A Magya-Rock halottai: Radics Béla (DVD)

A Radics Béla Emléktársaság eddig is méltó módon gondozta a néhai magyar gitárkirály emlékét, gondoljunk csak az otthona előtti szoborállításra, az emléktábla leleplezésére, vagy az utcára, melyet róla neveztek el. Az utóbbi években viszonylag sok anyag látott napvilágot, mely Radics munkásságát taglalta, emlékkoncerteket is szerveztek az egykori zenészkollégák.

Ezen a kiadványon társai mesélnek életéről, a vele való kapcsolatunkról. A gondolatokat Radics zenéjével szakítják meg, bár csak hangilag, ugyanis vizuális anyag gyakorlatilag nem maradt fenn róla. A kiadvány alkotói az egyik emlékkoncert képeire montírozták rá az autentikus zenét, és bizony a dalokat hallgatva – melyek hangminősége nem biztos, hogy megüti a mai digitális világ elvárt szintjét –, csak átkozódhatunk, hogy miért nem rögzítették őket lemezre. Persze, utólag okos az ember, de most örüljünk ennek is, legalább nem veszett el ez a csiszolatlan gyémánt. Született egy musical is az életéről Ilyenek voltunk címmel, az azóta már szintén eltávozott Miklós Tibor tollából, ebből is láthatunk amatőr kezek által rögzített részleteket.

Póka Egon megjegyzi, a hatalom nem tudta beszorítani őt a korlátok közé, ezért mindent megtettek, hogy lehetetlenné tegyék. Ugyanakkor többször elhangzik, hogy nem állt könnyű ember hírében, nagyon sűrűn cserélődtek körülötte a zenészek, ám mindezek ellenére nagy tisztelet övezte őt kollégái körében. „Ő volt a legnagyobb” – sommázza Bill. És ez igaz. Nagyon nagy szerepe van abban, hogy az országban annyi emberhez eljutott a progresszív rock. Ő volt az első magyar rocksztár, akinek önpusztító életmódjáról már életében is írtak az újságok. Persze, szép dolog a szobor, az emléktábla, az utca-elnevezés, de az ország gazdagabb lenne, ha Radics ma is zenélne, és dalait stúdióminőségben hallgathatnánk. Csak egy kicsit toleránsabbak lettek volna vele, valószínűleg betojtak, amikor a koncerteken azt kiabálták: Bélát a kormányba, Bélát a pártba!

Torokszorító látni azt a rövid, talán másfél perces filmet, ami az egyetlen képi dokumentum R.B. Kapitányról. Szétesetten játssza a Hey Joe-t, majd régi rajongóival találkozik, sajnos nem igazán kontrolállt állapotban értekezik velük. Nem az ő hibája, szégyene, hogy csak ez maradt fenn róla. Csodálatos utazás, Lazítás, A bika jegyében, Zöld Csillag – egy pár a Radics által írt és fennmaradt felvételekből. Az utolsót stúdióban rögzítette a Taurus, de sajnos a nagylemezig ők sem jutottak. Ez a főcímzene, ezt halljuk az extrákban a képek alatt, Bill mindent buliján elénekli – talán a legnagyobb rockdal, ami magyarföldön valaha is született. 

És a végén a temetés – szintén egy amatőr felvétel. A híradó, bár a halálhírét bemondták, nem tartotta őt érdemesnek arra, hogy tudósítson végső útjáról, de ez a rövid vágókép is jól mutatja a nagy tömeget.