Just Another: Polarities

írta Bazsa | 2012.07.11.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Szerzői kiadás

Weblap: http://www.justanother.hu

Stílus: modern rock/metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Általában aggodalommal vegyes izgalom lesz úrrá rajtam, amikor egy fiatal magyar zenekar lemeze kerül a lejátszómba. Nem hiszem, hogy ennek okai különösebb magyarázatra szorulnak: a hazai zeneipar őrült gondokkal küzd, és mindez hatványozottan igaz az undergroundban próbálkozó csapatok helyzetére. Tehetségekből persze nálunk sincs hiány, a vállalható produkciók száma ehhez képest viszont sajnos elenyésző. Mert adott esetben hiába jók a dalok, ha nincsenek jól eljátszva, de ugyanígy rontja az összértéket az amatőr hangzás, vagy ha a promóciós képekről az látszik, hogy a zenekar egyenesen a sarki közértből érkezett a fotózásra. Itthon továbbra is ritka, hogy minden komponens a helyén legyen, sajnos valami mindig hiányzik, hibádzik, vagy meg sem közelíti a minimálisan elvárható színvonalat. Éppen ezért mérhetetlenül tudok lelkesedni, ha egy olyan csapatba botlok bele, mint a 2008-ban alakult Just Another, és ’Polarities’ című bemutatkozó lemezük.    

A srácok abban a rádió-kompatibilis modern rock/metal műfajban alkotnak, melyet egyebek mellett a Lostprophets, a Papa Roach, a Nickelback és az Alter Bridge neve fémjelez. Ebben a bizniszben éppen annyira benne van a hatalmas siker, mint – megfelelő dalszerzői képességek nélkül – a rettenetes bukta, vagy ami talán még annál rosszabb: a közöny. A Just Another szerencsére nem követi el ezt a hibát, hiszen pokoli erős, azonnal a fülekbe ragadó dalokkal pakolták tele debüt-lemezüket.
A punkos lendületű A Sign Of Life szinte kiugrik a hangfalakból, ennél meggyőzőbb nyitást nehéz is elképzelni. Majd érkezik a fokozatosan építkező, a kellemesen andalgós kezdést és az iszonyatosan eltalált refrént követően eszeveszett beindulást produkáló Down The Drain, ami amellett, hogy a ’Polarities’ egyik húzónótája, kicsit nyugatabbra már rég toplistás sláger lenne. Az erőteljesebb nu metal-hatásokat mutató Changing, valamint a melankolikus vizekre evező Where To szintén potenciális sikerdalok, az ex-Insane-es Molnár Bálint közrehörgésével készült, trükkösen elnevezett Insane pedig ellenállhatatlan sodrásával és groove-jaival tarol.

A lemez második felén már magyar nyelvű dalok kaptak helyet, jelezvén azt a dilemmát, mellyel gyakorta találják szembe magukat a rockzenét játszó csapatok. Személy szerint ebben a közegben az angolt sokkal természetesebbnek érzem, de emellett nem elhanyagolható szempont az sem, hogy nemzetközi szintű érvényesülést tesz lehetővé. Lényegesen nehezebb a kérdés a hazai piac igényeit illetően, hiszen az anyanyelvűség egyáltalán nem biztos, hogy egyben hatékonyabb eladhatóságot is biztosít. A diplomatikus fele-fele arányú megoldást nem csupán azért nem tartom járható útnak, mert túlságosan is megbontja a lemez egységét, hanem mert az angol szövegű dalok mintha valahogy erősebbek lennének zeneileg amúgy semmivel sem rosszabb magyar nyelvű társaiknál. A Van tovább talán épp ezért nem válhatott húzónótává, és az egyébként szintén remek, enyhén Linkin Park-áthallású Felfelé zuhanás sem működik igazán. Egyedül a Végtelen látomás képez kivételt, a kifejezetten a hazai mainstreamet megcélzó, bitang jól megírt dal nekem érzelgősség terén ugyan kicsit már túlzás, mégis nagyon egyben van.   

Az öröm azonban mégsem lehet teljes, hiszen a ’Polarities’ közérthetőségében a legfontosabb szerepet játszó, kiváló dallamérzékkel és rendkívül kellemes orgánummal rendelkező R. Horváth György énekes (aki nem mellesleg dalszerző is egyben) hamarosan elhagyja a zenekart. Hatalmas veszteség ez, különösen így, a nagyon is komolyan kilátásba helyezhető hazai és nemzetközi sikerek előtt. Fel van adva tehát a lecke, de bízom benne, hogy sikerül egy hasonló hangi adottságokkal és intenzív kifejezőképességgel rendelkező embert találniuk!

Pontszám: 8