Vindland: Hanter Savet

írta Vica | 2016.08.23.

Megjelenés: 2016

Kiadó: Black Lion Productions

Weblap: https://vindlandblacklion.bandcamp.com/

Stílus: pagan black metal

Származás: Franciaország

Dalcímek

Értékelés

Egyre szimpatikusabb kiadó ez a Black Lion Productions, mivel az ő gondozásukban megjelent Hyperion ’Seraphical Euphony’-ját is csillogó szemekkel hallgattam és hallgatom a mai napig, mert egy nagyszerű lemezről van szó. De ma egy másik zseniális alkotásról lesz szó, ugyanis ez a jó fej svéd Black Lion szárnyai (vagy inkább sörénye) alá vette a hamvaiból feltámadó francia, Bretagne-ból származó Vindlandot is. A csapat 2007-ben indult és rögtön fel is vett egy demót, majd 2009-ben egy EP-t, aztán lenyomtak egypár koncertet a hazájukban, de utána évekig nem mutattak semmi életjelet. Hála a bretonok istenének, 2016-ban végre a csapat elkészítette első teljes lemezét, és ezzel a koronggal nagyon magasra tette a lécet. Debütalbum ritkán üt ekkorát, de lássuk csak miért:

Az első érdekesség az, hogy hazájukhoz híven, breton nyelven énekelnek, de zeneileg persze nem ők találták fel a spanyolviaszt, mivel az picit a Windirre hajaz, főként, ha az egész produktum által sugárzott atmoszférát vizsgáljuk. A zene központjában egyértelműen a gitár áll, a fülbemászó dallamok miatt szerettem bele. Tudom, az album meghallgatása nélkül hülyeségnek tűnhet, ha arról beszélek, hogy mennyire kemény és blackes, valamint mennyire könnyed és dallamos. Igen, a zúzós, ugyanakkor finom valóban elég hülye oximoron, de pont az teszi egyedivé az albumot, hogy valami mégis képes ilyesmit véghezvinni.  Az egész olyan, mint egy hömpölygő ár, de véletlen sem negatív értelemben. Mint amikor a ladikodat bökdösi a víz és nyaldossák a vad hullámok, de mégsem félsz, mert az egész egy hatalmas adrenalin löketet ad.

Blackes, sötét és atmoszferikus, de sok helyen kimondottan illik rá a szép jelző, valamint további pozitívum, hogy kimondottan hallgatható, befogadható és könnyen emészthető anyag, talán az itt-ott felbukkanó zongorarészek és akusztikus betétek miatt is. Ettől függetlenül olyan mértékben dominál a gitár, hogy szinte magam előtt látom, ahogy a gitáros a színpad közepéről szolgáltatja a fülorgazmikus riffeket, míg a többiek szerényen, a háttérből támogatják, és tesznek hozzá valamit a gitár bűvöletéhez. A dallamvilág olyan, mint akár egy pagan folk bandában, de közel sem olyan giccses ugribugri, mint a vezető folk metal zenekarok, úgyhogy ne ijedjen meg senki. Egy sima black vagy folk metal album minden bizonnyal fárasztana egy óra játékidővel, de ez annyira változatos, hogy újra és újra meghallgatom egymás után.

Pontszám: 8