Frank Hannon: From One Place... To Another Vol.1

írta Hard Rock Magazin | 2018.02.19.

Megjelenés: 2018

 

 

Kiadó: Pledge Music

Weblap: http://frankhannon.com

Stílus: southern rock / country

Származás: USA

 

Zenészek

Frank Hannon – gitár, ének
Duane Betts – gitár, ének
Matthew Nelson – gitár, ének
Gunnar Nelson –gitár, ének
Paul Jackson – gitár, ének
Ron Keel – gitár, ének
Roger Fisher – gitár
Tommy Curiale – dob
Alyson Kimball – vokál

Dalcímek

01. Blue Sky
02. Call Me The Breeze
03. Under The Milky Way
04. Jim Dandy To The Rescue
05. You're My Best Friend
06. Garden Party
07. Sunrise In Texas
08. I Hear Ya Knockin'
09. Joy To The World
10. Four Letter Word 

Értékelés

Egyik kedvenc bandám, a Tesla alapítója és gitárosa a sokadik szólóprojekttel próbálkozik, és a múltkori borús anyaghoz képest a beharangozó nóta és az infók ismeretében lazább és könnyedebb műre lehetett számítani. És ahogy a reklámszlogen mondá: „Így is lett!” Nagy örömömre szolgál, hogy a southern és a country kies mezejére lépett, ami nem meglepő, ha az emberfiának a legendás Allman Brothers Band alapító tagja az apósa. Saját örömére – meg persze a papa biztatására – összegyűjtött kb. 30 dalt, amiből végül tíz került a lemezre. A fent említett műfaj prominens szereplői segítették hősünket az autentikus érzést és hangzást összerakni.

Alapvetően a lemez egyfajta főhajtás a műfaj '60-as, '70-es évekbeli legendái előtt, de a közelmúlt és napjaink előadói is szerepet kaptak. Lényegében nem akarja az eredeti műveket átformálni, csak ízlésesen tálalni és saját receptje szerint fűszerezni. A stúdióban remek munka folyt, hiszen a barátok és meghívott zenészek nemcsak zenei tudásukkal, hanem a műfajra jellemző lazasággal is segítették Frank bátyót.

Van egy amcsi mondás, miszerint a Bar-B-Que nemcsak kaja, hanem egy életérzés, mivel kell hozzá hús, köret és egy jó társaság. Ez az album virtuális gasztronómiai utazás: az étlapon van előétel, koktél, puhára főtt oldalas jól megfűszerezve, erdő mélyén, zugiban főzött whisky és az elmaradhatatlan desszert. A jó társaság pedig adott a kitűnő muzsikusoknak köszönhetően.

Az első három nótában igazi déli ínycsiklandozó falatokként támadják ízlelő bimbóinkat az újramelegített dalok, ízlésesen megfűszerezve, jól nyakon öntve titkos recept szerint kikevert szósszal. Az önmagukban is zseniális nóták a stúdió adta lehetőségeket kihasználva, a dalok szerkezetén mit sem változtatva frissen, üdén kerülnek terítékre. A fűszereket helyettesítő autentikus hangszerek: bendzsó a Blue Sky-ban és steel gitár a Lynyrd Skynyrd örökbecsű dalában, a Call Me The Breeze-ben. Ezek adják meg az alaphangot, a szószt pedig Paul Jackson mívesen kidolgozott gitárszólója testesíti meg.

Ezt követően a grillben puhulva átjárja a füst  az „égi tejutat”, időt hagyva, hogy a csontról leváljon a hús, miközben nagyokat hallgatva révedünk a magunk mögött hagyott múltba. A joint és a mélabús dalocska letargikus hatása alól jófajta energiaital zökkent ki minket: egy jópofa boogie, a Jim Dandy To The Rescue. A dal hihetetlen intenzitással robban be az éterbe, hogy a vendég Alyson Kimball vokálozása és fantasztikus szaxofon szólója emelje a színvonalat. (Nálam ez a lemez egyik csúcspontja.) Ezután jön a kakukktojás: a Queentől a You're My Best Friend, amit sikerült úgy átgyúrni, hogy a redneck farmerek is vidáman dudorászhassák traktorjaikon zötykölődve.

Eljött a sörözés ideje, miközben a Nelson ikrek hathatós közreműködésével beindul a Garden Party, amit még apuci dudorászott anno klasszikus country stílusban. Megelégedésemre újra szól a steel gitár, és a vokálok is ott és úgy szólalnak meg, ahogy kell. A terítékre került Sunrise In Texas, a Blackberry Smoke gyönyörű balladája valahogy kilóg a többi közül. Kedvenceim pedig, de hagyni kellett volna még időt, hogy érlelődjön a pácban. (Különvéleményem, hogy egy Creedence Clearwater Revival nóta jobban illeszkedett volna a koncepcióba.)

A kerti ünnepség végére elkészült a koktél: jól összerázva a limonádé, tüzes víz és jófajta gyógykészítmények egyvelege a háborgó gyomor csillapítására, hogy össznépi jókedvbe csapjon át az album utolsó harmada, ahol olyan slágerek sorakoznak, mint az I Hear Ya Knockin’, amit számos legenda dolgozott már fel több-kevesebb sikerrel. Ebből a trióból stílszerűen a hab a tortán a Joy To The World. A The Metal Cowboys frontembere, Ron Keel segítségével sikerült az alapvetően gospel nótát felturbózni. A levezetésben pedig a nagy tálca amerikai pitét az ikonikus legenda, Willie Nelson fia, Lukas teszi emészthetőbbé a Four Letter Wordben. A mulatságnak vége, kaja-pia elfogyott, de a dalok még sokáig ott motoszkálnak az agyamban, hogy még napokkal később is dudorásszam.

Szerző: Angus2

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások