Phantom X : Storm Riders

írta garael | 2006.10.22.

Megjelenés: 2006

 

 

Kiadó: Mausoleum

Weblap: www.phantom-x.net

Stílus: US Power

Származás: USA

 

Zenészek
Eric Knudson - gitáros Kevin Goocher - énekes Glenn Malicki - bőgős Danny White - dobos
Dalcímek
1. Storms Riders (Chapter 5) 2. Join The Revolution 3. Everspell (Chapter 6) 4. Texas Death Squad 5. A Dark Devinity 6. Day Of Teh First Dawn 7. Ancient Anthem 8. Black Sails 9. Dance Among The Graves 10. 13th Hour (Chapter 7) 11. Road Killer
Értékelés

Az Omen underground US Power csoda énekesének bandájáról, a Phantom X- ről már í­rtam korábban: az í­zes amerikai metalt a Dio -s dallamvilággal keverő csapat Rise The Phantom c. lemeze kellemes perceket szerzett jó, bő fél évvel ezelőtt. Azóta itt van az újabb lemez - hiszen a debütalbumot is jó, egy év késéssel kaptam meg - , és az idei Metal Church, Vicious Rumors sorba bátran be is tudom illeszteni Goocher mester csapatának újabb csapását. Jóllehet a hangzáson érződik, hogy ez bizony nem az underground első vonalából jelentkező banda műve, a piszkos, dörgő gitár - és dobhangzás talán még illik is ehhez a "lepukkant", lecsupaszí­tott, retro heavy-power metalhoz, felidézve a kicsiny klubok dohányfüstös, alkoholszagú auráját. ( Milyen autentikus ehhez az "ódon" hangzáshoz a Mausoleum kiadó:D). Itt nincsen rokokós cicoma, kétlábdobos géppuskasorozat, ejakulálni készülő sikí­tó énekes, pusztán közép és vágta tempóba ágyazott súlyos célratörő riffek, dí­szí­tésmentes dallamok, rekedtes, nagy terjedelmű hang, és persze Dio mester szelleme, mely most is ott lebeg a lemez lassabb dalai felett. Mi is változott a múltkori album óta? Nagyon semmi, talán csak az epikus Dio alapvetések száma nőtt meg : a Last In Line szerkezetét felhasználó Everspell kezdő taktusainál mintha magát Pedavona urat hallanánk, csakúgy, mint az inkább Black Sabbath-os A Dark Divinity -ben, vagy a későbbi, doomos Dio albumok vontatott, súlyos világát idéző Dance Among The Graves -ben. A hagyományos US Power nóták sem hoznak újat - nem is akarnak -, talán csak a gitárszólók lettek kissé direktebbek, töményebbé téve az egyébként is sallangmentes nótákat. Érdekes, hogy a gyorsabb dalok néha a Motörhead-re emlékeztetnek, egy olyan mocira, mely kapott némi metal turbófröccsöt és egy énekelni is tudó vezetőt, hallgassuk csak meg a kezdő szám Ace of Spades -re hajazó taktusait, a Texas Death Squad rock'n'roll-os, kiabálós vágtáját, vagy a Road Killer országúti sebességverseny zenei leképeződését. Az albumon helyet foglal egy számomra kissé kakukktojás jellegű tétel is: az Ancient Athem akár egy Rhapsody, vagy Falconer albumról is származhatna a maga folkos, reneszánszos, akusztikus világával. A szövegek - bár nem mélyedtem el bennük - a chapter utalásnál fogva valószí­nűleg összefüggő egészet alkotnak: akárcsak az előző album esetében, annak folytatásaként bontják ki a történetet.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások