Hail Spirit Noir: Oi Magoi

írta P.A. | 2014.03.04.

Megjelenés: 2014

 

 

Kiadó: Code666/Aural Music

Weblap: https://www.facebook.com/pages/Hail-Spirit-Noir/260062670728238

Stílus: Pszichedelikus/progresszí­v black metal

Származás: Görögország

 

Zenészek
Haris - szintetizátor Theoharis - ének, gitár Dim - basszusgitár, gitár Vendégzenészek: Ioannis Y. - dob Dimitris Dimitrakopoulos: vokál
Dalcímek
01. Blood Guru 02. Demon for a Day 03. Satan is Time 04. Satyriko Orgio (Satyrs' Orgy) 05. The Mermaid 06. Hunters 07. Oi Magoi
Értékelés

A '70-es évek pszichedelikus progresszív rockjába vérfagyasztó black metalt oltani elég perverz és beteges ötletnek tűnik. De amit a 2010-ben alakult görög trió művel immár a második albumán, az mégsem csak egy életképes ronda mutáns, amit kizárólag a legelvetemültebb fémfogyasztók képesek feldolgozni, hanem egy igazán tarka, innovatív és felettébb szórakoztató muzsika, mely e két világ szerelmesein túl szinte bárkinek nyújthat felejthetetlen pillanatokat.

A Hail Spirit Noir nem áll be a retro/okkult rock trendet lovagoló zenekarok közé, hiszen dalaikban a súlyt és a pokoli gonoszságot nem kizárólag a szövegek szolgáltatják, hanem a kellemes, meleg tónusú megszólalásba burkolt rock riffek közé bőségesen plántált és nordikus black metalra jellemző brutális témák, a torz vokalizálás és a blastbeatek. A két merőben különböző világot pedig apró finomságokkal és ötletes váltásokkal hozzák közel egymáshoz. Így teljesen természetesnek hat, hogy egy korai Darkthrone-ízű black metal riffre felépített dalban felbukkan a lágyan búgó Hammond-orgona (Satyriko Orgio (Satyrs’ Orgy)) vagy éppen fordítva, egy ütemesen pulzáló, lendületes rockorgiába károg bele Theoharis, majd mindezt tovább bolondítják xilofonnal és megfejelik egy fület gyönyörködtető gitármelódiával (Blood Guru). És ha még ez sem lenne elég, akkor felbukkannak egyéb finomságok is: van, ahol a kasztanyetta jellegzetes hangja, vagy éppen egy Iron Maidenes ikergitár-téma üti meg a fülünket, vagyis szinte bármit felvonultat a Hail Spirit Noir legénysége, hogy dalaikat szórakoztató tartalommal töltsék meg. Meg kell vallani, sikerrel járnak, hiszen minden szerzeménybe csempésztek valami igazán különlegeset és egyedit.

Theoharis a hörgésen és károgáson túl többször is megcsillogtatja valódi énekhangját, aminél bőven hallottunk már szebbet és jobbat a rock történelme során, de jól kitalált dallamaival ügyesen ellensúlyozza korlátait. Elég belefülelni a Satan Is Time megnyugtató melódiáiba, hogy bizonyosságot nyerjünk remek dallamérzékéről, ha már dickinsoni hangterjedelméről nem fogunk.

Hallhatóan a hellén trió billentyűsére, Harisra voltak a legnagyobb hatással a '70-es évek pszichedelikus rockzenekarai. Játékában bőkezűen méri az elszállós, lágy, lebegős témákat, de nem telepszik a dalokra, inkább alapot szolgáltat nekik, vagy díszíti őket. Szólói és kiállásai közérthetők maradnak, nem bonyolódik Keith Emerson-szintű, magasröptű virgázásokba, ami jót tesz a befogadhatóságnak.

Az 'Oi Magoi' tehát sikeres, sőt felettébb szórakoztató kísérlet két egymástól eltérő zenei világ összeboronálására, jól felépített, gazdagon díszített, életteli dalokkal.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások