Dirkschneider: Live - Back To The Roots – Accepted!

írta Bigfoot | 2017.08.01.

Megjelenés: 2017

 

 

Kiadó: AFM

Weblap: http://www.udo-online.com/

Stílus: Heavy Metal

Származás: Németország

 

Zenészek

Udo Dirkschneider - ének
Sven Dirkschneider - dob
Fitty Wienhold - basszusgitár
Andrey Smirnov - gitár
Kasperi Heikkinen – gitár

Dalcímek

01. Intro
02. Starlight
03. Living For Tonite
04. Flash Rockin' Man
05. London Leatherboys
06. Midnight Mover
07. Breaker
08. Head Over Heels
09. Neon Nights
10. Princess Of The Dawn
11. Winter Dreams
12. Restless And Wild
13. Son Of A Bitch
14. Up To The Limit
15. Wrong Is Right
16. Midnight Highway
17. Screaming For A Love-Bite
18. Monsterman
19. T.V. War
20. Losers And Winners
21. Metal Heart
22. I'm A Rebel
23. Fast As A Shark
24. Balls To The Wall
25. Burning
26. Outro

Értékelés

Egy kis huzavona előzte meg ennek az anyagnak a megjelenését, mert Udo először tavaly áprilisban akarta képi formátumban dokumentálni (állítólagos) búcsúját az Accept '80-'85 közti sikerszériájától, aztán (talán elégedetlen volt a felvételekkel) a Memmingemben rögzített koncert csak dupla CD-n jelent meg 2016 végén, jó nagy csalódást okozva a rajongóknak a videó elmaradása miatt. Hogy pontosan mi miatt gondolta meg magát újra az énekes (lehet, hogy belejátszott a rajongók nyomása is), nem tudni, a lényeg, hogy tavaly decemberben bekapcsolták a kamerákat egy brnói koncerten.

Az ilyen kiadványra mondják, hogy kockázatmentes. Egy koncerten előadni a legnagyobb Accept-slágereket… Nos, mocskos módon félre kell nyúlni, hogy balul süljön el. Ám erről szó nincs. Udo és kis csapata holt precízen nyomják ezeket a harminc-harmincötéves dalokat. Egy darab a gyermekkoromból – mondhatnám.  Tagadhatatlan, hogy nem tudom emóciók nélkül hallgatni. Rongyosra hallgattuk a kazettákat, melyekre a lemezeket rögzítettük.

Jó munkát végzett az ötös. Nagyjából ragaszkodnak a szerzemények eredeti verziójához – az is igaz, hogy a heavy metal műfaj nem enged meg annyi improvizációt, mint a progresszív rock –, csupán a szólóknál hallunk itt-ott más dolgokat. Andrey Smirnov tisztelettel bánik Wolf Hoffmann futamaival, bár esetenként önállósítja magát ez a ruszki srác. Ügyesen bánik hangszerével, nemcsak akkor, amikor technikai tudását mutatja be, de akkor is, amikor a közönséget kell vadítani hatásvadász trükkökkel. Szerencsére tudja, mikor elég, nem megy át felesleges magamutogatásba. Nagyon feszes a ritmusszekció, főleg, Dirkschneider Jr., Sven remekel. Egyes helyeken nem várt pörgetései tovább vadítják a zenét, játéka amúgy nagyon pontos. Nem egy nagy showman, de azért nem olyan unott, mint Charlie Watts

Jól eltalálták a repertoárt is. Hozzák a dallamos vonalat (Mindnight Highway, Midnight Mover, Winter Dreams, Living For Tonite) és a kalapálós témákat is (Breaker, Fast As A Shark, TV War), valamint a kihagyhatatlan örökzöldeket, amiket felesleges felsorolni. Az I’m Rebelen lepődtem meg: teljesen punkosan nyomják, a vokált, mintha sakálok üvöltenék, szóval jól pofán vágták az egészet. A DVD-n látszik, hogy nem túl nagy helyen zajlik a koncert, és ez így jó. Személyes, közeli és bensőséges.

Többek közt a filmfelvétel miatt tartom fontosnak az anyagot. A nagy sikerek idején csak egy harmincperces élő LP (’Kaizoku-Ban’ - 1985) jelent meg, öt évvel később jött ki egy dupla koncertalbum és egy videokazetta ebből a korszakból (’Staying A Life’), ám ez utóbbi (a videó) csonkára sikerült. Most teljes egészében élvezhetünk, nézhetünk egy olyan koncertet, ahol csak Accept-dalok szólnak, igaz Wolf Hoffmann, Peter Baltes és Stefan Kaufmann nem játszik, viszont a kis smirglihangú metaltörpe itt van velünk.

A végén én elhagytam volna a bónuszként szereplő Frank Sinatra-örökzöldet, a My Way-t a CD-ről, szerintem a Sid Vicious-verzió sokkal jobban hangzik. És lehetett volna még kicsit gondolkodni a borítón, mert a tavalyi dupla CD-kiadáson szereplő Udo-fej ezüst helyett vörösben, hááát... A kreativitás teljes hiánya.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások