Cynic: Kindly Bent to Free Us

írta RemedyLane666 | 2014.03.09.

Megjelenés: 2014

 

 

Kiadó: Season of Mist

Weblap: http://cyniconline.com

Stílus: Progresszí­v rock/metal

Származás: USA

 

Zenészek
Paul Masvidal - ének, gitárok Sean Reinert - dobok Sean Malone - basszugitár, chapman stick
Dalcímek
01. True Hallucination Speak 02. The Lion's Roar 03. Kindly Bent To Free Us 04. Infinite Shapes 05. Moon Heart Sun Head 06. Gitanjali 07. Holy Fallout 08. Endlessly Bountiful 09. Earth Is My Witness (bónuszdal)
Értékelés

Egészen sajátos története van az amerikai Cynic-nek. A tanult zenészekből álló társaság a death metal tengerentúli fészkében, Floridában kezdte pályafutását még a nyolcvanas évek végén, ahol a hely szelleme „megkövetelte”, hogy ők is a death metal felől jussanak el egy egészen elképesztő, ma már csak experimentálisnak nevezhető, de néha a progresszív rockba is átcsapó új zenei világba.

Nagy kérdés, hogy vajon a sajtó által is halálra dicsért ’93-as ’Focus’ lemezük után miért oszlott fel a csapat, mindenesetre sok idő telt el, mire újra egymásra találtak a srácok. Jó, ez nem igaz így, ugyanis Paul Masvidal énekes-gitáros és Sean Reinert dobos minden projectben kéz a kézben vettek részt. Egyik legmeghatározóbb közös húzásuk még a ’Focus’ album előtt az egykori Death zenekar félistenének, azaz a ma már bő 12 éve jobb létre szenderült Chuck Schuldiner kisegítése volt a legendás ’Human’ album idején.  Majd a már emlegetett ’Focus’ lemez utáni kaland egy Portal nevű csapatot dobott a felszínre, amely a teljes Cynic társaságot magába foglalta (2012-ben egy Cynic ’The Portal Tapes’ című lemezzel meg is emlékeztek az akkori demókról), majd Paul és Sean az Aeon Spoke nevű, kicsit az Anathema kistestvéreként is említhető pszichedelikus rock zenekarban árnyalták tovább művészetüket. A szintén nagy szakmai tiszteletnek örvendő Gordian Knot nevű projectben is részt vettek az urak, de ekkor már tűkön ülve várta a régi Cynic közönség, hogy az anyabanda feléledjen. Végül 2006-ban jött el a várva várt pillanat, amikor is egy norvég fesztiválfellépést rögzítettek videó formában, ahol már egy új szerzeményt (az Evolutionary Sleepert) is bemutattak.

Nem maradt más hátra, jött, amire minden rajongó várt. Az új szerelem első gyermeke a ’Traced In Air’ nagylemez volt, amely a várakozásokkal ellentétben kissé megosztotta a közönséget. A ’Focus’ durvaságának már csak alig-alig felfedezhető nyomokban köszönt vissza, cserébe viszont egy nagyon finoman kidolgozott, igazi kristályként csillogó progresszív metal lemezt kaptunk. Két EP követte a ’Traced in Air’-t, először a ’Re-Traced’ egy dalt leszámítva átiratokat tartalmazó középlemeze, majd a teljesen új anyaggal rendelkező ’Carbon-Based Anathomy’. Itt már sejthető volt, hogy mire is számíthatunk zeneileg az új nagylemeztől, a ’Kindly Bent to Free Us’-tól.

Akik a csapat death metalos oldalát kedvelték, azok jobban teszik, ha máris másfelé fordítják a tekintetüket, ugyanis ez itt egy hamisítatlan Cynic-lemez, ami abszolút az új éra felfogásában készült. Hörgésnek nyoma nincs, de durva groove-oknak és nagy „metalgitáros” megfejtéseknek sem. Talán az Aeon Spoke két nagylemezének és a ’Carbon-Based Anathomy’ EP-nek keverékeként lehetne leírni az új anyagot. Egy nagyon szépen kidolgozott albumról van most is szó, de valami mégis hiányzik belőle. Még a sokadik hallgatás után is csak találgatni tudok, de úgy gondolom, hogy az új hangzás okozta sokk miatt nem tudtam megbarátkozni igazán az anyaggal. A zenekarnak ugyanis egy teljesen tompán puffogó-durrogó soundot sikerült kialakítania, ami sajnos jócskán elvesz a zene értékéből. Érdemes volna feltenni Pauléknak a kérdést: „Mire gondolhatott a költő…?” Ám amennyiben sikerül hozzászoknunk, úgy egy igen izgalmas anyag tárul elénk.

Kiemelkedő Sean Malone, az ős-Cynic basszusgitáros jellegzetes játéka, szokás szerint jól előre keverve. Sajnos az ő játékát élőben nem szemlélhetjük meg, ugyanis csak a stúdióban segíti ki egykori társait. Felbukkannak az új éra legcynicesebb pillanatai is, a vokálok érdekesek, de a legtöbb riff ritmizálása kifejezetten nem a szokatlan fajtából való, de így legalább követhetőbbé váltak a dalrészek. Pozitívumként kell megemlítenem még a borítót, és úgy az egész bookletet: a bandának újfent egy nagyon igényesen kivitelezett képi világot sikerült készíteniük.

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások