Gyerekszülés, vesekőszülés, őszülés, nősülés: Villáminterjú Csillag Endrével

írta CsiGabiGa | 2016.04.14.

Csillag Endre Csukával egy éve már volt egy átfogó beszélgetésem, de az utóbbi pár hónapban úgy felpörögtek körülötte az események, hogy mindenképpen el akartam csípni legalább egy rövid csevejre.

 

 

HRM: Korábbi eszmecserénkben elmondtad, hogyan mentetek ki Patakyval Norvégiába haknizni, aztán a csajozás miatt kint maradtál, míg a többiek hazajöttek. Később egy másik nő miatt Ausztriába költöztél, majd újra hazatértél, és most ősszel megint azt hallottam, hogy árulod a házad és kiköltözöl Svájcba. Persze megint nő van a dologban...

Csillag Endre: Nem. Szó sincs arról, hogy kiköltözöm Svájcba. Most költözünk haza! A „nő van a dologban” része viszont igaz. A páromat 5 évvel ezelőtt ismertem meg – ő Svájcban élt –, de most esküdtünk két héttel ezelőtt. Már korábban egybe akartunk kelni, csak különböző bürokratikus formaságok miatt nem tehettük meg korábban. Megszületett a baba, mire össze tudtunk házasodni. Akkora kálvária volt! Ötször jöttem haza, mert ez a papír nem volt meg, az a papír hiányzott, apasági nyilatkozatot kellett tenni Svájcban... Most már rendeződtek a dolgok, és június elsejével költözünk haza. Most keresek egy házat a családomnak.

HRM: Tavaly az Amerikából erre a koncertre hazatérő Talfival, a bocskoros Edda billentyűsével jól sikerült bulit csaptatok a Barba Negra Trackben. Ennek hírét véve már a vidéki koncerthelyszínek is kezdtek érdeklődni utánatok, és érlelődött egy januári vidéki körút, ami aztán meghiúsult. Ez is a gyerek miatt volt?

CSE: Hát hogyne! 58 éves koromra megszületett az első gyerekem! A kisfiam, Csabika egy csoda. Olyan nagy gyerek! Tudom, mindenki a saját gyerekét dicséri, de ott a klinikán is mondták ­– az orvosok is, meg mindenki –, hogy milyen szép baba. Nagyon hirtelen jött, és megváltoztatta az életemet. Milyen apa lennék, ha itthon járnám a vidéki városokat, miközben a párom Svájcban szül? Nem sokan tudják, de ott Svájcban 3 és fél hónapig jár az anyasági támogatás, utána vissza kell menni dolgozni. Mindig csak szidják Magyarországot, de kint nincs 2-3 évig GYES, mint idehaza. 58 évesen Svájcban én se nagyon találnék munkát. És ezt nem propagálják ugyan sehol, de ha kimész vendégmunkásnak, akkor ott megtűrt személy, másodosztályú ember leszel. Gyorsabban tudsz megvenni egy Mercedest, de közben elképesztő módon lenéznek, mert az esetek többségében jóval a végzettséged, a kvalitásaid alatt tudsz csak elhelyezkedni. Igaz, elzenélgethetnék, eléldegélhetnénk, de a gyerek megváltoztatott mindent. Az élet célja nem az, hogy eléldegélj, hanem az, hogy boldog légy! És mi adja a boldogságot: a család. Meg egy saját ház. Ott kint átélheted azt, hogy ha nincs munkád, nem tudod fizetni a házbért és menned kell. Állandó a létbizonytalanság. Hiába élünk sokkal rosszabbul, összehasonlíthatatlan az életszínvonal, de itt legalább van egy saját házad, ahonnan nem rúgnak ki (ha ki van fizetve). Kaptam itthon egy munkalehetőséget is: a most induló online zenei TV csatornán én fogom vágni meg szerkeszteni az adásokat. Csupa magyar zene lesz, hagyományos – amolyan old school – magyar rockzene. És van sok olyan régi Edda-, Bikini-felvétel, ami még nem jelent meg, azok itt fognak debütálni. Emellett lesz annyi szabadidőm, hogy tudok játszani a zenekarban. A gyereknek is megvan a biztonsága, mehet óvodába és legalább rendesen megtanul magyarul.

HRM: Február 12-én született meg a fiad, Csabika. Ott voltál a szülésnél?

CSE: Igen. Második névnek a Flóriánt kapta az anyai nagyapja után, aki nem érhette meg az unokáját. Nem volt egyszerű ez sem, terhességi mérgezés lépett fel a páromnál. Ritka komplikáció, amikor az édesanya szervezete nem ismeri fel a magzatot, idegen testként kezeli, s ellenanyagot termel. Ez megölheti mind a kettőt! Még ezzel is meg kellett küzdenünk! De szerencsére jól vannak mindketten. Egy barátunktól kaptunk egy füles sapkát Csabikának, így ő is olyan bolondul néz ki, mint az apja.

HRM: A szülés előtt egy hónappal te is kórházba kerültél – poénkodtunk is, hogy szolidaritást vállalsz a pároddal –, és megszültél egy szép nagy darab vesekövet. Adtál annak is nevet?

CSE: Nem, nem neveztem el. (nevet) De megvan, eltettem emlékbe. Jó is, hogy említed: ajánlom mindenkinek, hogy ha külföldre megy, váltsa ki az EU-kártyát (Európai Egészségbiztosítási Kártya), mert ha bármi probléma van, rámegy a gatyája az orvosi kezelésre. 2400 svájci frankba került az, hogy két napot feküdtem a kórházban. Szerencsére a biztosító kifizette a kártya alapján.

HRM: Most március végén végre el is vetted gyermeked anyját. Miért vártatok ilyen sokáig?

CSE: A papírmunka miatt. Tudom, az én saram is, mert '93-ban váltam el az osztrák feleségemtől, de nem tartottam fontosnak, hogy magyarra fordíttassam a válási papírokat. Gyakorlatilag nem volt anyakönyvezve a válásom Magyarországon. Tavaly augusztusban össze akartunk házasodni, és bementem a Szondi utcai fordítóirodába, hogy egy hiteles fordítást kérjek az ausztriai papírokról, és akkor mondták, hogy a magyarországi anyakönyvezése ennek 6 hónapig tart. Ráadásul valaki rossz helyre küldte tovább, és nem találták meg, szóval volt elég gubanc vele. Szereztem pár újabb ősz hajszálat.

HRM: Azután el is mentetek nászútra annak rendje és módja szerint? Vagy ilyen pici babával azt nem lehetett bevállalni?

CSE: Nem, nem. Az volt a nászút, hogy el kellett menni a magyar követségre Bernbe, és az összes papírt be kellett mutatni, kellett egy apasági nyilatkozatot tenni, mert a baba azelőtt született, hogy összeházasodtunk. És nem hozhatod haza a babát, csak ha magyar útlevelet kap.

HRM: Most végre itthon, újra próbálsz a Zártosztállyal a hétvégi koncertre. Van-e valami titkos aduász az ingujjatokban? Van-e valami terv, hogy mivel rukkoltok elő idén, ami korábban még nem volt? Mert a tavalyi koncertet nehéz lesz überelni.

CSE: A tavalyi koncertet szerintem sem lehet felülmúlni. Mindenesetre igyekszünk most is jó hangulatot teremteni, a Sing Singgel együtt lépünk fel, és a buli végén – ha minden klappol – elnyomjuk együtt a Kölyköd voltamot. Aztán nyárra majd kitalálunk megint valami újat. 30 éves lesz idén az 'Edda 6.', amit együtt csináltunk. Addigra hazaköltözöm a babával és az újdonsült feleségemmel, és akkor már lehet vidéki fellépéseket is tervezni, csak a többiek elfoglaltságához kell igazítani a dolgot.

HRM: Köszönöm a beszélgetést, és gratulálok a stramm kölyökhöz, meg persze a házasságodhoz! Remélem, sokáig olyan boldog leszel, mint amilyennek most látlak!

Készítette: CsiGabiGa

Legutóbbi hozzászólások