Solaris: Live Chronicles

írta Bigfoot | 2014.07.08.

Megjelenés: 2014

 

 

Kiadó: Moiras Records / Hungaroton

Weblap: http://www.solaris.hu

Stílus: Progresszí­v rock

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Bogdán Csaba - gitár (2, 5, 7, 10) Cziglán István - gitár, billentyűsök (1, 4, 6) Erdész Róbert - billentyűsök Gömör László - dob (2, 5, 7, 10) Kisszabó Gábor - basszusgitár (2, 5, 10) Kollár Attila - fuvola, billentyűsök Pócs Tamás - basszusgitár (7-10) Seres Attila - basszusgitár (1) Tóth Vilmos - dob (1)
Dalcímek
1. Solaris 2. Legyőzhetetlen 3. Ha felszáll a köd 4. Éden 5. In Rio (fuvola és gitárszóló) 6. Pantomime Music 7. Próféciák könyve II. 8. Az oroszlán birodalma 9. Az igazság pillanata 10. A viking visszatér
Értékelés

A magyar progresszív rockzenének nem túl gazdag a története. A nyolcvanas évtized felhozatala még kisebb, hiszen az East és a Panta Rhei mellett csak a Solaris volt az a banda, mely képviselte a műfajt. Mivel instrumentális muzsikát játszottak, helyzetük még nehezebbnek bizonyult, hiszen ez a fajta zene már akkor sem volt menő. A hanglemezgyár először hallani sem akart arról, hogy albumuk jelenjen meg, csak két kislemezre futotta. Emlékszem, harminc évvel ezelőtt egyszer Veszprémben koncerteztek, és a művház nem túl nagy nézőtere csak félig telt meg. Mi viszont ott voltunk, és maximálisan díjaztuk a kvintett produkcióját.

Mindez azért jutott eszembe, mert nagy örömömre az utóbbi időben reaktiválta magát a társaság, olyannyira, hogy az őszi MüPa-s koncertjük napján új nagylemezzel is jelentkeznek, ’Marsbéli krónikák II’ címmel. (Megérintette őket a klasszikus sci-fi irodalom, hiszen nevük is Stanislaw Lem kötelező olvasmányának címét viseli, első albumuk címe, a ’Marsbéli krónikák’ Bradbury-től származik, és még sorolhatnánk a tudományos fantasztikus irodalom remekeit, amiket megzenésítettek.)

Továbbá itt van egy élő lemez, bakelit formátumban, mely áttekinti a csapat pályafutását a különböző felállások során. Vérbeli progresszív rockzenét hallhatunk, sok billentyűs és gitárszólóval, és bizony Kollár fuvolája sincs egyáltalán háttérben, nem egyszer övé a vezető szerep. Persze, komplex dallamokat is hallhatunk, néhol klasszikus zenei kórusra emlékezető kórustémákkal fűszerezve. Bár a Solaris nem egy hosszabb lélegzetű művel állt elő pályafutása során, ezen a lemezen most nem hallunk ilyent, ahogy írtam, ez egy összefoglaló anyag a kezdetektől a közelmúlt történéséig.

Érdekes ez a kiadvány, hiszen a debütáló koncertről is hallunk egy dalt, és azokból az időkből is, amikor nem itthon, hanem a nagyvilágban értek el sikereket, távol az országtól, mert magyar földön nem mutatkozott érdeklődés igényes zenéjükre. Elmentek távoli tájakra, fesztiválokra, ahol olyannyira nagy sikert arattak, hogy nem egy külhoni szaklapban elismerő cikkek jelentek meg róluk, nem egyszer példaképekként tüntetve fel őket. Közben készültek albumok, DVD-felvételek, amelyek nem forogtak közkézen, de szűkebb rajongói körben mindent tudtak róluk. Az interneten például elérhető egy Rio de Janeiróban lezajlott bulijuk filmfelvétele 1996-ból, ami sosem jelent meg hivatalosan. Közhely, de igaz: senki nem lehet próféta a saját hazájában.

Közben megtépázta őket az élet, hiszen két haláleset is történt. 1998-ban a gitárost, Czigit ragadta el a kaszás, tavaly pedig Tóth Vilmos dobos távozott el az örök vadászmezőkre. Bár a nyolcvanas években hivatalosan eltűntek a színről, talán sosem oszlottak fel, hiszen az évtized legnépszerűbb popzenekarában, a Napoleon Boulevardban Vincze Lilla énekesnővel kiegészülve együtt folytatták a zenélést, aztán jöttek a külföldi meghívások. Itthon nem találkozhattunk velük, de külhonban prosperáltak.

Ez az album hiánypótló, egy kis ízelítőt ad azokból az időkből, amikor egy kis odafigyeléssel talán lehetett volna egy nemzetközi hírnévvel bíró magyar rockbandánk. Nemcsak mi, a közönség, de a zenekar is jobban járt volna.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások