Zöld Csillag: Szökésben

írta garael | 2005.11.12.

Megjelenés: 2004

Kiadó: Szerzői kiadás

Weblap: 

Stílus: hard rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

A zöld csillag nevezetű zenekar nem véletlenül választotta Radics Béla hí­res számának cí­mét nevéül: zenéjükben magas szí­nvonalon ápolják a magyar hard rock ősatyjának zenei örökségét. Természetesen mivel mai zenekar, hatásaik között fellelhető a P.Box, Lord, Bikini, Piramis, Török Ádám is, melyet nem is tagadnak, feldolgozásaikban örömmel nyúlnak a nagy elődök hagyatékához. A zenekar több tagcserét is átélt, és honlapjuk is csak 2003-ig követi a tagcseréket, nem tudom, hogy a feltüntetett felállás még élő e. A banda motorja mindenesetre Benyhe László gitáros, ám úgy érzem, a számok csapatmunka eredményei. A banda jó értelemben vett igazi örömzenét játszik, inkább a napos oldalát felvillantva a magyar hard rock-nak. Hallatszik, hogy a zenészek nem ma kezdték a szakmát, szerintem egy teljesen lemezérett együttessel van dolgunk. A honlap szerint a dalokat koncertek, klubbulik százain csiszolták véglegesre, és ez hallatszik is a végeredményen. Jóllehet a küldött promo cd hangzása demo-minőségű, a tompa hangzáson is átsüt a profi hangszeres teljesí­tmény. Külön ki kell emelnem az énekest, akinek hangja nekem Vikidál Gyuláét idézi, igazi nagy terjedelmű, "szőrös" rockhang. A kapott lemezen hét saját szerzemény, és két feldolgozás szerepel ( a honlap szerint a promóciós kiadványon ennél több dal kapott helyet). A nyitó szökésben c. nótát már most nyugodtan oda lehetne tenni a magyar hard rock örökzöldjei mellé, frankó hammondos motoros-himnusz, a P.Box stí­lusában, ám egyedi í­zekkel, különösen tetszik a Radicsos kis elszállós rész középen. Az "Egy gép" cí­méhez méltóan monoton riffel indul, majd a lassú, monoton tempó felgyorsul, én úgy érzem, hogy kicsit még lehetett volna ülni a dallamtémán, í­gy túl egyhangú a szám. A "Mindent és Semmi mást" amolyan Lordosan megszólaló dallamos darab, azonnal fülbemászó refrénnel, a "Pillangó Álma" pedig inkább Török Ádám progresszí­vabb világát idézi. Az "Igazság" egy játékosabb szám, frankó bulinóta, együtténekeltetős refrénnel, a "sakálvokálon" azonban szerintem egy kicsit változtatni kellene. Az "Végre Nyár" groovos riffekkel ellátott, kicsit DISCO-s szövegvilágú happy darab, poénoskodó billentyűvel, és csujjogatással. Az utolsó saját szerzemény a " kicsi ember" Taurus-os, lassú, elszállós, bluesalapú nóta. A feldolgozásokhoz nincs sok hozzáfűzni valóm, megfelelő alázattal nyúltak az örökzöldekhez, és még a Becsület tökszorongatós sikolyait is simán hozza az énekes.

Pontszám: 8.5