Újra nyargal az ötösfogat: Sex Action – Barba Negra Music Club, 2016.04.02.

írta Hard Rock Magazin | 2016.04.13.

Eredetileg a Beatrice lett volna az előzenekar, de mivel a Sex Action tagjai buli után szeretnek pörögni, így visszacserélődött az eredeti felállás. És igen, ezzel ismét összeért múlt és jelen: 25 éve (most ne szőrszálhasogassunk, ha kérhetem) zajlott az ominózus Ricse-Eksön turné, ennek apropóján állt újra egy színpadra a két csapat.

 

 

Az Action akkor még annyira csóró volt, hogy a Zsiguli motorháztetőt felnyitva, motorblokkon melegítették a konzerveket. Aludtak munkásszállón, Balcsi-parton, állomás restijében – de a bulikon nem volt könyörület. Mondjuk tisztelet se a Ricse felé. Ott bújt ki a bot a gatyeszból, amikor Feró egy gitárszóló közben beugrott az öltözőbe. És a maguknak bekészített csajokat igazi eksönös szex-akcióban találta. „Megbocsátunk, de nem felejtünk!” – húzta meg a verdiktet az Öreg (a jó csajokat úgyis lenyúlják?), és bár az erkölcstelenségért és az előzenekarosdiért akkor nem kellett csengetniük, de onnantól a Ricse ingyen próbált és stúdiózott a Lyukban.

Alaposak a fiúk: ők is próbáltak egyet Matyinál, a beállásra pontosan érkeznek, de Döglégy már az első taktusnál szétüti a pergőt. Mint azon az elhíresült céges bulin az éldolgozó állkapcsát. Gyula rögtön talál megoldást: Dóri hátáról javasolja a bőrt, de csak azért nem jön össze a történet, mert válogatósak a rockzenészek. Az öltözőben megy a sztorizgatás, beindul az álarcos bál. Zoli Jason 7-ből koppintott maszkot húz; pont úgy néz ki, mint valami jégkorongkapus a nyersebb korszakból. Zsolt fradis hátizsákjából várpalotai rajongóktól kapott betörősapkát kotor elő. Matyi azonnal rámegy: ha lyukat vágna a szájára, szopóálarcnak is beválna. Miksa érkezik utoljára. Kalifornia-barnán, de csak a Dagályon süttetett. A srácok leemelnek még egy-egy Jack Danit, Zoli rögtön lenyom rá harminc fekit, és felszisszenti a negyedik dobozos Sopronit. Mi lenne itt, ha egyszer végre a Heineken szponzorálná a bulit?

Bent már ezernél is többen; a karzatról lenézve látomásos a történet: úgy keveredik rocker-feketével a piros pöttyös, mintha málnaszörp csurogna forró szurokba. Itt is visszaköszön a Fekete Lyuk-as múlt: a korlátot Szűcs Frédi könyökli egyenesen Pattayáról, és Füxi hangmester az illegalitásból. Egyszerre morajlik fel a tömeg a vadnyugati herfli-intróra, aztán gyia! „Zuhansz velem a mélybe, béjbe!” Meglepetés nélküli, bevált, ütős program. „A fegyver csövét vedd a szádba, kell ez a hajsza.” Hát igen! Az ötödik album dalai a főcsibész miatt büntiben vannak. Tényleg, az egyik oszlop mögül mintha magát Áfonyát vélném kisasolni – de talán csak káprázik a szemem. Kötve hiszem, hogy a csóka manapság be merne tévedni a málnásba.

Már full teltház előtt dörren meg a Nekem a szerelem kell. A közönség egymáshoz tapad, ennél szorosabban már csak a kabátok lógnak a ruhatárban. Ha szerencséje lesz a Ricsének, biztos sokan itt maradnak rájuk is (ha-ha). A háttérben Gyula archívumából összeollózott videó-installáció fut, a Szerelem démona közben Szasza már úgy mondja: nemrég múltál 46 – és ez tizenhat óta húzós verze, Ennek ellenére még egyetlen kib***ott rádió se tolta soha, soha még – pedig már ez is vastagon a zenei világörökség része. Muhahaha béjbe; és a közönség közül csak az nem tapsol felemelt kézzel, aki mobilon táraz be hangulatot otthonra.

Senki se fél, minden készen áll. A színpadon körbejár a 3.5 literes laposüveg, látványosan olajoz a rozéfröccs. Most a csajoknak egy blues: Valami vár. A Black Jack dobosa oldalról villázza a bulit. Szerintem Pöpit kiskorában pólya helyett Mötley Crüe poszterbe csavarhatták, onnan matricálódott rá a fazon. Határeset, mert a fülembe ordítja, hogy ő már kissrác korától hatalmas SA-rajongó. Azóta hord western csizmát, amióta először látta őket – és bizonyítékul frissen dedikált Sex Action CD-t ránt elő a farzsebéből.

Electric Joker ilyen Rob Halford-kopaszon pont olyan, mint Delhusa Gjoni a ketrecharcos korszakában. Hiszen anno, a szociban toltak ők buzouki rockot is együtt – pedig már akkor se voltak azonos súlycsoportban. Mikki the Kid szikár, mint mindig, El Scorpio megszállottan szögel, Szaszának meg az a legnagyobb baja, hogy nincs kiborotválva a hónalja. A hón egyébként török szó, azt jelenti: váll. Na de hun a Feró?

Benézek a kulisszák mögé: mint a szárazjég füstje, úgy hömpölyög le föntről az „Óh, bébi ne szólj semmit, csak te kapsz tőlem ennyit! Magasvári Viktor a színpadi hátsó lépcső korlátjának támaszkodva próbálja a titkot fejteni. Ő 25 évvel ezelőtt még Sátoraljaújhelyen nyomta az Angelsben (egyébként ők is bekingeltek Ricsén), onnan örökölte a nyócórás gityós posztot. Szemből, lámpák fényében az összes pöttyöskendős a Hallod a hangom a sötétbent hedbengeli. Ez egy tökéletesen egyszerű dolog – konferálja Szasza –, aminek se vége, se hossza. Hiszen tudjátok jól: az élet csak játék! És most is magával húz a dirty blues. Fölötte kéken forog a koponya, körülötte zöld fényárba öltözik a színpad.

Kétszeresen szakad el a húr Matyinál: gyorsan fehér Hagströmre vált, és a ládák mögött vörös fejjel ordítja le a neonzöld fülvédős roadot. Mondjuk rákendról koncerten tényleg gáz ennyire látványosan hallást óvni, meg egy ilyen ordenáré diszkós kellékkel színpadon téblábolni. Bár az autópályán szembe jövők közül is hülye mindenki. De mintha mi se történne, a többiek azonnal pótolják a kiesést. Lazák, vérprofik – és a közönség annyira spanolja őket, hogy duplán teszik oda magukat. A nóta vége már úgy kezd húzni-zúzni, hogy a kivetítőn a csontváz is tvisztelni kezd. Tényleg egyszerű a történet: ők négyen, suhanc koruk óta ezt és így tolják – mert kebbaszottul jól tudják.

Wolfchild szerint a Ganz Mávag MK 2. Lyukas Napok Pál Utcai Fiúk közönsége 1990. március 16. óta tátott szájjal áll. Már másodszor köszöni Nagy Gyulának, hogy újra együtt a banda, aztán lefut az Idenézz édes! Kezeket föl, köszönjük, ez volt a Sex Action. Feró az utolsó taktusra vágja ki az öltöző ajtaját, és elsőként érkezik pacsizni a csapattal – aztán szambázik vissza mobilozni.

Felborul a ház: „Eksön, eksön!”, de senki sincs beszarva. A fiúk két perc múlva már félmeztelenül futnak is vissza – illetve csak azok, akiknek nincs takargatnivalója. Mostanra mindenki a vörös ördöggel cimborálna, de előbb még Nem használ a szó. Koncert előtt a teremfelügyelőt kérdezte a fűtő, elég meleg van-e bent. A hangulat már akkor se volt fagyos – de mostanra végleg izzadós katlanná forrósodik a terem. „Legyen a tiéd mindenem, soha többé ne játssz velem!” Szasza rég nem énekelt ennyire jól, erősen, hibátlanul. Mögötte a banda a közönség hálájától megrészegülten tolja: a srácok az euforikus sikertől lendülnek tovább. Náluk már az első pillanattól az Olyan vörös a szád az utolsó. Ebben még Gyula sem talál hibát, pedig ő aztán soha nem volt vele megelégedve.

Bent az öltözőben mindenki alsógatyában törölközik. Izzadságszag keveredik tömény endorfinnal és felszabadult energiákkal, de már az átöltözés közben is jönnek sorban a spanok kokettálni. Mindenki ezerrel felpörögve ünnepli a csapat újabb nyitányát, amikor kintről beszűrődik a Meditáció súlyos riffje. Lugossy Laca fia játszik – nekünk, magának, Ferónak, a Faterjának. Az elmúlásnak. Pátoszos pillanat ez: ismét összeér múlt és jelen, egy pillanatra megáll az idő... és egy darabig majd úgy is marad.

Mivel a nagy nyári bulikra már nem lehet beférni, így a Sex Action őszig ott folytatja, ahol abbahagyta. De mostantól újra öten gyúrnak rá a következő etapra.

Szerző: Drebin Hadnagy
Képek: PZsP Photography
Köszönet a Sex Actionnek!

Legutóbbi hozzászólások