Séta a Pink Floyd világában: Keep Floyding – A38 Hajó, 2018. 03. 10.

Bevallom, tartottam ettől a koncerttől. Azért, mert számomra a Pink Floyd hosszú évtizedek óta az egyik legnagyobb zenei élmény, és nem tudtam elképzelni, hogy egy tribute banda nyomja a dalaikat. Körülbelül tíz éve az Arénában megnéztem egy Ausztráliából származó alakulatot, akiket úgy hirdettek, hogy David Gilmour és Roger Waters szerint is ők a legjobbak ezen a vonalon. Mit mondjak, nagy hiányérzettel és csalódással jöttem ki a csarnokból.  Túl sok show, kevés zene, hogy summázzam élményeim az estről. Szóval, egy kicsit féltem, amikor a hajó felé lépkedtem.

Öttagú formáció (Goldschmidt Gábor – gitár, ének, Tóth András – gitár, Segesdy Márton – billentyűsök, ének, Heinfarth György – dob, Balázs Bálint – basszusgitár, ének) két vokalistával kiegészülve (Garda Zsuzsa, Simon Edina) adták elő kétórás műsorukat, melyben nemcsak a Pink Floyd, hanem Roger Waters és David Gilmour szólókarrierjéből is mutattak be szösszeneteket.

Elsőbálozóként vettem részt a Keep Floyding koncertjén, eddigi életútjaink még nem keresztezték egymást az egykoron Echoes Of Pink Floyd névre hallgató alakulattal, akik 2009 óta futnak jelenlegi nevük alatt.

Talán nem tűnik ünneprontásnak, ha azt mondom, nem okozott meglepetést a koncert kezdete, hiszen a ’The Dark Side Of The Moon’ album bevezetője, a Speak To Me - Breathe hömpölygő ritmusait hallhattuk először. Aztán legnagyobb örömömre odavágtak a ’Meddle’ nyitányával, a One Of These Days-zel, amit személy szerint az egyik legjobb instrumentális dalnak tartok, amit valaha írtak. Amikor a Time-ot játszották, akkor lett számomra evidens, ezek a srácok nagyon is tudják a feladatukat. Abszolút hiteles, autentikus műsort kapott a Hajó közönsége zenében, megszólalásban, látványban egyaránt. Ezt az érzetemet csak megerősítette Garda Zsuzsa és Simon Edina énekteljesítménye, amit a The Great Gig In The Sky-ban nyújtottak. De menjünk sorjában! Zeneileg azért lehettünk elégedettek, mert nagyon híven játszották a dalokat, egyes szólókat, például az Another Brick In The Wall 2 és a Time esetében is hangról hangra hozták, de említhetném a Marooned hangszeres fantáziáját a ’The Divison Bell’ albumról. Hangzásban sikerült a példakép mögé felzárkózni annak ellenére, hogy természetesen nem áll akkora technikai apparátus a Keep Floyding mögött. És a látványt is profi módon megtervezték minden egyes számhoz, hogy még hűségesebben tudják megidézni a nagy példaképet. Összegezve nem egyszerű feladat megvalósítani egy Pink Floyd show-t zeneileg és vizuálisan, ám ezek a magyar srácok bravúrosan hajtották végre a feladatot, és a műsor célba talált egy ilyen kis klubhelységben is.

Ügyesen szerkesztették össze a műsort. A buli első felében a három legsikeresebb album, a ’The Dark Side Of The Moon’, a ’Wish You Were Here’ és a ’The Wall’ darabjai mentek jórészt. A ’Wish You Were Here’-ről érdekes választás volt a riffelős Have a Cigar, amit eredetileg a kultikus angol énekes, Roy Harper ad elő. A második részben a kései, Waters nélküli Pink Floyd (’Momentary Lapse Of Reason’, ’The Divison Bell’) szerzeményeit hallhattuk. Becsúszott pár csemege is a végére, hiszen egy Gilmour és két Waters szólódal is helyet kapott a programban (Donald Trump vicsorgó ábrázata bántotta az ember retináját a háttérben), sőt az 1972-es Floyd-album, az ’Obscured By The Clouds’-ról a The Gold It’s In The… is felcsendült. A ráadásban pedig még két téglát mutattak meg a Falból.

Egy kis hiányérzetem azonban maradt. Noha tudom, hogy a zenekar repertoárjában helye van a korai pszichedelikus korszaknak, szívesen vettem volna egy kis bemutatót Syd Barrett befordult dalaiból, vagy pár szösszenetet az ’Ummagummá’-ról, az ’Atomheart Mother’-ről. Meghallgattam volna, hogy szól a Waters-féle sikítás élőben a Careful With That Axe Eugene-ben. Hogy ez utóbbihoz milyen vizuális körítés passzolt volna?  Talán Antonioni a ’Zabriskie Point’ mozijának az a jelenete, amikor a szikla oldalába épült luxusvilla felrobban. Talán még színesebb lett volna az előadás ezekkel a szivárványszínű zenékkel, azért jó volt így is ez az este.

Mivel arra elég csekély esélyt látok, hogy a Pink Floydot még egyszer láthassam élőben, így maradnak Waters és Gilmour grandiózus koncertjei, kis hazánkban pedig létezik egy tehetséges muzsikusokból álló zenekar, mely készen áll arra, hogy a Floyd teljes karrierjét bemutassa élő fellépésein. Ám azt is tudom: volt egyszer EGY Pink Floyd…

Dallista: 

Speak To Me / Breathe / One Of These Days / Time /The Great Gig In The Sky / Another Brick In The Wall - Part 2 / Hey You / Have A Cigar / Take It Back / Marooned / On The Turning Away / Pigs / In Any Tongue / One Slip / Smell The Roses / Each Small Candle /// Comfortably Numb / Run Like Hell

Szerző: Bigfoot
Képek: Facebook