Everwood: Without Saving

írta Adamwarlock | 2011.10.18.

Megjelenés: 2011

 

 

Kiadó: Progrock Records

Weblap: http://www.everwoodsite.com

Stílus: melodikus rock, progresszí­v metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Tänczer Attila - billentyűk, samplerek Farkas Ferenc - gitár Haraszti Mátyás - vokál, akusztikus gitár Szabó Tamás - dobok Kállai Sándor - basszusgitár
Dalcímek
01. Rain 02. Never trust a snake 03. Desert sun 04. Free 05. Experience this 06. Can't find 07. Make me famous 08. Walls 09. Pieces 10. My own vision 11. Insecure 12. Quit without saving
Értékelés

Az Everwood szépen, csendben képezi magát jobbá és jobbá, kúszik fel a szakmai elismertség képzeletbeli létráján. Ahogy én látom a csapat viszonylag kompromisszummentesen kívánja saját zenei irányvonalát hazánkban érvényesíteni, ami lássuk be, igen nehéz feladat, hogy miért abba nem megyek bele, mert szerintem minden magyar tisztában van azzal, hogy mik az itthoni zeneipar negatívumai.

Az együttest 1997-ben alapította Tänczer Attila és Erdős Viktor, akkor még „Neverwood” néven. 2000 körül szilárdult meg a végső formáció Farkas Ferenc érkezésével, aminek az ’Ujjászületés’ című demó lett a gyermeke. 2005-ben jelent meg a csapat első lemeze ’Mind Games’ címen, immár a bandanévből elhagyva az „N” betűt, Everwood-ként. Második nagylemezük elkészítésének már Szabó Tamás dobossal kiegészülve láttak hozzá, aminek eredményeképp 2007-ben hazánkban és nemzetközi szinten egyaránt megjelent a ’The Raven’s Nest’.

Ezzel lassan el is jutottunk az idei lemezhez. Erdős Viktor basszusgitáros és Koncz Balázs énekes 2008-as távozásával sem állt meg az élet az Everwood háza táján, hiszen csatlakozott hozzájuk Kállai Sándor és Haraszti Mátyás, így az együttes újra teljes volt. A harmadik lemezre viszont várni kellett három teljes évet.

A ’Without Saving’ valamicskét szakított az előző két stúdióalbumon megszokott világgal. Még mindig melodikus rockba sorolnám be a csapatot, de sokkal-sokkal több progresszív elemmel. Megkockáztatom, hogy nevezhetjük műfajváltásnak a fordulatot, de szerintem mindenki eldöntheti maga, hogy akkor most melyik zenei hajtáshoz áll közelebb az új anyag. Ami biztos, hogy az album eklektikus, dallamos, néhol pedig meglehetősen „agyas”. Nagyon nagy piros pont jár a ragyogó dallamvezetések megírásáért, amik azonnal hatásossá teszik az anyagot. Az Everwood láthatólag nem akarta elveszíteni az arcát, de valamivel szélesebbé tette zenei spektrumát, így az új lemez véleményem szerint izgalmasabb elődeinél.

Érezhető a XX. századi prog. metal ősatyák hatása a lemezen, de a modern elemek sem maradnak el, gondolok itt például az Insecure feszes dobtémájára és dallamvezetésre, és egészen elképesztően ötletes, de ugyanakkor könnyed váltásaira. Ellenben kapunk vad gitározós betéteket és dinamikus témákat is az olyan számokban, mint a Make Me Famous ésa My Own Visions, valamint kemény dobtémákat a Never Trust A Snake-ben. A személyes kedvencet kellene választani, én rögtön két etűdre is ráböknék. Az egyik az albumot nyitó Rain lenne, ami  ízig-vérig progresszív dal benyomását kelti, és mint olyan a lemezen szerintem a legjobban megmunkált, leginkább kiforrott. A másik választásom a ’Without Saving’ ötödik számára esik, az Experience This-re. Ez a darab nem is annyira progresszív, mint inkább dögös, végig húzós, lüktető dobtémával, erős gitárral.

Igazából nagy negatívumot a dalok megírásában, előadásában nem találunk a zenészek egytől-egyig jól teljesítenek, Haraszti Mátyás személyében pedig egy kitűnő, és sokszínű énekest ismerhettünk meg. Azonban nem vagyok teljesen elégedett. A hangzáson még erősen csavarnék egyet. A dob a legtöbb helyen nagyon „fahangon” szól, és gitárra is rágyúrnék, akár aláfestésnek betennék még egyet is a hathúrosból, ami csak a témákat tolná. Egy jóval bikább hangzással ez a lemez a műfaj legnagyobbjait is megszorongathatná, mert a csapat tehetsége megvan hozzá. Legközelebb én Szabó Viktort én ki nem engedném a keverőpult mögül, amíg nem nem dörög az anyag ott, ahol kell…

Ami miatt még egy ici-pici hiányérzetem van csapattal kapcsolatban, hogy szerintem még maguk sem döntötték el, hogy mit hozzon a jövő. Érezni a progresszív metal szelét rajtuk, de mintha még csak zörgetné a leveleket. A maximum öt és fél perces nótákban nem lehet igazi zenei orgiát elszabadítani, és emiatt a számok nem tudnak igazán elrugaszkodni a saját kereteik közül. Természetesen a maguk nemében kiválóak és kiforrottak, de én mindegyik végére vártam egy kis elszállást. Ezért érzem egy kicsit félmegoldásosnak, vagy inkább útkeresőnek a ’Without Saving’-et. Én személy szerint a következő lemezre egy veterán, komoly prog. metal csapatot várok, mert ezt a lemezt hallva érzem, hogy ez a vonal nagyon is bennük van, csak még kitörésre vár, éppen ezért a végső pontszámban van fél pontnyi jóindulat. Még ezzel együtt is nagyon nagy elismerés illeti az Everwood legénységét, mert egy nem könnyű vállalkozást vittek sikerre a ’Without Saving’-gel.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások