Vandenberg's Moonkings: Rugged And Unplugged

írta CsiGabiGa | 2018.11.24.

Megjelenés: 2018

Kiadó: Mascot Records

Weblap: vandenbergsmoonkings.com

Stílus: hard rock

Származás: Hollandia

Dalcímek

Értékelés

Adrian Vandenberg régi nagy kedvenc nálam. Amikor olvastam  – még egy külföldről behozott Metal Hammerben –, hogy az 1982-es Schenker-turné előzenekara volt a Vandenberg, akkor figyeltem fel rá. Akár elektromos, akár akusztikus gitárhoz nyúlt, mindkettőn szinte akrobatikus mozdulatokkal játszott. A Prelude Mortale cím szerintem magáért beszél, mely egy akusztikus intró volt az 'Alibi' lemez címadó dalához. De a Waiting For The Night akusztikus felvezetése is szinte önálló címért kiáltott.

Aztán a Whitesnake-ben ő volt az, akivel David Coverdale megcsinálta az első akusztikus duó turnéját 1997-ben, melynek nyomát őrzi a 'Starkers In Tokyo' lemez és DVD. Azokhoz hasonlóak a mostani átiratok is, a Sailing Ships konkrétan mindkettőn szerepel, de ennyivel be is fejezi a Whitesnake-korszak felidését. A Vandenberg-dalok közül az egykori nagy sláger-ballada, a Burning Heart szólal meg, ebben az egy dalban több üveghangot szólaltat meg gitárján, mint más egész pályafutása alatt. Zseniális és klasszikus! Nekem kicsit fura Jan Hoving orgánumával, túl sokszor hallottam Bert Heerinktől, számomra az az etalon.

A múltidézésen kívül elsősorban új dalait vetkezteti egy szál gitáros verzióra, persze tábortűz mellett senki se próbálkozzon előadni ebben a formában, mert azért van még bennük sok csavar, amit csak Vandenberg tud. A négy ballada (az első lemezről három, a másodikról egy) logikus választás, a meglepetés viszont rögtön a lemez elején arcomba csap: az 'MK II' lemez egyik slágerének, a Bad Company lüktetésű What Doesn’t Kill You-nak az akusztikus átirata igazi kuriózum. Olyan kakukktojás, mint a Give Me All Your Love a Too Many Tears, a The Deeper The Love és az Is This Love között a 'Starkers' lemezen.

Majdnem csak két név került a stáblistára! Hogy nem csak kétszereplős a történet, arról az Out Of Reach tehet. Ebben az egy dalban csatlakozik Sem Christoffel basszusgitáros és Mart Nijen Es dobos a produkcióhoz, persze szigorúan pianóban, akusztikus hangszereken. És az eredetiben szereplő hegedű kíséretet sem engedte el Adrian. Úgy érezte talán, hogy ez a dal nem áll meg a lábán egyedül?

A Breathingben is voltak vonósok eredetileg, ott nem érezte szükségét azok megtartásának. Gyönyörű dallam, nem kell hozzá nagy körítés, önmagában is tarol. A Walk Awayről meg már az 'MK II' lemez kapcsán is elmondtam, hogy a Burning Hearthoz méltó ballada, minden hangjából süt, hogy ugyanannak a tollából származik. Épp csak az üveghangok hiányoznak. A One Step Behindból pedig a mandolin hiányzik az eredetihez képest, de természetesen remekül pótolja akusztikus gitárral is.

A Sundown egy új téma, egy melankolikus hangulatkép, a Vandenberg-szólók minden tipikus jegyével, csak sokkal visszafogottabban, mint annak idején megszokhattuk. Ahol annak idején nyolc hangot lefogott, most megelégszik néggyel.

Pontszám: 7