Sipos kontra Sipos: Zártosztály, Sing Sing - Barba Negra Music Club, 2016.04.16.

Nos, ilyen se volt még! Az őrültek és a rabok egyszerre szabadultak el. A ’80-as, ’90-es évek nagy rock- és rock and roll slágerei szóltak fél kilenctől fél egyig. A Zártosztály az Edda klasszikus magyar ízű rockzenéjét hozta el, míg a Sing Sing a korabeli amerikai hajmetál dallamos slágereit idéző dalait. Őrülten jó hangulat volt! És a hab a tortán, hogy a végén a két frontember, Sipos Péter és Sipos Tamás (és persze a két teljes zenekar) együtt nyomta el a Kölyköd voltamot. Abban a pillanatban én is újra kölyök voltam.

A Black Jack segített bemelegedni, meg a fügeschnaps. Saját számok mellett néhány külföldi sláger zorallosan bekeményített változatát is elnyomták, mérsékelt érdeklődés mellett.

Már mindenki az állapotuk vagy a bűneik miatt bezártakat várta, pedig azok már ott sétáltak közöttünk. Aki figyelt, kiszúrhatta a bárpultok közelében Donászy Tipcsit, Hangyát, és több ismert arcot is, akik más összeesküvésekben voltak érdekeltek a szökevényekkel. Molnár Imi az Irigy Hónaljmirigyben, Jankai Béci a Triászban dolgozott együtt Siposékkal, Sipos F. pedig csak eljött megnézni „druszáit”, Sipos T.-t és Sipos P.-t. A két főzenekar időrendi sorrendben lépett fel. A Zártosztály a '80-as évek Edda-dalait hozta el nekünk, míg a Sing Sing a '90-es évek első felében volt nagyon sikeres, így elsősorban azt a korszakot idézte meg.

A Zártosztálynak tavaly nyári koncertjét nehéz lesz felülmúlnia, Barta Alfonz meghívásával kitágították repertoárjukat az első három Edda-lemez felé, ugyanakkor Talfi nyugodt eleganciája éles kontrasztot alkotott az őrültek viselkedésével. Az „Év magyar koncertje” volt számomra. Az idei program szervezésébe Csuka magánélete közbeszólt, így elég későn kezdtek el „rágyúrni”, ráadásul a műsoridőt is kurtítani kellett a dupla headlineres koncert miatt. Ennek megfelelően inkább éreztem ezt amolyan biztonsági bulinak a jól bevált ’Edda 6’ slágerekkel, egydalnyi kikacsintással a ’Változó idők’-re (sajnáltam is, hogy nem volt Lisztománia), és pár szám erejéig megidézve az 1985-ös koncertalbumot.

Sipi nagyokat ugrott – ahogy szokott –, de nem poénkodott annyit, mint máskor. Zserbó szokásához híven teljes lendülettel nyomult, Tipcsi minimalizálta a dobszólóját, hogy beleférjenek a műsoridőbe, Csuka pedig eltátotta a száját, és nyúzta a gitárját, akár a régi szép időkben. Lázár Zsiga viszont meglepett minket egy talfis billentyű-sziporkával: az Álmodtam egy világot – Hűtlen párost egy szem orgona kíséretében nyújtotta át Sipos Peti. Ezzel a két dallal idézték meg a tavalyi koncert különleges hangulatát. Ezek a dalok még 30 év elteltével is ütnek, főleg ha ilyen jó kezekben vannak! Profi zenészek tolmácsolásában, hibátlan produkciót láttunk. Csuka szólólemezéről is szólt egy dal, amire kellőképpen be is lengettem a „véletlenül” nálam lévő CD-t.

Setlist:

Éhes asszony / Megfulladok / Velem kiáltsatok / Így akarom / A szívem visszavár / Éjjel érkezem / Változó idők / A kör / Álmodtam egy világot / A hűtlen / Gyere őrült / Veled vagyok /// Ünnep

A Sing Sing a szomszédom volt egy hétig. Az 1990-es Tokaji Rocktáborban a Blokád „tiszteletbeli hatodik tagjaként” egy felejthetetlen hetet töltöttem, ők pedig ott voltak a szomszéd szobában. A zárónapi koncerten elnyomták szinte teljes egészében az akkor már gyakorlatilag kész első lemezüket, úgyhogy számomra ezen az estén az Életfogytig rock and roll tombolása után a Nehéz lehet hősnek lenni katonadala volt a másik csúcspont. Hangyáék ellenben a legsikeresebb albumukra, a ’Bűn az élet’-re hegyezték ki a bulit, erről a lemezről 5 dal hangzott el, és persze a 'Visszaesők'-et is hangsúlyozták, mely – ha csupán az új dalokat tekintjük – gyakorlatilag egy négyszámos EP, amiről hármat élőben is hallhattunk. A gyors dalok még bírták a tempót a régi slágerekkel, a Nem érdekel a holnap zseniálisan hozza az egykori fílinget, a Visszaesők kicsit erőltetett szövege ellenére is húzós nóta, de amikor Sipos Tomi akusztikus gitárt ragadott, az tömegoszlató fegyvernek bizonyult, mert ahogy belekezdtek az Ugyanúgyba, többen indultak el a folyadék-anyagcsere valamely részfolyamatát (ivás/ürítés) gyakorolni. De legalább az ott maradók – köztük én is – közelebb kerülhettek a színpadhoz.

Ha már ballada, akkor Soha ne engedj el. Vagy ott a Valamiben hinni kell! A dalt egy előző nap elhunyt rajongó emlékének ajánlani szép gesztus volt, az egymás után bevállalt két ballada viszont nem ültette le újra a bulit. Aztán pedig tobzódás: Nehéz lehet hősnek lenni (hatalmas közönségénekeltetéssel), (Börtönöm a) Sing Sing (újabb össznépi énekelgetés), majd a mindent vivő zárónóta, a Halál a májra, melyből szintén nem lehet a nézőket kihagyni. Csarnoki „Atom Anti” még jobban szólózik, mint régen, a dobosból egy Stefan Kauffmann-szerű csavarral ritmusgitárossá avanzsált Váry Marci pedig remekül tette alá a riffeket.

Ez sem volt hosszabb, mint a Zártosztály műsora, csak rövidebbek a dalok, ezért tűnt tartalmasabbnak a program. A ráadásban pedig kiderült, hogy az egymás mellé rakott két dobszerkó nem csak arra jó, hogy gyorsabb legyen az átszerelés, hanem arra is, hogy Boros Pöpi és Donászy Tipcsi egyszerre üssék a Kölyköd voltam ritmusát. Mert az estére az tette fel a koronát, hogy a két csapat minden tagja együtt lépett színpadra, és az 'Edda 2’ egyik legnagyobb slágerét a két testvér közös előadásában hallhattuk. Ez volt az igazi „Nagy Duett”, nem az a bohóckodás, amivel a „médiákok” hülyítenek. A tavalyihoz hasonló katarzisról nem tudok beszámolni, de aki ott volt, nagyon jól szórakozott. Aki élt már át Edda-, Sing Sing-, vagy bármilyen más rocktáborhoz hasonló élményt, vagy egyszerűen csak ezeken a zenéken nőtt fel, annak igazi nosztalgia-hangulatot hozott ez az este is. Kár, hogy mindkét csapat csupán évi két-három (-négy) bulit csinál!

Setlist:

Életfogytig rock and roll / Lázadó vér / Visszaesők / Törvények nélkül / Nem érdekel a holnap / Tetovált jel / Ugyanúgy / Utolsó esély / Tettes vagy áldozat / Éjféli express / Soha ne engedj el / Valamiben hinni kell / Nehéz lehet hősnek lenni / Sing Sing / Halál a májra /// Kölyköd voltam

Szerző: CsiGabiGa
Képek: Mahunka Balázs
További fotók ITT