Venom: Fallen Angels

írta Mike | 2011.12.19.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Spinefarm

Weblap: http://www.venomslegions.com/

Stílus: heavy/thrash metal

Származás: Egyesült Királyság

Dalcímek

Értékelés

Mit nekem black metal! Zengzetes szónoklatokkal állhattok elém arról, hogy volt egy Bathory-album, igen, az a ’84-es fekete-fehér kecskefejes, amely maga volt A Gonosz Okkult azokkal a pontatlan dobtémákkal, punkosan puritán „leszarom-attitűddel”; mondhatjátok, hogy a Hellhammer ’Apocaliptic Raids’ kislemezének borítóján trónoló bulimiás, pöcsös zombijánál nem volt félelmetesebb akkoriban. Vagy előcitálhatjátok a ’92-es ’A Blaze In The Northern Sky’-t a Darkthrone-tól a legendás Zaporozsec-hangzásával, de felőlem aztán a kortárs entellektüel-vonal is terítékre kerülhet Wolves In The Throne Room-ostul, Code-ostul, Alcest-estül – a lényegen mindezek úgysem változtatnak. Mert a lényeg, hogy a Venom A Black Metal maga. A műfaj alfája és ómegája. Pont.

De hogyan is lehetne másképp, amikor 1979-ben, az angliai Newcastle-ben világra jött gyermek (talán az Antikrisztus?) két évre rá lefektette az irányzat alapkövét egy rettentő pallos csapással felérő „üdvözlégy a Pokolban” felkiáltással, majd 11 hónapra rá egy egész műfajnak nevet adott a mai napig Megkerülhetetlen És Felülmúlhatatlan Klasszikussal, a ’Black Metal’-lal? Így egyszerűen. ’Black Metal’, mi más? Az egytől-egyig alapvetésnek számító Dalok és a kútmély gonoszságot hordozó vigyorral reánk meredő emberkecske-fej azzal a homlokba égetett pentagrammával…! Szavakkal leírhatatlan, amit akkoron megalkotott a sátáni Trió, nevesül Cronos, Mantas és Abaddon! A zenekar szemet gyönyörködtető honlapja nem téved, amikor ekképp definiálja a venomi örökséget: „A Venom az eredeti feltalálója és alapítója a black metalnak, ezenkívül a thrash, speed​​, death és a power metalnak egyaránt, s a valaha volt leghalálosabb az egész színtéren. Eredendő bűnösként játsszák az Ördög zenéjét a legmagasabb hőfokon, hisz ők az utolsó Rock & Roll banda az univerzumban!” Ezzel aligha lehet vitába szállni. Ahogy az is egyértelmű, hogy a soron következő ’At War With Satan’ (1984) húszperces (!) címadó eposza lesöpör mindent, amit a rockzene világa annak előtte és utána elképzelt a nagylélegzetű, többrétegű kompozíciókról; imígyen ez a gigászi hozsanna, ez az „Ördögi Színjáték” bizony irányt mutat az összes nagyképű hősködőnek, aki előszeretettel dobálózik a „progresszív” kifejezéssel, legyen szó olyan korábbi szárnypróbálgatásokról, mint az Atom Heart Mother a Pink Floydtól vagy az Awaken a Yestől, hogy a későbbi, csúfosan balul sikerült kísérleteket már ne is említsük: A Change Of Seasons (Dream Theater), netán a Dante’s Inferno (Iced Earth).

Ennyit a dicső múltról, hisz a jövő talán még ragyogóbb a Venom számára: ki tudja, hányadik virágkorukat hozhatja meg az új album, a ’Fallen Angels’? Ez a lemez ugyanis könnyedén zsebre vágja az utóbbi évtizedek alapműveinek kikiáltott black/thrash anyagait, és ez nem kis szó egy bő harminc esztendeje működő bandától! De hát a Venom ezért legenda: sosem követtek semmilyen divatot – ők diktáltak! Elég csak megemlíteni olyan leendő klasszikus szerzeményeket, mint a Hammerhead a morcosan röfögő riffjeivel, és – kapaszkodjatok meg! – szinte nu metalos verzéivel, a kapkodósan punkos thrash-gránát Nemesis, vagy a nem kevésbé lagymatag Pedal To The Metal, amelynek atomvonat erejű, duplázós refrénje igazi koncertfavorit lesz, bárki meglássa: „Pedal tu dö metááál!” Nincs mit mondanom, ezt hallani kell!

Ahogy bizony hallani kell Cronos mester senkiéhez sem hasonlítható, ördögi morgását, kolosszális, egysoros refrénjeit, Rage éjsötét, gonosz riffjeit, John Petruccit sarokba állító szólóvarázslatait, és Dante ólomsúlyos dobtémáit! Noha a Venom sosem a cizellált énekmelódiáiról volt híres, azért például a Lap Of The Gods refrénjében Cronos fantasztikus dallamokat présel ki magából! A Hail Satanas izgalmas staccato-riffjeihez foghatót még egy bandától sem hallottam, emellett zseniálisan keverik a „Lucifer – Evil One” és a „Baphomet – Diabolus” szópárokat. Le a kalappal, tényleg! Az pedig végtelenül rokonszenves, hogy szívükön viselik a punk-rockerek sorsát is, halld a találó című Punk’s Not Dead slágerbombát! A Bathory ’Blood Fire Death’ festményére hajazó borító egész egyszerűen gyönyörű, a lemezhangzás ellenben gyönyörűen mocskos, ahogy egy efféle setét lelkű kompániához illik! Ehhez a koronghoz pedig nem is illik más, mint az alábbi pontszám… Mit nekem black metal?

Pontszám: 3