A négyből három évszak kipipálva: Wintersun, Whispered, Black Therapy – Barba Negra Music Club, 2017. 09. 22.

írta savafan | 2017.09.26.

Vége a szabadtéri időszaknak erre az évre, újra beköltöztünk a hat évvel ezelőtt nyílt Barba Negrába, hogy egy különleges zenekarral nyissuk a szezont. A 14 év alatt mindösszesen csak három albumot megjelentető Wintersun volt az est főbandája, akiknek idén jelent meg a négy évszakra hajazó lemezük. A lemez háromnegyedét el is tolták élőben, ám előttük még két zenekar melegítette be a publikumot.

 

 

Az olasz Black Therapy melodikus death metalja tartalmazta a stílusnak megfelelő elemeket, bár én azt gondoltam, hogy a latinos temperamentumuk jobban előtérbe kerül a koncerten.

Számomra picit statikusnak tűnt a banda, bár az akkor még szellős közönség jól vette a lapot. Összességében nem az én világom ez a fajta muzsika, bár a Voices In My Head bizonyos részei tetszettek. Na, persze nem Giuseppe acsarkodós károgásai, szóval egy hébe-hóba elejtett tiszta éneknek nagyon örültem volna. Bemelegítésnek megfelelt a banda, de a következő banda érdekesebbnek tűnt.

Bevonuláskor azt hittem, hogy eltévedtek a srácok. A Whispered tagjai piros-fekete kimonókban és arcfestéssel sétáltak be a színpadra, már csak a vágott szem hiányzott az autentikus japán kinézethez. A finn banda zenéjében érdekesen keverednek a folk metal elemei a japán hangzással. Ahol a többi északi csapat muzsikájában erősebben vannak jelen a folkos elemek és hangszerek, ott ázsiai témákat hallani, ráadásul nekem az volt az érzésem, hogy a gitárszólók terén is inkább a japán bandáktól tanultak, mint az európai vonaltól. Amúgy megvoltak a zenében a bulizós humppa metal részek, amiket a közönség egy emberként énekelhetett, illetve táncolhatott rá, de minden másban az ázsiai ízeket éreztem a bulin.

Érdekes volt látni, hogy míg az egyik tag mezítláb tolta a bulit, az énekes szamuráj zokniban játszott, a harmadik hangszeres pedig tornacipőben. Valahol persze picit megmosolyogtató ez a fajta párosítás, mert hogyan lehet összerakni a folk metal alapokat az ázsiai színekkel? Nem éppen ez ugrik be elsőként az embernek, amikor közös pontokat keres. Amúgy jót tett a muzsikának, hogy a refrénekben sokat vokáloztak a tagok, ezekkel a kórusos részekkel picit elvették a rekesztett ének éleit. Itt már sokkal több részt élveztem, mint az olasz brigádnál, több szám zenei alapja kifejezetten tetszett, persze elsősorban a dallamosabb részek, az eszement szegelés nem jött be. Meglepő volt ez a fajta stílusházasság, de élvezhető bulit adtak. Még egy mini circle pitre is rá tudták venni a közönséget.

Setlist: Strike / Exile of the Floating World / Kensei / Sakura Omen / Lady of the Wind / Hold the Sword / Bloodred Shores of Enoshima

A Wintersun műsorával kapcsolatban arra voltam kíváncsi, hogy az idei albumot teljes egészében eljátsszák-e, vagy ha valami kimarad, akkor melyik évszak kerül ki a programból. Mivel vége a nyárnak, így az maradt ki, az album további tételeit szépen beiktatták a régebbi számok közé.

Kezdésként a tavasszal nyitottak, és láthatóan belakták a színpadot. Már nyoma sem volt statikusságnak, Jari Mäenpää énekes a színpad minden pontján feltűnt, az instrumentális részek alatt pedig folyamatosan tartotta a kapcsolatot a közönséggel, grimaszolt, felpörgette a népet. Ennek gyorsan meg is lett az eredménye, a közönség az első taktusoktól élvezte a koncert minden pillanatát, és ennek hangot is adott. A bandatagok arcáról sem lehetett a mosolyt lehervasztani, láthatóan ők is élvezték a bulit. A színpad elejére kitett dobogókon is gyakori vendég volt minden tag, a szólókat is szépen elosztotta egymás között a két gitáros.

A turnéra sajnos egészségügyi okok miatt nem tudott eljönni a banda dobosa, így a Stratovarius ütőse, Rolf Pilve segítette ki a zenekart. Az impozáns dobcucc mögül alig látszott ki, de megbízhatóan hozta a bonyolultabb témákat is.

Sokat dobott a hangzáson, hogy a kórus részeknél mindhárom gitáros mikrofonhoz állt és megtámogatták Jarit. A Wintersun kezdésére már közel félház gyűlt össze a klubban és úgy tűnt, igazi fanatikusok jöttek el az estére, még a hátsó sorokban is a bandával együtt énekelték a szövegeket, sőt többen táncra is perdültek, amire a színpad közeli sűrűben nem sok esély lett volna, mivel ott ment a zúzda rendesen. A kezdő, új lemezes tétel után régebbi dalok jöttek, és bevallom, nekem ezek jobban bejöttek, mint az új anyag dalai. A korai számok dallamossága jobban megfogott, a tiszta énekes részek kifejezetten erősek voltak, ráadásul remek szólókat is kaptunk hozzá.

A frissen igazolt gitáros, Asim nem lógott ki a bandából, a közös pózolásokban is részt vett. (Ha nem hívják fel a figyelmemet, hogy friss tagról van szó, fel sem tűnt volna.) Látványban a színpad minden apró eleme az új lemez látványvilágát hozta a háttérvászontól kezdve a dobogókat takaró rongyokig, és a fényekkel is szépen bántak. Hangzásilag a buli nagy része egész jó volt, egy rövid ideig láttam csak tüsténkedni az egyik technikust a színpadon.

Az új lemezt hallva az ősz volt az, ami nem tetszett, az egész szám alatt hallható szegelés elég nyomasztóra sikeredett, így ez a dal a koncerten sem nyerte el tetszésemet. Talán annyival volt elviselhetőbb a lemezverzióhoz képest, hogy a koncerten a monoton zakatolást a lábdobbal oldották meg, mivel nincs ember, aki kézzel bírná ezt estéről estére. Erre egyébként a ráadás előtt került sor, és eléggé leültette a program végét, persze a ráadásban elővett címadó tétel helyrebillentette a rendet. A hosszú számoknak köszönhetően fel sem tűnt, hogy közel másfél órát játszottak a finnek és engem is meglepett, hogy mennyire pozitívan csalódtam a koncertben.

Setlist: Awaken From the Dark Slumber / Winter Madness / Beyond the Dark Sun / Death and the Healing / Sons of Winter and Stars / Loneliness / Starchild / Eternal Darkness /// Time

Az este tetszési indexe folyamatosan emelkedett. A kezdés annyira nem ragadott magával, a „true finnish samurai metal” már érdekesebb volt, a főbanda koncertjének nagy része pedig kifejezetten tetszett. Szezonkezdetnek megfelelt, jöhetnek a számomra még kedvesebb bandák koncertjei.

Szöveg és fotók: Savafan
Köszönet a Hammer Concertsnek!
További fotók ITT

Legutóbbi hozzászólások