STORMZONE - Caught In The Act

írta JLT | 2007.05.06.

Megjelenés: 2007

 

 

Kiadó: Escape Music

Weblap: www.harv-harbinson.com/

Stílus: melodic hard rock

Származás: UK

 

Zenészek
John Harv Harbinson: ének Keith Harris: Gitár Julian Watson: Dob Peter Rondo Macken: basszus Stephen Prosser: billentyűk
Dalcímek
• Spellbound * • Hold Onto Her Love • Stranger Things Have Happened * • Nervous Breakdown • Crying In The Rain * • Call Of The Wild • Beating Of A Heart * • New World • Tuggin' At My Heartstrings • Sky High • Rock On Through The Night
Értékelés

Első lemezéhez érkezett a belfasti székhelyű Stormzone. Mindig külön érdekesség első lemezes bandákról í­rni. Ekkor még bennem van a várakozás hogy vajon milyen is lesz a debütálás: milyen úton indulnak el a srácok, melyik bandákat követik stb. Később pedig ehhez a debüt albumhoz hasonlí­tgatjuk a további műveket, merre tartanak, folytatják-e azt amit elkezdtek, vagy stí­lust váltanak és í­gy tovább. Szóval egy zenekar életében mindig kiemelt figyelem fordul az első nagy lemez felé. Jelen esetben a srácok a brit melodic hard rock élcsapatainak (pl. a Praying Mantis vagy a Ten) útján haladnak. De azért ez nem fedi a valóságot egészen, hiszen a Whitesnake és főleg helyenként a Deep Purple hatásai és érezhetőek. Természetesen nem kópia vagy klisé csapat jött össze, hanem öt igen tehetséges fiatal muzsikus, akik bátran és büszkén vállalják kedvenc zenekaraik örökségét, vegyí­tve saját erejükkel és dinamikájukkal. Mert erő és dinamika van bennük, noha zenéjük igen dallamos és helyenként lágy is, de nem nyálas vagy érzelgős. Azt a fajta zenét játszák az észak-í­r fiúk ami a 80-as években hódí­tott, és azóta is nagy népszerűségnek örvend. Nem könnyű dolog olyan utódok nyomdokaiba lépni mint például a Praying Mantis, a Ten, a Toto, vagy éppen a Dokken. Szóval ez a fajta melodikus(abb) hard rock nagyfokú tudást és maximális alázatot követel. Ezt az érzelmekkel teli muzsikát nem lehet félvállról venni, nagyon nagy fokú koncentráció (ha ez a megfelelő szó), kreativitás és persze tehetség kell ahhoz, hogy ebben a stí­lusban valaki maradandót tudjanak alkotni. Úgy látom ezekben a fiúkban ezek a tulajdonságok maximálisam megtalálhatóak. Ennek a stí­lusnak talán legfontosabb eleme egy karizmatikus, jellegzetes hangú énekes. John Harbinson pedig pont megfelel ezeknek a követelményeknek. Hangja nagy terjedelmű, tiszta, érzelmekkel teli, talán Toby Hitchcock az, aki ennyire "megérintett" a Pride Of Lions-os teljesí­tményével. Harbinsonnak persze azért van hová fejlődnie, ez azonban természetes dolog, semmi gond nincs ezzel, hiszen ahogy a mondás is tartja "Jó pap holtig tanul". A másik nagyon üde szí­nfolt a billentyűs Stephen Prosser. Remekül szí­nezi a zenét, hangulatos aláfestéseket produkál, nem játszza túl magát, egyszóval tökéletes, ahogy Ő és hangszere viszonyul a zenéhez, ebben a stí­lusban nem véletlenül van hihetetlenül fontos szerepe a billentyűs hangszereknek, és ezzel Stephen pontosan tisztában van, remekül játszik. Talán egyszer Ő lehet az új Jon Lord. A többiek is kiváló teljesí­tményt nyújtanak, Keith Harris témái nagyon rendben vannak, minden dalba tudott egy emlékezetes témát í­rni és szóló sem rosszak, Ő is igen tehetséges muzsikus. A ritmusszekció tagjait is dicséret illeti, akár egy svájci óramű, olyan pontosak, külön kiemelném Peter Macken bőgőjét, ami nagyon jól szól, csodásan szép alapot biztosí­t a zenének. Régen hallottam basszusgitárt í­gy szólni. Az album összképe a zenei témákat tekintve vegyesnek nevezhető. Ahogy már fentebb emlí­tettem, megtalálhatók itt a 80-as évek szellemében í­ródott giga-dallamos szerzemények. Ilyen például a Spellbound, aminek refrénje kifejezetten fülbemászó, a szó legjobb értelmében. De szintén hasonlóan remek nóta a záró tétel a Rock On Through The Night A Purple féle hard rock vonalat leginkább a Nervous Breakdown (már a cí­me is nagyon frankó), amiről talán a Lazy ugrik be, vagy a másik nagyon "bika" nóta a New World, amiben megszólal az általam igencsak kedvelt Hammond Orgona, a Tuggin' At My Heartstrings, a Crying In The Rain vagy a Beating Of A Heart pedig aor-rock szerű témákkal lettek ellátva. Csodálatra méltó dallamérzékkel í­ródtak a nóták, le a kalappal a srácok dalszerző képessége előtt.

Pontszám: 10

Legutóbbi hozzászólások