"Egy üveg whiskyvel indult az egész": Interjú a Paddy and the Rats-szel

Felfelé ível a miskolci folk-punk banda, a Paddy and the Rats csillaga. A zenekar immár három nagylemezen van túl, folyamatosan turnéznak, szinte kivétel nélkül teltházas bulikat adnak, még vidéken is. A kezdetekről, sikereik titkáról faggattuk a zenekar tagjait.

Hard Rock Magazin: Decemberben jelent meg legújabb lemezetek, a ’Tales from the Docks’. Miben más ez, mint az előzőek?

Paddy: Az első lemezünk kicsit folkosabb volt, a másodiknál pedig inkább a punkosabb hangzás irányába mentünk. A ’Rats On Board’ egy nagyon ösztönös anyag volt, törekedtünk arra, hogy minél egyszerűbbek legyenek a szövegek is. Amikor kitaláltuk ezt az egészet, egyáltalán nem vettük komolyan, csak bohóckodtunk. Először csak Vince-szel és Joey-val voltunk hárman, minden este megittunk egy üveg whiskyt a stúdióban és zenélgettünk. Ezekből a jammelésekből vidám kocsmadalok születtek. A második lemeznél már próbáltunk máshogy gondolkodni, több fajta stílust beemelni a zenénkbe, talán egy picit túl is bonyolítottuk a dolgot, azért hogy ne csak a folkos egyszerűség legyen meg benne, hanem legyen kicsit többrétegű a zenénk. A harmadik lemezen pedig próbáltuk összegyúrni az előző két lemez hangulatát és próbáltuk megtalálni az arany középutat.

HRM: 2010 óta évente jelentkeztek nagylemezzel, ami igen feszes tempónak számít. Mesélnél a dalszerzési folyamatról?

Paddy: Az elején egy üveg whiskyvel indult az egész, hárman összeültünk és bohóckodtunk. A dalszerzés általában úgy néz ki, hogy otthon leülök egy gitárral, megírom a dalt és kitalálom az alapmotívumot, aztán beviszem próbára és mindenki hozzáadja a saját ötletét, végül összeáll a dal.

Seamus: Tök jó dolog egyébként, hogy már három lemezen vagyunk túl, és több olyan dal is volt, ami lemaradt a lemezről, nem ment át a rostán. Úgy voltam vele, hogy ezekkel majd foglalkozunk még, mert nekem nagyon tetszettek, de végül nem nyúltunk hozzájuk, mert mindig kiömlik belőlünk 30-40 dalkezdemény. Még egyszer sem kellett visszatérni olyan dalokhoz, amiket az előző lemeznél elvetettünk.

Paddy: Ennél a lemeznél is megírtunk körülbelül harminc dalt, de szelektálni kellett. Így végül itt is csak 15 dal került fel a lemezre.

HRM: Rövid idő alatt befutott a Paddy and the Rats, és most már szép számú közönséget tudtok megmozgatni. Mit gondolsz, minek köszönhető ez a gyors és nagy siker?

Paddy: Szerintem annak, hogy az elején nem gondoltuk ezt komolyan, és abszolút szívvel-lélekkel csináljuk, nem a pénz miatt kezdtük el – persze most már csak azért csináljuk. (nevet) De tényleg azért kezdtük el, mert ez nagyon jó buli volt, nagyon élveztük. Van egy kitalált világ, karakterek vannak, játszani lehet a dalszövegekben, tök jó az egész. Nagyon élvezzük, és ez szerintem átjön a közönségnek. Szerintünk a mai zenei piacon, ahol ez a sok hamis, mű, megcsinált baromság van, igenis szükség van őszinte produkciókra. Akadnak olyanok, akik ezt nagyon unják, és úgy gondolják, hogy valami igazi dologra vágynak. És ez egy igazi dolog. Ez a dolog hozzád szól, mi nem játsszuk meg magunkat a színpadon. Az a lényeg, hogy a közönség olyan dolgot kap, ami őszinte és belülről jön.

Seamus: A dalok ugye angol nyelven születnek, így külföldön is működik a dolog, pont azért, amit Paddy is elmondott. Imádjuk ezt az egészet és a dalainkat, nekem például a zenélés a legjobb kikapcsolódás, ez a legjobb dolog, amit csinálhatok. Az a másfél óra, amikor fent vagy a színpadon, az csak erről szól.

HRM: Miben változtatta meg az életeteket a Paddy and the Rats?

Paddy: Igazából semmiben. Minket ez nem változtatott meg, az életstílusunk korábban is ilyen volt, mert előtte is csak piáltunk meg buliztunk. (nevet)

Bernie: Ez alatt a röpke egy év alatt, amióta velük vagyok – amit tényleg nagyon köszönök, mert nagyon jól érzem itt magam –, ők lettek a második családom. Nem tudom, hogy normál esetben egy év alatt alakulhatnak-e ki mély, őszinte barátságok, de mivel ennyire sokat vagyunk együtt, ez hatványozottan gyorsan összejött.

HRM: Milyen zenei/ zenekari előképzettségeitek vannak?

Bernie: Zenei általánosba jártam, harmonika szakon, magántanárnál voltam, Tabányi Mihálynál; aztán elfogyasztottam egy pár énektanárt, és jelenleg szeretnék lediplomázni végre az egri ének zene tanszéken, de hát ezt most csúsztatom, mert ezekkel a hülyékkel vagyok egyfolytában.

Seamus: Sam a Bartók fősulin végzett brácsa szakon, és most fejezite be a hegedű szakot.

HRM: Szabadidőtökben milyen zenekarokat hallgattok?

Seamus: Joey szerint két fajta zene létezik: a metal és a dark pop. Amelyik nem illik be ezen két halmazba, olyan zene nem létezik, olyan zene nincs.

Joey: Bathoryt, néha egy gyenge Sepulturát.

Paddy: Nekem régi nagy kedvencem az Oasis, a klasszikusok közül a Doors, mostani zenekarok közül a Mumford & Sons, ők akusztikus, chilles zenét játszanak. Ezek a mai folk-pop zenék nagyon jók, mint a Lumineers, Of Monsters And Men vagy a Passanger. Főleg a turnébuszban jó hallgatni, amikor mindenki ordibál, és nem tudsz máshogy kikapcsolni.

Bernie: Stílusilag eléggé mindenevő vagyok és hangulatfüggő, a keményebb vonalról az Iron Maiden a kedvencem. Elvist is szeretem, szoktam egy csomót hallgatni, de stílusonként tudnék mondani valamit. Harmonikások közül a mesterem, Tabányi Mihály vagy Orosz Zoli… A tuc-tuc zenéket sem vetem meg, ha dallamosabb kicsit.

Paddy: A Paddy and the Ratset érdekesebbé teszi, hogy ennyiféle zenét hallgatunk…  A populáris vonal nagyon fontos, szeretnénk populáris zenét játszani, és belehoztuk a folkot, punkot, de alapvetően ez egy pop alapokra épülő zene. Pont te írtad a lemezkritikádban, hogy mindig ugyanazokat a sémákat váltogatjuk, és mindig le tudjuk dugni a torkotokon. A popzene erről szól és a folk is alapvetően. Az Oasis vagy a Green Day teljesen más zenét játszik, mint mi, és mégis mindkét banda hatása érződik a zenénkben. Emiatt is egy sajátos egyveleg a miénk. Nem a klasszikus ír-punk, mint a Flogging Molly, hanem Paddy And The Rats.

Joey: Szerintem sok zenekarral az a probléma, hogy amikor elkezd játszani, az első lemeze az ösztönösebb, majd utána elkezdik bontogatni a szárnyaikat, érdekesebb zenei megoldásokat találnak, technikásabb dolgokat raknak bele. Sok zenekarnál előfordul, hogy a második-harmadik lemezüket a közönség nem szereti annyira, mert kevésbé emészthető, mert a zenei megoldásokra koncentráltak. Nagyon nagy zenei alázat kell, hogy ne akarja mindenki csillogtatni, hogy ő mennyire jó zenész. A legtöbb zenekar ott rontja el, hogy nem a közönségnek, hanem magának zenél. Ezt a hibát nem akarjuk elkövetni. Ez a legnehezebb. Olyan zenét csinálni, amit te is és a közönség is élvez.

HRM: A folyamatos turnék mellett mennyire van időtök munkára, magánéletre?

Paddy: Tudjuk egyeztetni. Egy lánynak mondjuk nehéz elfogadni. Abszolút megértem a dolgot, mert nem egyszerű, hogy a társad a héten háromszor utazik, koncertezik, buliban van.

Seamus: Mi olyankor nem vagyunk otthon, amikor az emberek többsége igen, amikor időt lehetne együtt tölteni. Hétvégén, vagy akár karácsonykor, szilveszterkor.

Paddy: Emellett nagyon sok időt kell szánni a kapcsolatra, a maradék pár napban oda kell figyelni a másikra.

Seamus: Érzem, hogy nagyon lerövidült az idő, amit a családommal tudok együtt tölteni, ezért ez felértékelődik.

Joey: Ha valakivel összejössz, akkor persze randiztok, találkozgattok, és ez nem ugyanaz, mint amikor már együtt jártok, éltek, és az illetőnek akkor kell szembesülnie egy idő után azzal, hogy pont akkor, amikor mások eldöntik a jövőjüket, ti milyen keveset találkoztok. Ezért egy nagyfokú tolerancia szükséges a partnerek részéről, hogy elviseljék. Ez nehéz, le a kalappal a barátnők előtt.

Paddy: Ha csütörtökön, pénteken és szombaton játszunk, akkor vasárnap felkelek délután egy körül, bekapcsolom a tévét és egész nap csak meccset néznék – de nyilván ezt nem lehet, mert itt van ez az egy nap, amit együtt lehet tölteni, mert a párod dolgozik hétfőtől péntekig és csak esténként találkoztok pár órát és ha most van itt az egész nap, akkor össze kell szedni magad. Vince-nek is nagyon nehéz, mert neki kisfia van. Ő sokszor hazaér koncertről Miskolcra, még vezet is éjszaka, és másnap viszi a gyereket iskolába vagy megy vele vonatozni az erdőbe stb.

 HRM: A sok buli és turné során biztos előfordult már, hogy a koncert napján rosszkedvűek vagy fáradtak voltatok. Lehet szomorúan vagy hullafáradtan játszani ezt a fajta muzsikát? Mit szoktatok ilyenkor csinálni?

Paddy: Elkezdünk inni és felpörgetjük magunkat… (nevet) Igazából profin kell kezelnünk a dolgot. Néha persze van, hogy valaki többet iszik a kelleténél, és nem úgy teljesít, ahogy kellene… de még ilyenkor is muszáj összerakni magad annyira, hogy meg tudd csinálni a koncertet. Mindent beleadunk, és kiélvezzük a pillanatot. Amikor több száz ember vár rád és tombol, attól te is jól érzed magad, és ez erőt ad.

Bernie: Amikor felmegyünk a színpadra és meglátjuk a közönséget, olyan szintű energiabomba árad felénk, hogy a leggusztustalanabb állapotunkban is olyat kapunk, amiért érdemes adni.

Seamus: Ha valaki elkapja a fonalat, akkor arra rákapunk és az magával visz. Szerintem már mindenféle variáció előfordult. Alázatosnak kell lennünk a színpaddal szemben, mert ez ugyanolyan, mint ha egy orvosnak meg kell csinálnia a 10. műtétjét aznap és mondjuk fáradt meg rosszkedvű. Ez nem azt jelenti, hogy szarul fogja megcsinálni a műtétet, hanem ugyanúgy tökéletesen végigcsinálja. Sokszor előfordul, hogy zötyögünk a buszban és megyünk három-négy-öt-húsz órája… akkor nem akarok ott lenni. Aki azt mondja, hogy ez jó dolog, az hazudik, én nem akarok ott lenni, olyankor otthon akarok lenni. De onnantól, hogy elkezdesz zenélni, a színpadi lét olyan, hogy nem akarod elcserélni semmivel, nem gondolkodsz koncert közben azon, hogy de jó lenne otthon lenni és sörözni. A színpadon ez megszűnik, csak a zene létezik, és beszippant téged és ezt kell kifelé is sugároznod.

Bernie: Az, hogy ilyen jó barátok vagyunk, nagyon sokat segít a színpadon.

HRM: Hogyan látod a zenekart 10-15 év múlva?

Paddy: Ősz szakállasan. (nevet) 5 éven belül szeretnénk, hogy egy öt-hatszáz fős klubturnét tudjunk csinálni Európában. 10 év múlva meg ugyanez két-három ezerrel. Szeretnénk minél több helyre eljutni, szeretnénk Amerikába is kijutni turnézni. Ezt szeretnénk csinálni, mert ezt szeretjük. És persze fejlődni sokat, mert az előrelépéshez nagyon fontos.

Készítette: Ivetka