Nine Books: Nine Books

írta nagybandi | 2012.01.23.

Megjelenés: 2011

 

 

Kiadó: Musea Records

Weblap: http://hirlemanberci.blog.hu/

Stílus: Progresszí­v rock

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Hirleman Bertalan - dob, basszusgitár, billentyű Vedres József - gitár Talán Attila - ének
Dalcímek
01. Impression 02. Since You Left 03. Feel Free 04. Lilly Of The Valley 05. True Lies 06. Cinema 07. Like You've Never Been 08. Goodbye, So Long 09. Bourrée 10. Reprise
Értékelés

Nem értem a honi zeneipart ill. médiát. Nyilvános tehetségkutató műsorok segítségével próbál felfedezni, majd a felszínen tartani néhány jó hangi adottsággal rendelkező, amúgy meg sok esetben tehetségtelen, szürke, műanyag „sztárt”. Természetesen vannak kivételek, akik többre hivatottak – sajnos kevesen – és akiknek sikerül is, de javarészük néhány hónap, max. egy év múlva eltűnik a süllyesztőben, mivel a megrendelésre, szinte dudvaként előbukkanó csillagocskák legújabb hulláma kíméletlenül elsöpri őket. A tehetségük révén mégis évekig a reflektorfényben maradók sem biztos, hogy azzal a fajta zenével érvényesülnek, amit a szívük mélyén szeretnek és szeretnének játszani, énekelni. Ma már a hazai zeneipart a média irányítja ugyanúgy, ahogy az emberek zenei ízlésvilágát is, és emiatt sajnos nagyon minimálisra csökkent a szándék az igazán igényes zene keresése és hallgatása iránt – legyen az bármilyen stílus is –, és itt természetesen nem csak a rockzenére gondolok.

Ám most nem ezzel a dologgal szeretnék foglalkozni, de idekívánkozik, mivel épp ez jutott eszembe, mikor elkezdtem hallgatni a Nine Books bemutatkozó albumát. Az igazat megvallva ez idáig nem sokat hallottam róluk, ami nem is csoda, hisz sehol sem emlegetik nevüket, sehol nem hallani a zenéjüket,  sehol nem lehet őket elcsípni élőben, így a média sem foglalkozik velük, ahogy sajnos elég sok hazai zenekarral sem. Egy tény viszont tagadhatatlan, lemezüket Európa egyik legbefolyásosabb progresszív zenei kiadója, a francia Musea Records jelentette meg 20 országban világszerte, sőt emellett egy 5 évre szóló szerződés aláírására is sor került 2011-ben.

Igen, ismét egy magyar zenekarról van szó, akik oly módon próbálnak érvényesülni, hogy külföld felé kacsingatnak felismervén, erre a fajta zenére ott sajnos nagyobb az igény, mint itthon. Bár az a szó, hogy érvényesülés, az ő esetükben kicsit furcsán hangzik, mivel egyikőjük kivételével nem épp fiatal feltörekvő zenészekről beszélünk. A jelenleg három zenészt csatasorba állító Nine Books két tagja ezeréves cimbora, többek között a Bikiniből és a Beatriceből ismert Hirleman Bertalan és Vedres József. Bercit valójában dobosként ismerjük, de mint tudjuk, ő egy zenei mágus, zeneszerző, zenetanár, dobol, zongorázik, gitározik, kevés olyan hangszer létezik, melynek ne lenne ura, így ennek fényében itt a dobokon kívül a billentyűs hangszereket és a basszusgitárt is kezeli. Joe tehetségéről már megbizonyosodhattunk az elmúlt évtizedekben, ám amit gitárosként e lemezen művel, még inkább kidomborítja tehetségét. Vendégként egy 25 éves srácot, Talán Attilát hívták meg énekelni, aki ebben a műfajban sem okoz csalódást, annak ellenére, hogy ő kommerszebb vizekről evezett ide. Attila az InterYou nevű pop-rock zenekar frontembereként eddig csak tinilányok szívét dobogtatta meg, itt viszont homlokegyenest más műfajban próbálja ki magát, nem is rosszul. Amiről pedig még nem volt szó, a zene. A zenekar a néhol slágeres, de igényes progresszív rockzene mellett tette le voksát, melynek eredményeként egy igen kellemes, hallgatható és színvonalas muzsika született. Ne gondoljunk itt Dream Theater féle matekzenére, ám megtalálhatjuk a brit neo-prog hatását, vagy nyugodt szívvel megemlíthetjük a ’70-es évekbeli Genesist is a profizmusról árulkodó hangszereléssel készült, ügyesen kimunkált darabokban.

A lemezen kilenc saját szerzemény és egy feldolgozás kapott helyet, mely az egyetlen magyar nyelvű dal is az albumon. A fantasztikusan szép zenei megoldásokat tartalmazó, Lilly Of The Valley című tétel számomra a lemez csúcsa, egy magyar népdal, a Gyere ki te gyöngyvirág megkapóan szép feldolgozása. Attila érdekesen énekel – ahogy végig a lemezen –, igazán semmi különleges nincs a hangjában, de így a tökéletes­; remekül illik ide a hangszíne, énekstílusa. A maga alig több, mint 36 percével manapság rövid anyagnak számító bemutatkozó album ígéretes kezdés a Nine Books-tól, mely remélhetőleg komoly ugródeszka lesz a nemzetközi elismerés felé.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások