Bölcs szavak egy fiatalembertől: Interjú Zaher Zorgatival (Myrath)

A Myrath azon kevés arab zenekarok egyike, akik nemzetközi sikereket értek el, Tunéziában pedig úgy tudjuk, az egyetlen. Eddig egyszer jártak Magyarországon, 2011-ben az Orphaned Land előtt, már akkor is nagy figyelmet keltettek az arab népzenét a progresszív metallal kombináló muzsikájukkal, 2016-ban pedig az év egyik legjobb metalalbumát szállították a 'Legacy' képében. A ’Legacy’ turnéja sajnos elkerült minket, és a 2018-as ’Shehili’ turnéval sem jutottak el hozzánk. Nemrég Pozsonyba kellett mennünk, hogy láthassuk őket, a koncert után pedig sikerült meginterjúvolnunk Zaher Zorgati énekest.

Hard Rock Magazin: Legutóbbi albumotok, a ’Legacy’ két éve jelent meg és a hónap lemeze lett nálunk, Magyarországon.  Azóta headliner turnékat is szerveztek, most éppen a 'Shehili' turné végén vagytok.

Zaher Zorgati: Nemsokára véget ér ez az európai turné, és biztos vagyok benne, hogy a hátralévő koncertek is épp olyan különlegesek és intenzívek lesznek, mint az eddigiek.

HRM: Mi ez a 'Shehili'? Esetleg ez lesz az új album címe? És mit jelent?

Z.Z.: A Shehili meleg szelet jelent, tudod, ami nyáron fúj, mi úgy hívjuk, hogy sirocco vagy shehili. Az új album címében benne lesz majd valahogy, de még nem tudom, pontosan hogy.

HRM: Malek Ben Arbia gitáros az egyetlen alapító tag a zenekarban, ugyanakkor az első lemez, a 2007-es 'Hope' óta stabil a felállásotok. Hogy kerültetek össze?

Z.Z.: Mielőtt csatlakoztam, a zenekart Extasynak hívták és teljesen más volt a felállás. A 2007-es 'Hope' című lemezen még Elyes énekelt. Engem azért kerestek meg, mert úgy érezték, hogy élőben jobban mutatna, ha lenne egy frontember a bandában. Malek édesapja keresett fel – aki azóta sajnos elhunyt –, mert láttak egy koncerten az előző bandámmal és tetszett nekik. Eljöttek hozzám és megbeszéltük a részleteket. Éppen kiléptem az előző zenekaromból, mert Dubajba akartam utazni, hogy tanuljak, amikor előálltak az ajánlatukkal. Szóval meg kellett az egészet beszélnem a családommal. Végül nem utaztam el Dubajba és csatlakoztam a Myrath-hoz, de ezzel párhuzamosan a tanulmányaimat is be tudtam fejezni Tunéziában. A családom nagyon boldog és büszke rám, mindig segítettek nekem.

A Myrath-tal [a beszélgetés során legalább kiderült, hogy „Mirát”nak kell ejteni] először kisebb koncerteket adtunk és fesztiválokon léptünk fel. Sokat játszottunk előzenekarként olyan bandák előtt, mint a Symphony X, a W.A.S.P., Tarja, az Epica és az Orphaned Land. Egyébként az Orphand Landdel [és a Dalriadával – a szerk.] megyünk egy rövid japán turnéra hamarosan.

HRM: Minek köszönhető ez az összetartás, miközben más zenekarokban évente cserélődnek a tagok?

Z.Z.: Minden bandának megvannak a problémái, nekünk is.  Ez nekünk sosem a pénzről szólt és régóta ismerjük egymást. A zene szeretete miatt zenélünk, és mindannyian ezt akarjuk csinálni, zenélni és turnézni. Mindenki a legjobbat akarja a zenekarnak és bízunk egymásban.

HRM: Hazai rajongói bázis nélkül elképzelhetetlen a nemzetközi karrier. Mennyire támogatják a helyi kiadók (esetleg a népzene beépítése miatt az állam) a zenészeket? És mennyire támogat a helyi közönség? Az átlagemberek mennyire vannak képben veletek kapcsolatban?

Z.Z.: Az államtól semmiféle támogatást nem kapunk és a hazai kiadóktól sem, de ez nem is számít, megvan a saját kiadónk. Ami a tunéziai rajongókat illeti, ők az egyik legjobbak a világon, mert teljesen őrültek. Más helyeken az emberek gyakran csak ácsorognak a koncerteken, de a tunéziai rajongók minden hangot éreznek. Számomra ők a legjobbak. Az átlagemberek is ismernek minket idehaza, azok is, akik nem hallgatnak metalt. Egyfajta büszkeség ez az embereknek errefelé, hogy mi egy nemzetközileg is ismert észak-afrikai banda vagyunk. Ez nemcsak a zenéről, hanem a kultúráról és a politikáról is szól. Tunézia az egyik legnyitottabb ország ebben a térségben. Más arab országokkal ellentétben mi nyitottak vagyunk a nyugat felé is. Ugyan történtek itt is rossz dolgok, mint Franciaországban vagy Németországban, de ettől még mi nyitottak és vendégszeretőek maradunk. Mi a tunéziai szellemiség nagykövetei vagyunk, és ezért próbalunk is egy jó képet festeni az országunkról. Én úgy gondolom, hogy mindannyian a Föld gyermekei vagyunk nemzetiségtől függetlenül, és ezt a mentalitást igyekszünk terjeszteni a zenénkkel.

HRM: Milyen zenei képzettségetek van? Főleg az érdekelne nagyon, milyen kapcsolatotok volt korábban a népzenével, mert egy erős kapcsolat nélkül nem lehetne ilyen harmóniában összeegyeztetni a népzenét és a metalt.

Z.Z.: Ezt jól látod. Kell, hogy legyen fogalmad a keleti zenékről. A keleti zene nemcsak moll-skálákból áll, ennél sokkal bonyolultabb. Ugyan mi sok közép-keleti motívumot használunk, de a keleti zene az arabtól a japánig terjed. A jövőben szeretnénk még több hatást beépíteni a zenékbe, legyen az indiai, kínai vagy éppen japán. Elég sokat tudunk a saját népzenénkről, ami 3000 éves. A tunéziai zene gyökere a berber népzene, ami még az arabok előtt érkezett a térségbe. Aztán van itt észak-afrikai népzene, ami a tunéziai, a marokkói és az algériai népzenét foglalja magába. Ezekben a zenékben közös skálákat használunk és hasonlóan épülnek fel a dalok. Ezeken túl andalúz muzsika is érkezik hozzánk Spanyolországból, és persze a közép-keleti arab népzene is erősen jelen van, ami szintén nagyon szerteágazó. Teljesen különbözik egymástól a libanoni, az egyiptomi, a palesztin, a jordán, az izraeli népzene, vagy amit a Perzsa-öböl menti államokban hallhatsz. Mivel Tunézia multikulturális ország, ezek a hatások mind itt vannak. Nem kell elutaznunk és kutatnunk ezen zenék után, mert itt vannak és részei a mi saját kultúránknak. Ezt mind tanuljuk az iskolában.

HRM: Hogy érzitek, a mai világban előnyt vagy hátrányt jelentenek a zenétekben szereplő arab motívumok?

Z.Z.: Ez egy jó kérdés. Úgy gondolom, mindkettő. Azok, akik nyitottak, nyilván szeretik, hogy ennyiféle zenei elem megjelenik a mi muzsikánkban, akik pedig szűklátókörűek, azok biztosan nem. Nem mindenki tudja ezt befogadni. Vannak olyanok, akik azt mondják, ez szar, ez nem metal, az igazi metal a Metallica vagy a Pantera. Én elfogadom, hogy mindenkinek más az ízlése.

HRM: Volt ezzel kapcsolatban valami negatív élményetek?

Z.Z.: Néha, de minket nem érdekel. Tudod, ezek a negatív vagy sértő megnyilvánulások mindig egy egyéntől jönnek, szóval ez alapján sosem ítélünk meg mondjuk egy egész országot vagy régiót. Fanatikusok és ostobák mindenhol vannak. Nekünk az a legfontosabb, hogy magas szinten adjuk elő azt, amit tudunk, és nem számít, hogy ez néhány embernek nem tetszik. Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy mit keresnek ezek az arabok az én országomban, mások meg azt, hogy de jó, hogy itt vagytok. Mindenhol van jó és rossz.

HRM: Bölcs szavak ezek egy ilyen fiatalembertől. Ti is úgy gondoljátok, hogy a ’Legacy’ dallamosabb vonala meghozta az áttörést a zenekar életében?

Z.Z.: A 'Legacy' egy nagyon dallamos lemez lett, és az új is az, de ezúttal törekedtünk a helyes egyensúlyra, ami a dallamosságot és a keménységet illeti. De egyértelmű, hogy a 'Legacy' azok számára is befogadható volt, akik egyébként nem hallgatnak metalt. Nem volt túl súlyos, de egyedi a megszólalása. De ez is volt a célunk vele.  Természetesen szeretjük a heavy metalt, a progresszív rockot, a hard rockot, és szeretnénk, ha azok, akik ezeket a zenéket szeretik, felfedeznék a mi zenénket is.

HRM: Gondolom, örültök a sikernek. Megváltoztatott ez titeket? Vagy ugyanott, ugyanúgy éltek, mint korábban?

Z.Z.: Egy kastélyban élek Spanyolországban. (nevet) Haver, semmi nem változott! Persze jó lenne, ha egy nap meggazdagodnánk a zenélésből, de az sem baj, ha nem, mert legalább azt csináljuk, amit szeretünk. Jelenleg mindannyian dolgozunk a zenélés mellett. Szóval inkább pumpáljuk a pénzt a csapatba és nem veszünk ki belőle, de ez nem probléma. Ha valamit szeretsz csinálni, akkor hajlandó vagy érte áldozatokat hozni. A rajongóink azok, akikért érdemes még keményebben dolgozni és még több áldozatot hozni.

HRM: Készül az új lemezetek, és úgy hallom, már a koncerten is bemutattok néhány dalt belőle. Milyen irányba mentek tovább a 'Legacy' sikerei után? Mit lehet tudni az új albumról? (Mikor jelenik meg, hány dal lesz rajta, lesznek-e extra közreműködők?)

Z.Z.: Már elkészült az új lemez és játszunk is három új dalt a koncerteken. Többet nem lehet promóciós okokból. Az emberek nem ismerik még ezeket a dalokat és leszarják, amikor játsszuk őket. (nevet) Ami az új zenei irányt illeti, azt gondolom, hogy ez az eddigi legérettebb lemezünk. Minden téren érettebbek lettünk. Nem próbáljuk lemásolni az előző lemezeinket. Mindig az érzéseinket, a szívünket tesszük a zenébe. Ezt az egészet a zene szeretete miatt csináljuk. Mostanában viszonylag gyakran találkozni olyan bandákkal, akik mechanikusan játszanak, akik robotok módjára alkotnak. Mi nem ilyenek vagyunk, nekünk fontos, hogy kövessük a az érzéseinket. Ha érzed a melódiát, akkor egy remek dalt fogsz írni. Később meg lefordítod a dalaidat a közönségnek a színpadon, és ha a szívedből jön, akkor biztos, hogy megértik. Az emberek nem hülyék, megérzik, ha őszinte a muzsikád. Ez olyan, mint a főzés, ha szeretetből csinálod, akkor sokkal jobb lesz a végeredmény. Szóval a legfontosabb összetevője a zenénknek a szeretet, aminek tisztának és őszintének kell lennie.

HRM: Mennyire közös a dalszerzés? Vagy van fő dalszerzőtök?

Z.Z.: Mindig közösen dolgozunk. Én, Elyes [Elyes Bouchoucha billentyűs] és Malek [Malek Ben Arbia gitáros] kezdjük a munkát, mi dobjuk össze a dalok vázát. Mondjuk én írom a melódiát, aztán Malek rendesen kidogozza, ad hozzá riffet. Ugyan tudok gitározni, de nem vagyok olyan jó, mint Malek, szóval az ő dolga a gitárrészek kidolgozása. Sokkal jobban ért hozzá, hogy kell a riffeket hozzáfűzni a melódiákhoz. A keleti motívumokért pedig Elyes a felelős. Aztán ebből az egészből a producerünk, Kevin Codfert [aki az Adagio billentyűse] kreál valódi dalt. Persze az alapokat, a basszust és a dobot először digitálisan írjuk meg, amit később a dobosunk, Morgan és a basszerosunk, Anis rendesen átgyúr a saját szája íze szerint. A felvételek természetesen valódi dobokon történnek. Amikor megvagyunk a felvételekkel, akkor jön a keverés, ami hatalmas munka, mert rengeteg hangszert használunk.

HRM: Megírjátok a dalokat arab szöveggel, és utána fordítjátok le? Vagy hogy történik ez? Ki írja az angol szövegeket?

Z.Z.: A szövegeket Aymen Jaouadi és Perrine Perez Fuentes segítségével írom, általában angolul. Az új lemezen egy arab nyelvű dal lesz, amit egy híres tunéziai énekes ad elő.

HRM: A Believer klipje igen látványos lett. Saját ötlet alapján készült vagy teljesen megbíztatok a szerb társaságban?

Z.Z.: Közösen dolgoztunk az ötleteken és a következő két videót is velük készítjük. Ezek is hasonlóan látványosak lesznek. Mindig próbálunk valami jobbat készíteni, de ez nagyon nehéz, mert bonyolult a technológia és ráadásul nagyon gyorsan fejlődik. Egyszer szeretnék egy egyszerűbb, hagyományosabb klipet készíteni. Tudod, olyat, hogy sétálok az utcán és közben énekelek. (nevet) Már egy kicsit belefáradtam ebbe a 3D-s dologba, jobban kedvelem a természetesebb képeket.

HRM: A The Unburnt című szám – amit a koncerten is eljátszottatok – akár a ’Game of Thrones’ egyik betétdala is lehetne. Ki ennyire fanatikus a bandában, hogy a sorozatról írtatok egy számot? Vagy a könyv ihletett meg titeket?

Z.Z.: Mi is hétköznap arcok vagyunk és mi is rajongók vagyunk. Imádjuk a 'Game Of Thrones' sorozatot és úgy gondoltuk, hogy csinálunk egy ilyen dalt. A könyvet nem olvastam, de a sorozat rabja vagyok, nagyon várom a folytatást.

HRM: Ezen a pozsonyi koncerten billentyűs nélkül játszottatok. A koncert végén bemutattad a zenekart („On the keyboards: no-one this time”), ekkor mondtad, hogy ez csak átmeneti állapot, mert lebetegedett. Reméljük, jobban van már!

Z.Z.: Igen, már jobban van. Ételmérgezése volt, ezért nem tudott velünk játszani.

HRM: 2011-ben voltatok már Budapesten az Orphaned Land vendégeként, akkor sokak szerint elloptátok a show-t a főzenekar elől.  Azóta megjelent a 'Legacy' lemezetek, mely szerintem a koronája eddigi életműveteknek, rengeteg rajongótok van itt nálunk. Miért hagytátok ki Magyarországot a turnéból? Egyetlen koncertszervező sem keresett meg?

Z.Z.: Mi mindenhol akarunk játszani. Sajnos Magyarországról senki nem keresett meg minket, talán a koncertszervezők nem szeretnek minket, nem tudom. Remélem, legközelebb azért eljutunk hozzátok is.

Az interjú elkészítése igazi csapatmunka volt. Köszönöm a segítséget Pálinkás Andrásnak, karpatisznak, Bigfootnak és Savafannak (aki gyűjti a közös fotókat az előadókkal), ők valamennyien hozzájárultak ahhoz, hogy ez a beszélgetés létrejöhessen a Hard Rock Magazin és a Myrath énekese között.