját Anderson mellett, egy kis időt megérdemelt volna. Állítólag nem éppen rózsás kettőjük viszonya, de az biztos, Barre nélkül nem ilyen lenne a Jethro Tull. Vele is úgy vagyok, mint David Gilmourral. Nélküle nem úgy szolnak a Tull-dalok, mint ahogy a Pink Floyd szerzeményei is kissé üresek, ha nem Gilmour pengeti azokat. Florian Opahle egy jó gitáros, de a sokszor metalos stílusa idegenül hatott a klasszikus Tull-dalokban.

És akkor elérkeztünk oda, amiről bár ne kellene írnom, ez pedig Ian Anderson énekhangja. Már a korábbi évek fellépésein sem tudott megbirkózni egyes énektémákkal, mostanra azonban végleg csődöt mondtak hangszálai. Egyes dalokban olyan kántálásokat mutatott be ének gyanánt, melyeknek vajmi kevés köze volt az eredeti énektémákhoz. Az ütem sem mindig stimmelt nála, a magasabb tartományok pedig teljesen elvesztek. Ez a hiányosság sokat rontott a koncert értékén, David Goodier basszusgitáros például sokkal jobban teljesített ezen a téren. A hangszeres részek amúgy rendben voltak, Anderson is kiválóan fújta fuvoláját (fél lábon is ment neki, ha kellett), szájharmonikázott és gitározott is. Egyáltalán... frissnek és fittnek hatott a kétfelvonásos fellépés alatt. A Bouree most is csodásan szólt. A Bach-téma mellett még egy idegen tollal ékeskedtek, ez pedig a VIII. Henrik alkotta Past Time With Good Company volt, melyet a Blackmore’s Night is bevett a repertoárjába.

Felemás érzésekkel hagytam el a Kongresszusi Központ épületét. Végül is nem rossz produkciót láttam, a megszólalás is a helyén volt, kár, hogy az ének ennyire lehúzta az egészet.

Nem tudom, mennyire kreatív mostanában – öt éve jelent meg utoljára szólólemeze és tizennyolc esztendeje nem jelent meg Jethro Tull stúdióalbum. Kérdés, lesz-e még egy Tull-lemez vagy önálló produkció, bár ez a két dolog összemosódik nála az utóbbi évtizedben. Várom a folytatást, de ha Ian Anderson ének produkciójára gondolok, akkor már annyira nem vagyok biztos ebben…

Műsor:

Part 1: My Sunday Feeling / Love Story / A Song for Jeffrey / Some Day the Sun Won't Shine for You / Dharma for One / A New Day Yesterday / Bourrée in E minor / My God/

Part 2: A Passion Play / Too Old to Rock 'n' Roll, Too Young to Die / Songs From the Wood / Ring Out, Solstice Bells / Heavy Horses / Past Time With Good Company / Farm on the Freeway / Aqualung /// Locomotive Breath

szerző: Bigfoot
képek: Mohai Balázs és Molek Csaba
Köszönet a LiveSoundnak!


Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 897 olvasás

7 hozzászólás "My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19."

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

1. Florian Ophale-val már

Beküldő: cliff. Beküldés időpontja: 2019, január 27 - 14:13.

Florian Ophale-val már háromszor láttam őket Magyarországon. És pedig most (sajnos) nem voltam. Kicsit bealudtál.....

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. A beszámolóban is el van írva

Beküldő: at1538. Beküldés időpontja: 2019, január 27 - 14:33.

A beszámolóban is el van írva a gitáros neve. Ő helyesen Florian Opahle.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

3. Bigfoot, köszi a javítást,

Beküldő: at1538. Beküldés időpontja: 2019, január 27 - 16:23.

Bigfoot, köszi a javítást, Opahle nevében is.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

4. cliff: Ezt nem tudom, kinek

Beküldő: CsiGabiGa. Beküldés időpontja: 2019, január 27 - 17:57.

cliff: Ezt nem tudom, kinek címezted. Mindenesetre Bigfoot ott volt mindhárom előző koncerten és a cikkbe be is van linkelve mindhárom előző beszámolója. Jó reggelt! :)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

5. Ja csak arra gondolva, hogy

Beküldő: cliff. Beküldés időpontja: 2019, január 27 - 18:25.

Ja csak arra gondolva, hogy Florian Opahle már kb. 2003-05 óta dolgozik Andersonnal, és amit ír róla Bigfoot, az úgy igaz ahogy leírta, csak felesleges szerintem, ennyi év és koncert után már. ( mint pl. Portnoy-ozni D.T. esetében állandóan, Blackmorezni D.P. stb. stb...) az élet megy tovább az emberek jönnek mennek így döntöttek, vagy elfogadjuk vagy nem ...de bocs valószínűleg bennem van a hiba...További szép napot !

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

6. Szerintem itt inkább arra

Beküldő: CsiGabiGa. Beküldés időpontja: 2019, január 27 - 19:19.

Szerintem itt inkább arra volt kihegyezve a dolog, hogy hol Jethro Tull, hol Ian Anderson szóló turné néven játszik ugyanazokkal az emberekkel.
Másrészt legfeljebb Martin Barrézni fölösleges a logikádat követve, a jelenlegi zenészek felsorolása sohasem fölösleges. De szerintem ne rágódjunk ezen! Béke!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

7. Én az előző és az idei

Beküldő: horty911. Beküldés időpontja: 2019, január 27 - 23:50.

Én az előző és az idei koncertet is láttam, mind2 alkalommal boldogan hagytam el a koncert termet ;) 33 évesen örömteli, hogy egyáltalán volt lehetőségem élőben látni a nagy Öreget, független a hangja jelenlegi állapotától, bár ez engem nem lepett meg, úgyhogy nem ért csalódás. Mondjuk túl sokban nem tért el a felhozatal az előző koncerttől, de 1-2 kedvencem felhangzott, mint a Songs From The Woods vagy a karácsonyi témájú dal a Ring Out, Solstice Bells.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.