Profizmus van a vérében: Tankcsapda, Useme, Diktátor – Főnix Csarnok, Debrecen, 2016.12.29.

írta savafan | 2017.01.09.

A jubileumi évet lezáró koncert óta nem játszott a Tankcsapda a Főnix Csarnokban, az utóbbi két esztendőt a Barba Negrában, illetve több kisebb helyen zárta a zenekar. Most újra beköltöztek az ország második legnagyobb termébe, hogy egy grandiózus bulival búcsúztassák az évet. Már előző este bekukkanhattunk az előkészületekbe hála a Facebook online közvetítésének, és már akkor is látszott, hogy elég impozánsan néz majd ki a színpad.

 

 

A gyors beengedést követően még igen szellősen álltunk a nagy térben, és vártuk a helyi „őskövületet”, ahogy Lukács Laci említette az idén 30 éves Diktátor zenekart. Szerintem ekkora helyen még nem játszottak, és ennek a megilletődöttségnek meg is voltak a jelei. Derzsi Vezér még csak-csak próbált valami életet vinni a buliba, de Samu Vezér basszeros sokkal többet is mozoghatott volna. Ha pár hete a Grand Magus koncertjére azt mondtam, hogy statikus, akkor ez annak tökéletes párja volt. Pedig egy kifutó is a rendelkezésükre állt, amin ha emlékeim nem csalnak, Derzsi Vezér csak egyszer jelent meg, és legközelebb a koncert végi elköszönéskor tették ott tiszteletüket.

Ahhoz képest, hogy már 30 éves a zenekar, és túl vannak 11 lemezmegjelenésen, semmit sem tudtam róluk, és ezen nem tervezek változtatni. Az énekes rekedtes hangja nem volt kedvemre való, éneklésnek pedig maximum erős túlzással említhetném a szövegmondást. Az ironikus szövegek rövid távon viccesek is voltak, de többször a hadarás miatt nem is lehetett érteni a teljes szöveget. Néha olyan érzésem volt, hogy fittyet hányva rímekre és dallamokra, olyan sebességgel énekelt, hogy passzoljon a kitalált szöveg az dallam hosszúságához, így a sűrű szövegből csak foszlányokat értettem. A közönség egy része viszont képben volt a zenekarral, úgyhogy az olyan számokat, mint a Kőcsirke, a Gyilkos maci és a 7 vezér, a zenekarral együtt énekelte.

Az este második fellépője viszont kellemes meglepetéssel szolgált. Előzetesen róluk sem tudtam semmit, de a szupergroupnak kikiáltott Useme teljesen nagyszínpadra érett produkciót vezetett elő. Bevallom, annyira nem követem a magyar rockéletet, de Csongor Bálintot egyből megismertem, így valamilyen kiabálós, nu-metal cuccot vártam, ehhez képest meglepett, hogy Bálint milyen jól énekel. A Subsrcibe zenekarral volt alkalmam pár fesztiválon látni, de akkor ez nem tűnt fel. A színpadi mozgás már akkor is magával ragadó volt, ezt a nagy színpadot is teljes mértékben belakták, elsősorban Bálintnak köszönhetően. Ja, és magyarul énekelt, ami szintén meglepetéskén ért, a buli alatt említette is, hogy torokgyulladása van, de ebből max annyit vettem észre, hogy elég gyakran vonult a paraván mögé egy kis gyógyító löttyöt kortyolni, a hangján ugyanis ez nem volt érzékelhető. A kábeles mikrofont olyan hevesen pörgette, hogy ilyet utoljára Sebastian Bach-tól láttam, neki ez védjegye is egyben.

Azért a metaltól elég messze van az a stílus, amit a zenekar játszik, inkább olyan pop-rockos, kellően dallamos, pici keménységgel. Az egyik haver meg is jegyezte a bulin, hogy olyan Novarock kompatibilis zene. Szalkai Tibor gitáros vitte még a prímet a mozgásban, ugrált, pörgött és mellette folyamatosan vokálozott, igazi energiabombaként viselkedett. Anga-Kis Miklós basszerostól vártam picit több aktivitást, hiszen neki nem kellett kivennie a vokálozásból a részét, így alkalma lett volna bemozogni a rendelkezésre álló teret.

Ezzel szemben Bálint szinte minden számban ellátogatott a kifutóra, onnan kommunikát a közönséggel, többször pedig mikrofonjának kábele feltekeredett az egész színpad szélén végigfutó ledlámpákra. Egy alkalommal én szabadítottam ki a kábelt, még mielőtt lerántott volna valamit vagy a megfeszülő kábel kirántja a mikrofont a kezéből. Mindent egybevetve, egész élvezetes produkció volt, látszott a tagokon, hogy még ha frissen alakult bandáról van is szó, a zenészekben benne van sokéves színpadi rutin.

Jubileumi, tizedik Főnix Csarnokos koncertje volt ez a Tankoknak, és illendően meg is ünnepelték az eseményt. Jelenleg úgy néz ki, hogy számomra a Tankcsapda az a zenekar, akik vannak olyan nagyok, hogy akár egy arénát, vagy egy ekkora csarnokot is megtöltenek, ráadásul még kedvelem is a zenéjüket. A 2016-os évben ugyan fellépett az arénában rock- és metalzenekar, de egyik muzsikáért sem voltam oda. Akiket kedvelek, azok még nincsenek olyan státuszban, hogy egy ilyen helyszínen fellépjenek, így ha egy igényes, látványos, és nagyszínpados produkciót akarok látni, akkor azt a Tankcsapdától kapom meg. Erre az estére is tartogattak meglepetést, hiszen vadiúj színpadképpel jelentek meg a srácok.

A látványt most elsősorban a kivetítők jelentették, de az intro felcsendülése előtt még egy apró meglepetéssel szolgáltak, ugyanis a banda helyett a Tankcrew zenekar lépett színpadra, akik a trió hangtechnikusai, a ’Dolgozzátok fel!’ albumon egy számmal szerepelnek is. A lemezen is hallható Ez az a ház dalt nyomták el, CD minőségben. Jópofa előzetes volt a napi főattrakció előtt. Az intro alatt a hatalmas hátsó LED-fal kettényílt, és az első emeletre besétált Lukács és Sidi. Majd az összezáródó LED-fal előtt belekezdtek a Mindig péntekbe.

A buli elejétől jól szólt a cucc, az első sorok pedig szinte az egész koncert alatt kiabálták a már jól ismert sorokat. A gondosan megkoreografált lángcsóvák közepette lesétáltak a megszokott mikrofonállványokhoz, és további lángoszlopok közepette kezdetét vette a buli. A szó szoros értelmében a másodiknak eldurrantott Mennyország Tourist van akkora sláger, hogy felpörgeti a konzervatív nézőt is, és így megadva az alaphangot, végig lehet tombolni az egész bulit.

A fényekkel nagyon ötletesen bántak, a pódium megvilágítását nagyrészt a hatalmas LED-falak végezték, a színpad fölé épített „X” hídra tettek lámpákat, illetve az egész színpad széle volt telepakolva ledes fényekkel.

Ha már a nagyközönség megkapta egyik kedvencét, akkor az igazi keménymagnak is kedveskedtek a Tankok, hiszen ritkán kerül a programba a Disco és a Kis orosz lány is. Az interjúban is említették a srácok, hogy néha hozzányúlnak egy-egy olyan számhoz, amit az adott pillanatban kedvük van eljátszani, ezért szinte mindegyik koncert képes meglepetést okozni.

Ha mindenáron bele akarnák kötni a koncertbe, akkor azt sajnálom, hogy ha már volt egy kétszintes színpadkép, akkor Laci többet énekelhetett volna az emeleten, illetve a kifutón is lehetett volna egy mikrofonállvány, hogy kellően változatos helyen bukkanjon fel. Mondjuk már az is meglepő fordulat volt, hogy az egyik számot szinte teljes egészében Sidi mikrofonjába énekelte, nem is emlékszem ilyenre azokról a bulikról, amiken láttam a zenekart.

Szokás szerint Sidi volt az, aki bejárta Tolnát-Baranyát, a színpad minden pontján feltűnt, közben pedig a vokálokból is kivette a részét. Nagyon látványos volt, amikor több alkalommal is a színpad elejére sétált, közben két oldalról hatalmas lángcsóvák fogták közre, majd hatalmas raszta rőzséjét rázta. Fejes a megszokott grimaszrengeteget prezentálva tolta alájuk a betonbiztos alapokat.

A friss, feldolgozásokat tartalmazó lemezt sem hagyták ki, elsőként a nagy slágernek ígérkező Charlie-dal került terítékre, és tényleg jó hangulatot csinált ez a szám, picit lazább, mint az előtte elhangzó, agresszív Koponyák és csontvázak. A buli közepe viszont lassulós rész volt, kivéve a Törölköző teniszütőkkel, ami megtörte a nyugisabb periódust.

A Senki nem menekül alatt is látszódott, hogy az estére megkomponált videók nagyon jól passzoltak a dalokhoz, szerencsére nem estek abba a hibába, hogy a szám alatt a hozzá tartozó klipet nyomják a kivetítőkön. (Ez akkor jó megoldás szerintem, ha csak egyetlen kivetítő van, itt pedig a hátsó LED-fal előtt még négy kisebb, függőleges képernyőt is lelógattak a színpadra, és akkor a két kivetítőről még nem is szóltam, ahol folyamatosan közvetítették a koncertet, hála a több kamerának.)

Az idei lemezen van egy dal, aminek premierje ezen az estén volt, hiszen ezelőtt csak a megjelenés napján tartott minikoncerten hangzott el. Debrecenben a Cívisváros blues hazaért, ugyanis az este közönségéről is szól a dal. (Akik jelen voltak a koncerten, azok nagy része pontosan tudja, Lukács miről énekel ebben a számban.) Nekik, és róluk szól a dal, igazán szimpatikus és érthető húzás volt, hogy eddig jegelték ezt a számot, és ezen az estén játszották el először sok ember előtt. A lassabb téma jól is esett a vége előtti pörgéshez, hiszen tudtunk egy kis energiát gyűjteni a Juggler – Egyedül a világ ellen – Nem kell semmi hármashoz.

Rövid pihenő után még két szám erejéig jöttek vissza a srácok, addigra már igazi fieszta hangulat uralkodott a csarnokban, a Legjobb méreg alatt aztán minden maradék petárdát, lángot és CO-t rátoltak a színpadra, majd a legvégén a szokásos konfetti ágyúkat is beüzemelték, kellemesen megszórva papírfecnivel a színpadot és az első sorokat. A kellemesnél sokkal jobb 2 órát töltöttünk el a debreceni Főnix Csarnokban, szinte fel sem tűnt, hogy már közel éjfél felé járt az idő, szuper évbúcsúztató volt!

Szeretem, ha a produkció profi, és itt minden apró részletre gondolok: a lángcsóvák akkor és ott működnek, ahol kell, a látványos fények is nagyban hozzájárulnak az élvezeti értékhez, és a hangzás is igen erős. A csarnok több pontján volt szerencsém hallani a koncertet, nagy gikszert még a kakasülőn sem hallottam. Folyamatosan lüktetett a program, nem egysíkúan jöttek a számok, a közepén lévő pár tételes lassabb rész alatt pedig megpihenhettünk, hogy aztán újra felpörögjünk. És persze a közönség is vette a lapot, szimbiózisban működött a zenekarral, annak minden rezdülésére, felhívására reagált. Itthon, jelenleg a Tankcsapdánál érzem ezt, és ezért is mondom, hogy ez egy baromi jó hangulatú, látványos évzáróra sikeredett. A koncert alatt Lukács Laci megemlítette, hogy áprilisban, a Budapest Arenában olyan bulit nyomnak, amilyet hazai banda még nem nagyon: a külföldi nagyoktól ellesett körszínpadon mutatják meg magukat a Tankok. Azt gondolom, az is látványos és profi produkció lesz. Látnom kell, ott a helyem!

Setlist: Mindig péntek / Mennyország Tourist / Jönnek a férgek / Disco / Kis orosz lány / Tudok egy munkát / Azt mondom állj!! / Mi a fasz van? / Koponyák és csontvázak / Mindenki valakié / Ez egy ilyen nap / Lejárt lemez / Törölköző teniszütőkkel / Kapd el! / Lélekhangokból / Senki nem menekül / Köpök rátok / Cívisváros blues / Alföldi gyerek / Juggler / Egyedül a világ ellen / Adjon az ég / Nem kell semmi // Voltam már bajban / A legjobb méreg

Szöveg és képek: Savafan
Külön köszönet Bakó Csabának!
További képek ITT

Legutóbbi hozzászólások