Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Dream Theater: Distance Over Time

Avantasia: Moonglow

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Iron Maiden – Jön a második sorozat a remaszterelt stúdiólemezekből (21)
  • Candlemass – Hallgasd meg a teljes új albumot! (1)
  • Sammy Hagar & The Circle – Klipen is megcsodálható az új daluk (2)
  • Dream Theater: Distance Over Time (3)
  • Fear Factory – Megvan az új album címe és borítója (3)
  • Crazy Lixx – Wicked: az első dal a májusban érkező stúdiólemezről (1)
  • Avantasia: Moonglow (16)
  • Dream Theater – Így készült a ’Distance Over Time’ (14)
  • Mötley Crüe – Egy hónap múlva jön a ’The Dirt’ film, itt az első trailer (6)
  • Whitesnake – Végre elérhető a ’Flesh & Blood’ első dala! (31)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 2 felhasználó és 58 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Redneck IMI
  • dzsud

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

Charred Walls Of The Damned: Cold Winds On Timeless Days

Mike, 2011, november 20 - 18:55
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2011
Kiadó: 
Metal Blade Records
Weblap: 
www.myspace.com/charredwallsofthedamned
Stí­lus: 
power/thrash metal
Származás: 
USA
Zenészek: 

Richard Christy - dobok
Steve DiGiorgio - basszusgitár
Tim "Ripper" Owens - ének
Jason Suecof - gitár

Dalcí­mek: 

01. Timeless Days (6:03)
02. Ashes Falling Upon Us (5:26)
03. Zerospan (5:23)
04. Cold Winds (3:45)
05. Lead The Way (5:58)
06. Forever Marching On (4:30)
07. Guiding Me (4:36)
08. The Beast Outside My Window (5:21)
09. On Unclean Ground (4:10)
10. Bloodworm (4:20)
11. Admire The Heroes (4:00)
12. Avoid The Light (4:24)

Értékelés: 

Kérem szépen, íme 2011 egyik csúcskategóriás Metal Albuma, így nagybetűkkel! A fura nevű Charred Walls Of The Damned formáció tavalyi színrelépésekor azt írtam, nagyon bízom benne, hogy ezek a zseniális fickók nem szaladnak szét a szélrózsa minden irányába, és reményeim szerint a második állomás már egy korszakalkotó klasszikus lemez lészen: a díszes kompánia pedig egyben maradt (Tim „Ripper” Owens énekes sem került lapátra, mint ahogy attól tartottam az évek során reája aggatott „mostohasors-címke” révén), s a „Hideg szelek az időtlen napokon” névre keresztelt albumról már most kijelenthetem, hogy egy közel tökéletes remekmű, noha egyelőre tartózkodnék a „megkerülhetetlen mérföldkő” és ehhez hasonlóan zengzetes dicshimnuszoktól, ahhoz még túl friss megjelenés.

A 2010-es névadó bemutatkozás is pazar anyag, de többszöri ismerkedés után már úgy vélem, ez az új bizony még azt is felülmúlja! A Richard Christy dobmágus vezette brigád a járt útról nem tért le, szinte ott vették fel a fonalat, ahol másfél éve elejtették: igazából nem sokat változtattak a bevált recepten, talán csak annyi a különbség, hogy ezúttal tisztábbra, erőteljesebbre keverték a hangzást, és Ripperünk is hamarabb rögzülő, fogósabb dallamokat kapott, mint korábban. Ja, a borító pedig sokkal pofásabb. A lényeg azonban maradt: eszelősen technikás, komplex muzsika hallható itt, valahol a death, a thrash és a power metal legízletesebb összetevőiből csemegézve, de úgy is fogalmazhatunk, hogy a Chuck Schuldiner-fémjelezte késői Death, illetve Control Denied gazdagon fűszerezett világa érik itt össze a Nevermore és az Iced Earth hagyományos heavy metalban gyökerező formanyelvével. Mondanom sem kell, megint mekkorát varázsolnak ezek a hangszerbűvészek, aki ismeri az urak munkásságát, az tudja, hogy a szakma krémje gyűlt össze, hogy újfent zavarba ejtsék a tisztelt hallgatóságot.

Owens pedig a lehető legjobb helyen van itt, remélem, innen megy nyugdíjba, és a Malmsteen-féle megélhetési haknizást legfeljebb csak az összegyűlt számlák kicsengetése céljából tartja takaréklángon, ha nagyon muszáj. Jómagam azon kisebbség táborát erősítem, akik szerint ez az ohiói srác annak idején felfrissítette a Judas Priestet és nem szétzilálta (sőt, hogy borzoljam a kedélyeket: nálam a ’Jugulator’ mindent visz, igen, még a ’Painkiller’-t is lazán elpáholja, bár az is igaz, nem vagyok a banda megveszekedett rajongója); jobban kedvelem a hangját, mint Halfordét, sajnálatos azonban, hogy ez idáig nem igazán találta meg a számítását egyetlen zenekarban sem. Talán most változik a helyzet. Sokan nem tudnak mit kezdeni vele, mert az érdemei és tudása elismerése mellett nem találnak kapaszkodót az énekdallamaiban: igen, Ripper egy másik iskolát képvisel, valóban hiányoznak a repertoárjából az azonnal ható, gömbölyű témák, amikor viszont jobban beleássuk magunkat valamelyik munkájába, szép lassan kinyílnak nekünk a dallamvirágok, hogy aztán sose tudjuk kivakarni őket a fülünkből. És ezzel vissza is kanyarodtunk a Cold Winds…’ albumig.

Merthogy a friss alkotás könnyebben megadja magát, mint elődje, dacára annak, hogy a zene semmivel sem lett egyszerűbbre csiszolva, és a számok is hosszabbak, így majd’ egyórányi muzikális orgazmusban van részünk. Rögtön a nyitó Timeless Days-ről kijelenthető, hogy az év egyik legnagyobb Power Metal Bombája, olyan eszméletlenül ragadós témák sorjáznak, hogy alig győzöm kapkodni a fejem, a refrént pedig akár a jó öreg Jon Schaffer harcos is írhatta volna, ám ahogy ez a dal, úgy a teljes lemez is lazán kettéharapja a szintén mostanában napvilágot látott új Iced Earth-korongot. Az elsőként nyilvánosságra hozott Zerospan azonban még ezen is túltesz: egyenesen az album legkiválóbb dallamait szállítja le (mekkora már az a refrén, baszki!), ezzel szemben szinte folyamatosan zúz a blastbeat-csépdaráló, jó kis kontrasztot adva így e szerzeménynek. Mert a veszett gyors pillanatokból bizony nincs hiány: ilyen többek közt a kalapálós Lead The Way a helloweenes gitárnyitányával vagy a The Beast Outside My Window; ez utóbbi gyönyörű akusztikus merengéssel kezd, amellyel aztán jól megtévesztik a gyanútlan hallgatót, hisz amúgy a lemez talán legsúlyosabb darabja, gyilkos death metal a javából, s helyenként még blackes reszelések is felütik vércsatakos fejüket. A viszonylag könnyedebb, szellősebb tételek sorát gyarapítja a már-már balladajellegű Cold Winds égbeszökően drámai, epikus refrénjével, az ökölrázós-himnikus Admire The Heroes meg igazi koncert-kedvenc lehet, ha úgy hozza a Jó sors. A Nevermore-t idéző, szaggatott riffelésű Forever Marching On pedig a legnehezebb hallgatnivaló mindközül, Christy mester ugyanis hihetetlenül komplex dolgokat dobol össze, miközben a lávaszerű gitárok sűrűn fortyognak-hömpölyögnek, a verzékben Ripper nem is tud kibontakozni kellőképp. Szerencsére nem ez a jellemző, bár egy-egy énekmegoldása kevésbé ül… Csupán ennek okán nem jutalmazom maximális pontszámmal az albumot, amely még így is az elmúlt esztendők legfontosabb munkái közt trónolhat peckesen!

Összegzés: 

És lőn, a Christy-DiGiorgo-Owens-Suecof kvartett megmutatta, hogyan kell a metalt játszani 2011-ben! Nem egy első, de még csak nem is második hallgatózásra működő anyag ez, sokat kell dédelgetni, mint az Elizabeth Taylor-féle makrancos hölgyet; ám amikor megadja magát, nem mindennapi örömökben lesz részed! Én pedig már most csak azért drukkolok, hogy a Charred Walls-ot élőben is elcsíphessem, mondjuk egy hangos klub bulin...

Dátum: 
2011. november 20
Pontszám: 
9.5
Szerző: 
Mike
5.71429
Értékelés: Nincs Átlag: 5.7 (14 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 2372 olvasás

7 hozzászólás "Charred Walls Of The Damned: Cold Winds On Timeless Days"

Marcelinho képe

1. Hát engem elsőre nagyon

Beküldő: Marcelinho. Beküldés időpontja: 2011, november 23 - 11:24.

Hát engem elsőre nagyon megfogott! Tavaly nem értettem, hogy a szólóprojekt és a Beyond Fear mellé minek még egy banda Rippernek, de ez brutális... Hogy ki eszik meg kit, arról egyelőre nem nyilatkozok, bár leginkább arról van szó, hogy az Iced Earth mellé itt egy újabb remek US Power hallgatnivaló.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. Szerintem is elteszi

Beküldő: szucsike. Beküldés időpontja: 2011, november 21 - 22:14.

Szerintem is elteszi befőttnek az Earthed ezt a lemezt, de í­zlések és pofonok.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

3. Richard Christy of Charred

Beküldő: MACSKA (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2011, november 21 - 13:01.

Richard Christy of Charred Walls of the Damned Talks & Demonstrates Gear for CWOTD's July 2010 Tour
http://www.youtube.com/watch?v=APUQCMCgOgk&feature=player_embedded#!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

4. Jó ez, de nagyon nem

Beküldő: superbeast. Beküldés időpontja: 2011, november 21 - 11:03.

Jó ez, de nagyon nem 9.5-ös...

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Manowar képe

5. meghallgattam többször is,de

Beküldő: Manowar. Beküldés időpontja: 2011, november 21 - 08:12.

meghallgattam többször is,de szerintem az új Iced Earth eszi meg ezt a lemezt reggelire

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

6. Az IE lemez és ez nem egy

Beküldő: JLT. Beküldés időpontja: 2011, november 21 - 09:44.

Az IE lemez és ez nem egy kategóriában játszanak nálam sem. Egyedül Christy személye miatt érdekes számomra ez a korong, mert az a pali egy fenomén. Mehetne vissza Schaffer mellé:)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

7. CWOTD vs. IE

Beküldő: Mike. Beküldés időpontja: 2011, november 21 - 23:49.

Nyilván í­zlések és pofonok, az Iced Earth csinálhat szinte bármit, úgyis nagyobb tömegeket mozgat meg, mint a Charred, én azonban mindkettő bandát marhára komálom, sőt, a '98-as E-klubos IE-buli életem 10 legnagyobb koncertjei között van, megfejelni azt nehéz lesz most novemberben, de ne legyen igazam! :)

Annyit viszont nem árt leszögezni, hogy mí­g a Charred hangzásában sokkal kevésbé érezhetők az elődök hatásai, ergo egyik sem olyan nyilvánvaló (mert azért a Control Denied-, Death-, Nevermore-elemek, -hangulatok csupán érintőlegesen "jönnek át"), addig az IE csak úgy "szaglik" a Maiden/Priest-imádattól. Oké, Schaffer riffjei ezer közül is felismerhetőek (szerintem mondjuk sokszor elég önismétlők), és tényleg Barlow volt a Hang, amely senkiével össze nem hasonlí­tható - úgy vélem, főként ezekben áll az IE nagysága. És itt jön az, hogy hiába technikásabb Ripper, Matt stí­lusa/hangszí­ne egy kicsit közelebb áll(t) hozzám. Maradjunk annyiban, hogy mind a Dystopia, mind a Cold Winds... kiváló anyagok, nekem most inkább ez utóbbi hozott izgalmi állapotba. :) (Legfeljebb a visszatérő Sanctuary tudná megszorí­tani a CWOTD-et, de annak a lemeznek eddig se hí­re, se hamva...)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.