A második bécsi fesztivál fotós szemmel: Rock In Vienna, 2016.06.03-05.

írta Hard Rock Magazin | 2016.06.12.

Mitől lesz jó egy fesztivál? Mitől más egy fesztivál, mint az összes többi? Ezek a kérdések talán nem fordulnak meg azoknak a fejében, akik látván kedvenc bandájuk nevét a fellépők névsorában, napi jegyet vagy bérletet vásárolnak egy koncertsorozatra. Mint ahogyan az sem, hogy milyen lesz az idő. Emiatt fájjon a szervezők feje.

 

 

A június első hétvégéjén megrendezett Rock In Vienna fesztiválon bőven kijutott mindenből a résztvevők számára, ugyanis az időjárás előrejelzések egész hétvégére esőt és zivatarokat jósoltak. Nem is olyan messze a RIV helyszínétől sajnos tragikus esemény is történt, villámcsapás formájában. Az első kiposztolt képem után szinte azonnal jött is a kérdés ismerőseimtől: „Jól vagy?” Nem értettem, de később megtudtam az okát; több tíz ember sérült meg villámcsapás miatt a németországi Rock Am Ringen. Szerencsére a „mi” fesztiválunkon nem volt hasonló eset.

(Apocalyptica - 1. nap)

A Rock In Vienna közönsége extra látványelemként péntek este egy szivárvány alatt élvezhette a koncerteket, amely azért valljuk be, nem hétköznapi látvány. Vasárnap estére sajnos megérkezett a korábban jósolt eső is, mikor máskor, ha nem a fő fellépő előtt. Most kiderül ki a kemény legény! Természetesen az Iron Maidenre várakozó közönséget holmi felhőszakadás nem tántorította el. Senkit sem zavart a dagonya, és az sem, hogy elázik a borsos áron vásárolt fish & chips. A koncert közben egyébként Bruce szerint az ő és a közönség „ereje és közrehatása” miatt elállt az eső, tehát összességében elmondható, hogy a fesztivál szervezőinek és természetesen a drága közönségnek – így nekünk is – szerencséje volt az időjárással.

(Pain - 1. nap)

A fesztivál megközelíthetőségét nem érdemes hosszasan taglalni, egy szigetre való belépés lehetőségei korlátozottak, a hidak szélessége viszont nem okozott problémát még a kiengedésnél sem. A közönség számára egy főbejárat volt, ahol némi problémát okozott a belépők szerinti beléptetés hiánya. Mindenki nyomult, ahogy tudott a kordonok közé szorított hosszú sorokban. Érdekes módon a sajtó képviselői mindhárom napra érvényes papírkarszalagot, míg a „sima” belépőjeggyel rendelkezők tartósabb, szövet karszalagot kaptak.

(Slayer - 1. nap)

A fesztivál területén a szokásos látvány: sörsátrak, kajás bódék és természetesen a merch, vagyis vásárlási lehetőségek hosszú sora fogadták ez érkezőket. A szervezői pólóban lévő fiatalok piros napszemüvegeket, felfújható kesztyűket, gumimatracokat és strandlabdákat osztogattak, ez utóbbival a színpad előtt álló biztonsági őrök és az árokban dolgozó fotósok is jól mulattak, egy-egy előre küldött labda esetében.

(Anthrax - 1. nap)

A terület nagy, de mégis rendezett, mindennek megvan a helye, pár perc után otthonosan mozoghat az ember, a színpadok előtt levő kiemelt állóhely is a szokásos kordonnal volt elválasztva. A szervezők munkáját dicséri, hogy itt is volt külön sörcsap, és a kiengedésnél a backstage mellett hagyhatták el a helyszínt a látogatók, nem kellett az egész placcot átsétálva a főbejárat felé kimenniük, kivárva, míg a mögöttük levők elhagyják a helyszínt.

(Rammstein - 1. nap)

És akkor jöjjenek a fellépő zenekarok. Nyilván sok vélemény formálódott meg a zenekarokkal kapcsolatban, én nem is szeretnék ezzel foglalkozni, hanem inkább azzal, hogy ez a komoly mennyiségű csapat milyen körülmények között állt, állhatott színpadra. A kis színpadon egymást követték a feltörekvő hazai tehetségek, amely elég távol volt a nagyszínpadok zajától. Aki a jövő tehetségeire volt kíváncsi, az biztos talált magának kedvére valót ezen a pódiumon is.

(The Subways - 2. nap)

A fő fellépők két nagyszínpadon voltak láthatóak, hallhatóak, melyek közvetlenül egymás mellett álltak. Párhuzamosan mentek a koncertek és az előkészületek a következő fellépőre, így gyakorlatilag percre pontosan tartották a menetrendet. Még a vasárnapi heves esőzés sem okozott csúszást az Iron Maiden kezdési időpontjánál, ami azért számomra elég meglepő volt. A kiírt időpont előtt 10 perccel még a színpadról söpörték le a vizet, de a jelek szerint erre (is) felkészültek. Nem érte váratlanul a szervezőket az eső, nem úgy, mint a magyar hókotrókat a decemberi havazás.

(Mando Diao - 2. nap)

A másik nagy előnye az egymás melletti színpadoknak: nyoma sem volt a folyamatos „népvándorlásnak” a színpadok között. Aki elfoglalta a helyét, az gyakorlatilag mindent látott, ha máshol nem, az előtte álló óriás kivetítőkön.

(Biffy Clyro - 2. nap)

A fotós árokba való beengedés rendkívül gördülékeny volt, csak oda kellett sétálni kordonon belül a színpad mellől. Csak összehasonlításképpen: a FEZEN beengedése a közönség első sorain keresztül történik évek óta, de csak az után, hogy lement az intro, valamint a backstage-ből érkező vendégek is elfoglalták színpad előtti helyüket selfi botjaikkal és mobiltelefonjaikkal.

(Iggy Pop - 2. nap)

Fotósként kifejezetten örültem, hogy koncert közben nem voltak láthatóak a színpad oldalán, vagy hátsó részén pakoló road-ok, hanem amíg az egyik színpadon ment az aktuális koncert, zavartalanul tehették dolgukat a másik emelvényen a függöny mögött. Apropó fotók. Nyilván a délutáni napsütésben nem a legideálisabbak a fényviszonyok, viszont a kellő mennyiségű és erősségű (nem LED) lámpáknak köszönhetően a kora esti óráktól már szépen érvényesültek a színpadi fények.

(Kreator - 3. nap)

A keverőpult melletti tornyokon 3-3 db (!) fejgépet használtak, melyeket egymás felett helyeztek el. A világítás kiszámítható, egyenletes volt, szerencsére nem égették ki senki retináját a folyamatos stroboszkóppal, tehát ez is átgondoltan történt, a koncepció világosan érződött. A füsttel ugyan néha kicsit túlzásba estek, a feltámadó szélnek köszönhetően olykor pedig kevésbé érvényesült hatása a színpadon. A Kreatort ennek köszönhetően konkrétan csak akkor lehetett látni, ha egészen kijöttek a színpad elejére.

(Zakk Wylde - 3. nap)

Hangzás tekintetében a szabadtéri koncertekhez hasonlóan a hangerő nem volt fülrepesztő, és a hangfalak ésszerű elrendezése miatt elől is élvezhetőek voltak a koncertek, nekem egyedül a péntek esti Rammstein volt kicsit kevés hangerőben. A megszólalással tehát egész hétvége alatt meg voltam elégedve, jól sikerült belőni a zenekarok stílusához tartozó hangzást.

(Gojira - 3. nap)

Különösen tetszett a fotósoknak, operatőröknek és újságíróknak felállított médiasátor a színpadok mellett-mögött, ahol a közönségnek kivetített képet lehetett követni, így minden történést láttunk, a wifi segítségével pedig a koncerteket követően azonnal lehetett küldeni a fotókat, tudósításokat. Az eső ideje alatt ez a sátor különösen értékesnek és népszerűnek bizonyult. Meglepő és nagyon pozitív volt az is, hogy be-be tévedt egy-egy zenekar tagja, akik itt adták az adott médiának, az előzetesen a menedzserükkel egyeztetett interjúkat.

(Powerwolf - 3. nap)

Ami még említésre méltó: a biztonsági őrök a szokottnál sokkal jobban figyeltek a közönségre és a körülöttük történő dolgokra, de agresszió nyomát egyszer sem tapasztaltam. Például nem engedték, hogy a nézők egymás nyakából kövessék a koncertet, mert az zavarja a hátrébb lévőket, az első sorokban álldogálóknak pedig egy slagon keresztül engedtek a vizet az üres poharaikba. Bár ezek apróságok, de pozitív mozzanatok egy ekkora rendezvényen, ahol a három nap alatt több mint 90 ezer ember fordult meg, és még csak komoly beruházást sem igényelt.

(Nightwish - 3. nap)

Összességében tehát egy jól megszervezett, átgondolt fesztivál volt az idei Rock In Vienna, kedves és lelkes közönséggel, remek fellépőkkel, akiken a profizmuson túl az öröm is látszódott a színpadon. Jó lenne, ha határainkon belül is képviselnék ezt a műfajt egy önálló fesztivál keretei között.

Szerző: Mahunka Balázs
Képek: Török Hajni, Florian Matzhold, Pascal Riesinger
Részletes fotógaléria ITT

Legutóbbi hozzászólások