Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Eclipse: Paradigm

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

Rifforgia közel két órában: Annihilator, Archer Nation – Barba Negra, 2019. 11. 21.


#49: Ringo Starr, Mike Zito, Ten Years After, Grateful Dead, Keith Jarrett


Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.


Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.


Kis csapat, nagy bajusszal: Mustasch, Motorjesus, Dynamite – Dürer Kert, 2019. 11. 17.

Hozzászólások

  • Kedvenc lemezeim – Iron Maiden: A Matter Of Life And Death (2006/2019), The Final Frontier (2010/2019) (1)
  • Orden Ogan – A Grave Diggerrel karöltve jönnek (10)
  • Mötley Crüe – Megérkezett a jövő évi turné menetrendje (3)
  • Mick Mars – „Senki sem állhat a szólóalbumon útjába” (6)
  • Aerosmith – Júliusban a Puskás Ferenc Stadionban ünnepelnek Steven Tylerék (x) (11)
  • Deep Purple – Kész az új album, jövőre a Blue Öyster Culttal turnéznak (1)
  • Kid Rock – Új lemezt készít (2)
  • Helloween – Jövőre a Budapest Arénába jönnek (26)
  • Psychotic Waltz – Februárban jelenik meg a régóta várt ötödik nagylemez (3)
  • Female Metal Voices Tour – 12 női-frontos zenekar lép fel egy estén a Dürer Kertben vasárnap (3)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó és 60 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • metalhead

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- At Night I Fly: Mirror Maze
- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- The Dark Element: Songs The Night Sings
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name

- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Lacuna Coil: Broken Crown Halo

TAZ, 2014, július 10 - 08:33
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2014
Kiadó: 
Century Media
Weblap: 
http://www.lacunacoil.it/
Stí­lus: 
Alternatí­v metal
Származás: 
Olaszország
Zenészek: 

Cristina Scabbia - ének
Andrea Ferro - ének
Cristiano Migliore - gitár
Marco Emanuele Biazzi - gitár
Cristiano Mozzati - dob
Marco Coti-Zelati - basszusgitár, billentyűs hangszerek

Dalcí­mek: 

01. Nothing Stands In Our Way
02. Zombies
03. Hostage To The Light
04. Victims
05. Die & Rise
06. I Forgive (But I Won't Forget Your Name)
07. Cybersleep
08. Infection
09. I Burn In You
10. In The End I Feel Alive
11. One Cold Day

Értékelés: 

A hatalmas lemezdömpingben nagyon nehéz naprakésznek lenni, hiszen mire kiismerjük egy album minden zegzugát, addigra megjelenik másik három-négy olyan korong, ami szintén figyelmet követel, ez az ördögi kör pedig egyszerűen nem zárul be. Ugye ismerős? Nagy szerencsénkre az uborkaszezon a segítségünkre van, úgyhogy ilyenkor behozhatjuk a lemaradást, ennek köszönhetően kerül most terítékre az olasz banda ’Broken Crown Halo’ albuma. Mielőtt nekikezdtem az írásnak, megkíséreltem lecsekkolni, hogy a hazai rock/metal sajtóorgánumokban milyen volt a fogadtatása a lemeznek, de nagy meglepetésemre sehol nem foglalkoztak vele részletesen. Nos, ha meghallgattátok, akkor valószínűleg értitek, hogy miért van ez. Először nagy csalódottság lesz úrrá a kedves LC rajongón, de azért idővel ennek a korongnak is meg lehet találni a pozitívumait. Pedig olyan szépen indult Cristináék története, emlékszem sok-sok évvel ezelőtt mennyire bele voltam habarodva a zenéjükbe, különösen a korai érájukba. Az ’In A Reverie’ és az ’Unleashed Memories’ fülledt romantikája a ’Comalies’ lemezen csúcsosodott ki, nem véletlenül ezzel a koronggal robbantak be a köztudatba. Ezután viszont a bekebelezte őket az amerikai piac és a ’Karmacode’ már ennek jegyében született, és ugyan még rejtegetett meglepetéseket, azonban a legutóbbi két lemezzel egyértelműen történelmi mélypontra süllyedt a gárda. Ebből a gödörből kellene kimászniuk a taljánoknak a ’Broken Crown Halo’-val.

Nem akartam lelőni a poént már az elején, de sajnos muszáj: nem sikerült kikecmeregniük a szürkeségből az olaszoknak, ugyanott folytatják, ahol a ’Dark Adrenaline’ abbamaradt. Továbbra is a jellegtelen, nu metalos riff-köntössel körbeölelt pop dallamokat halmozzák egymásra. Persze ezt is lehet színvonalasan csinálni, de némely dal annyira primitív, hogy én szégyellem el magam ezek hallatán. Ilyen például a másodikként érkező Zombies, amiben nem igazán kell megerőltetned magad, hogyha gitáron akarod eljátszani, annyira egyszerű riffeket sikerült összehordani. Bár a közepébe belefért egy szóló is, viszont amennyire meglepő ez a húzás, legalább annyira borzalmas a hangzása. Az elektronikus prüntyögések jól szólnak, a riffek is megdörrenek, de a dobhangzás és a szólók „száundja” nem passzol az ízlésemhez, nagyon súlytalanok, erre nagyobb gondot kellett volna fordítani. Legfőképp azért, mert ez az utolsó lemeze Cristiano Mozzati dobosnak és Cristiano Migliore gitárosnak, a búcsút pedig illett volna szépre rendezni. Természetesen az ígérgetések – mint általában – most is megvoltak, repkedtek az „ez lett a legerősebb albumunk” jellegű mondatok, plusz hozzátették, hogy mindennapjaink filmzenéjének is beillene a ’Broken Crown Halo’. Ezt eltalálták, hiszen legalább annyira szürke, mint egy átlagos nap vagy egy egész hét a melóhelyen eltöltve. Meglehetősen bepipultam az első hallgatás után, majdnem elhajítottam a laptomom zenéstől együtt, egyszerűen nem értem, hogy lehet a langyos vízben üldögélni évekig különösebb erőfeszítés nélkül. Na jó, ennyire azért mégsem szörnyű a helyzet, mert mindezt akkor érezheted, hogyha csak egy esélyt adsz a lemeznek az előző albumok ismeretének tudatában. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy akadnak még ötletei a csapatnak, ezt bizonyítja a lemez utolsó a dala, a One Cold Day is. Egy nagyobb lélegzetű, sötét szerzemény, ami az egykori Lacuna-gitáros Claudio Leo emlékére íródott, aki tavaly hunyt el hosszú betegség után. A zenedobozt idéző hangok után minden előkerül a dalban, ami a zenekar védjegyévé vált eddigi pályafutásuk során. Érzelemgazdag, kifejező énektémák, melyeket a hangszerek nem tesznek jellegtelenné, nem tompítanak el, hanem még inkább előtérbe helyeznek, megnyitva az utat ezzel az ember szíve felé. Ezt nagyon tudják Cristináék, mindenképpen erre kellett volna jobban ráfeküdni.

Ezen kívül akadnak még ígéretes megmozdulások az albumon, a Hostage To Light, az I Forgive (But I Won’t Forget Your Name) és az In The End Feel Alive a ’Comalies’ és a ’Karmacode’ világát hordozza magában, olyan darabok, melyek miatt érdemes újra és újra elővenni ezt a lemezt. Az egybefonódó énektémák, Andrea Ferro félig-meddig éneklése – sajnos az elmúlt évek alatt sem lett belőle hangszálbajnok – és az elektronikus effektek nagyon jó arányban lettek egybeolvasztva, ráadásul ezekben a nótákban nem a pincébe hangolt gitárok dominálnak, hanem az érzelmek. Ezen a ponton muszáj megsüvegelni Cristina Scabbia, a banda vezéregyéniségének teljesítményét. Hihetetlen, hogy magával ragadó előadásmódjával ennyi év után is képes ugyanolyan magasságokba és mélységekbe elkalauzolni a hallgatót, és ha ez nem volna elég, a hangja semmit sem kopott, élőben is hibátlanul, energikusan szerepel. Ettől függetlenül fogalmam sincs, hogy mikor fog valami előremutató, újszerű dologgal előrukkolni a Lacuna Coil a jövőben, de talán a két Cristiano távozása lezár egy korszakot, ami után elkezdődhet a dicső felemelkedés, amit már oly sokan várnak.

Összegzés: 

Hétköznapjaink általában eléggé egysíkúak és szürkék, mindig ugyanazokat a dolgokat csináljuk, ráadásul újabb és újabb problémákba ütközünk. A mindennapjaink filmzenéjének kikiáltott friss Lacuna Coil lemez – ha nem is tudatosan – de ezt vetíti elénk. A jól megszokott, kopott paneleket kell kikerülgetnünk folyamatosan a zenehallgatás során. Szerencsére van pár dal, ami a régi korszakból merítkezik, így tudom csak az alábbi pontszámot ráírni az értékelőlap végére.

Dátum: 
2014. július 8
Pontszám: 
5.5
Szerző: 
TAZ
5.33333
Értékelés: Nincs Átlag: 5.3 (3 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 3115 olvasás

1 hozzászólás "Lacuna Coil: Broken Crown Halo"

gabor86 képe

1. Szürke... középszerű...

Beküldő: gabor86. Beküldés időpontja: 2014, július 15 - 13:36.

Szürke... középszerű... "polconporosodóegyhallgatásután"... pedig régen jók voltak! Régen... 10/5

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.